Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1868-12-26 / 52. szám

teletéie rendezett, s melyen u szebbnél szebb noliárköszöntések ezen ünnepélynek fényét ké­pezték. , , , E hó 20-án reggol Ilusztról eltávozván, Benecsőn; mint a V. G. választókerülete határ­szélén, az egybegyült szépszámú választók élén álló Móricz Károly főszolgabíró által üdvözölte- tett; az éljenzéseket taraczkok durrogása kö­vette. Innen técsői lovas banderisták vezetése alatt az üdvözlők kíséretében Técsőre vonult be, hol a városháza előtt egybegyült nagyszámú választók által lelkesedéssel fogadtatván, Iiatizi András ref. esperes által üdvözöltetett, mire \. G. válaszolván, egyszersmind az országgyűlés utóbbi nehány hónapja alatti eseményeket vá­zolta. --------Utóbb a nagyszámban egybegyült oro sz ajkú választókhoz orosz nyelven intézett "N V. G. rövid alkalomszerű beszédet, éltetvén a koronás királyt és a hazát. Egy szívélyes la koma követte ezt a városház teremében. Ebéd után hazafelé folytatta útját V. G , elől lova­golván a técsői bandérium nemzeti lobogókkal. Remetén orosz lovasok váltották fel a magya­rokat. Szaplonczán ismét román lovasok az oro­szokat. A Szaploncza folyó hidján az egybegyült nagyszámú választók által fogadtatott, kik kö­zött ott volt Mihálka László h. alispán is. Hu­bán János helybeli g. kát. lelkész román nyel­ven, Juhászovics liosszumczoi g. kát. lelkész ma­gyarul üdvözölte őt, a mire V. G. válaszolván, beszéde végén románul szólt a román válasz­tókhoz, éltetvén a hazát és királyt. Innen ha- sonlag banderisták lovagoltak elöl egész Ho- szumozőig, a hol a polgármester által fogadtat­ván, fáklyás zenével kisérte őt az ezen város­beli választók nagy tömege a város házáig, a hol Szabó József ref. lelkész által szép beszéd­del üdvözöltetett a város és választók nevében. A városház teremében rendezett szívélyes lakoma követte ezt, melynek végeztével Kovásy Kálmán által vezetett magyar és orosz bande­risták előllovaglása mellett Szarvaszóig, mint a választó kerület széléig, utazott, a hol főispá­nunk házánál töltötte az éjét. T. J. BEL- ÉS KÜLFÖLDI HÍREK. — Belügyminiszteri rendelet az ország .összes törvényhatóságaihoz a képviselőválasztá­sok előmunkálatainak megtétele végett. Az Ö cs. és Apóst, királyi Felsége által 1805-ik évi deozember hó 10-ére Pestre egybe­hívott országgyűlés működésének törvényszabta határideje lejárván, az Ő Felsége által c hó lü-én ünnepélyesen berekesztetett­Miután az 1848-ik évi IV-ik t. ez. 1-ső §-a szerint az országgyűlés minden évbon egy­behívandó, a megoldását váró számos nagyfon- tosságu kérdés sürgős volta pedig annak hosszabb szünetelését nem engedi, hogy az 1848-ik évi V-ik t. ez. rendelkezéséhez képest hosszabb időt * igénylő választási előkészületek által, az ország- gyűlést egybehívó kegyes királyi levél kibocsá­tása után, a törvényben előirt batáridő alatt létesítendő választások késedelmet ne szenved­jenek : felhívom a vármegye közönségét, hogy kolvu könyeim miatt — eljöttem, te értőd jöt­tem el 1 “ „Ah Kálmán ! — sikolta s rendkívüli orő- vol ugrott fel egyetlen vánkosáról — áldjon meg éretto Istenem hogy eljövél, oh vártalak, tudtam hogy el fogsz jönni, jövök, én is jövök .,.. jöjj velem.... te is!...“ Midőn o szavakat öröm és fájdalom hang­ján halkan elsusogta, feje lehanyatlott s éu egy élettelen hullát tartottam karjaim között. A fájó szív nem bírta tovább kínait, meg­repedt ! Egész éjszakát a kihűlt szent hamvak mel­lett töltöttem el, egyesegyediil virnsztottnm, hal­ványan pislogott a mécs, mint haldokló kebel élet szikrái; egész éjjel sírtam, siruttam ha­zámat, sirattam angyalomat, ki karjaim közziil szállott a menybe fel. Most már minden, minden oda vau! Szá­momra csak egyetlen vágy maradt, a sir; hozzá, utániul menni, felszállaui a salakját lerázott lé­lek szárnyain a boldogabb hazába! Eljövök Lil­lám, várj reám ón nem sokára követlek tége­det, előttem az életnek többé nines becse, rab hazában sivár kihalt kebellel élni úgy is csak földi kárhozat I Reggel egymásután jöttek mentek az em­berek , megnézték halvány menyasszonyomat, kínok fejére arakoszorut az általunk ültetett virágokból fontam, mindanik sirt. de senki nem szólott egy hangot sem. hiába kérdezősködtem a borzasztó esemény felöl, kérdésemre csak szánó kényekkel feleltek! Reszkettem a valót meghallani. Másnap eltemettük Liliéit, le mélyen a föld alá, a zúzott szív csendesen pihen, ah a sir nagyon lm anya, nem engedi senkinek többé bántani kebléro ölelt gyermekét; addig öleli, addig szorítja magához mig nem vele egy testé egyesül! * Ah hideg sir! to sötét te béis gondolat, minő sötét, minő hidog a te éjszakád és mégis oly kívánatos! Megyek, megyek éu is nem sokára utáu- nad lehullott egyetlen csillagom!... Mielőtt szivem bánatával tovább bujdos­hattam volna, még egy keserű poharat kellett kiürítenem : inég kelle hallanom a gyászos eso- ményt, moly Rimay Pétert és leányát érte. — , Ugyanis az oroszok néhány tisztjüknek a gue- rillak által Losonczou történt leöletésoért, bosz- szut esküdve rohanták meg e várost, a rette­netes itélot, Losoncz elpusztítása ki volt mondva s csak kevesen menekedhettek meg a lakosok *i közzül, nagyrészöket csendes tűzhelyeiknél ta­ezeu rendelet keltétől számítva legfolobb 20 nap alatt közgyűlést tartván, abban az 1848-dik évi V-dik törvenyezikk 7-dik §-áuak bj pontja értelmében a választási ügynek minden ágaza- zataibani kezelésére s vezérletére, az alispán elnöklete alatt álló, s velem közvetlen érintke­zésbe lépendő középponti választmányt válassza meg s oda utasítsa, miszerint az 1848-ik évi V. törvényezikk 12-ik §-a szerint legfelebb egy hét alatt összeülvén, működését megkezdje, s minden a törvény által a választmányra ruhá­zott teendőket, a törvényben meghatározott ha­táridők pontos megtartása mellett, teljesítse. Felhívom továbbá a megye közönségét, hogy ez érdemben hozandó határozatait, ugyan­csak az 1848-ik évi V. törvényezikk 10-ik §-ában foglaltakhoz képest, nekem késedelem nélkül küldje meg. Végül értesítem a vármegye közönségét, miszerint a választók összeírásához kívántaié táblás jegyzékek annak idejében a központi vá­lasztmányokhoz fognak érkezni. Budán, 1868. deczember hó 23-án. Br. Wenckheim Béla, s. k. VEGYES HÍREK. — A még mindig hátralékban levő előfizetési pénzeket még ez év lefulyta előtt mulhatlanul beküldeni tisztelettel kérjük a „Nyír“ kiadó hivatala. ** Bereghmegyében rablók kezdenek garáz­dálkodni; rendes tudósitónk erről következőleg ir : „épen most hallom, hogy a múlt napokban az Olyvösi G. katk. lelkészt hazamenő útjában 3 rabló megtámadta, de miután ellent nem ál­lott, — személyét nem bántva — szekeréről 2 zsák lisztet s több a városban vásárolt holmit elvittek. ** A nyirbaktai Olvasó-kör f. hó 20- án tartotta évi közgyűlését, 'melyben elhatározta 186'J-ik évre következő lapokat megrendelni : u. m. a „Hont esti lapjával együtt, Ludas Ma­tyit, Tiszavidóket, Vasárnapi újságot, Die freie Zeit, Esti lapot, Nefelejtset, Munkások lapját, Üstököst, Hazánk és Külföld, Regélő, Izraelita közlöny és Nép zászlóját,“ Az egylet 6 pártoló, 45 rendes és 4 tiszteletbeli tagot számlál. -— Ugyanezen gyűlésben határoztatott, január 5-én egy zártkörű tánczvigalmat rendezni az egyleti pénztár javára. ** Több oldalról telkérettünk lapunkat oly napon kiadni, melyen más lap vidékre nem ér­kezik. Ezen óhajnak szivestül engedve, elhatá­roztuk lapunkat újévtől kezdve, mindig hétfőn délután kiadványozni. ** Jelen számmal ez évi kötelezettségün­ket, melyet véleményünk szerint híven teljesí­tettünk, befejeztük. T. olvasóinknak hálás kö- szönetiinket küldjük eddigi szives pártolásukért, azon édes reményben, hogy azt jövőre sem fog­ják tölünk elvonni. Boldog karácsom innepeket és újévet kivágva maradtunk mély tisztelettel a szerkesztőség. lálta a boszuálló sereg; mintha az utolsó íté­let napja érkezett volna ol s boszuló démonok jártak volna öldökölve és tüzet szórva — olyan volt o nap; elóbb kiraboltak mindent, mi elvi­hető volt, a gyermek kezéből kivették a falatot s az ebeknek górták, a módosabbakról letépték az öltönyöket, darabokra tördeltek bútorokat, odéuyekot, a párnákat, dunyhákat kihasgatták, s a tollat szélnek eresztették; midőn semmi elrabolni, sommi szétrombolni való többé nem volt a városban, felgyújtották a házakat, s mi­dőn a pusztító iángok összecsaptak a város fe­lett, e lelketlen ördögök gunyhahotávnl szágul­doztak az utczákon, a fulasztó füst és perzselő tűz elől menekülő népet kancsukával terelték vissza az égő városba I Nem volt menekülés, nem volt szabadulás, sokan lelték sírjukat a lángok között. Az öreg Rimay háza sem menekülhetett meg a pusztulástól 1 Szegény Lillám, miért kelle megérned e napot V Egy forradásos félképU osztrák tiszt, kinek egyik oldalon tógái éktelenül fojérlettok ki, — vezetett egy csapat kozákot a Rimayék házokra, gúnyos kaczaj vigyorgott az osztrák tiszt aj­kain, szemeiben boszu tüze lobogott; berontot­tak, elraboltak, szétdultak mindent, s midőn többé nem volt semmi sem, a reszkető Lillára rohantak; midőn a kancsukával korbácsolt apa sejté az alávaló szándékot, miut felbőszült vén oroszlán rohant az osztrák tisztre; hasztalan, egy pillanat alatt vérében fetroiigett s haldok­lásában, örökre bezárédó szemeivel kellett látni szeretett gyermekének meggyaláztatásáh Hogy nii történt tovább le nem Írhatom, nekem is csak gyanitui engedek... . Midőn az orgyilkos alávalók elmentek, be­zárták az ajtót, felgyújtották a tetőt, ott hagy­ván a véres testet és a félboltan maradt ártat­lan gyermeket. Uh bár inkább ott halt volna meg szegény Lilla, legalább megszűntek volna kínjai, de egy másik rabló csapat, kétségen kívül zsákmány reményében betörte a rájok zárt ajtót, az élet­telen testeket az udvarra vonszolták, mert a tűz már a szobába is behatott az égő padlá­son keresztül! Következő pillanatban leszakadt a tető s a tűz kedvtelve pusztító a ház belsőjét A szabad levegöu Lilla ájulásából felébre­dett, de szép lelke halva volt! A történtekre emlékezve, eszmélete elhagyta, megörült, összeégett arczezal, tépett öltözetben futkosott a városban eugemet kiabálva, hogy jönnék érette; elutasított magától minden részt­vevő kezet, kerülte az embereket, összeomlott ** Jövő újévtől kezdve Szabolcs, Zemplén és Bereghmegye, nemkülönben a más megyék­ben is előforduló képviselöválasztási mozgal­makról szóló híreket, lapunk Inven és púrtkii- lőnbség nélkül registrálni fogja. ** Épen most esett értésünkre, hogy hol­nap azaz deczember 27-én a reggeli vonattal . Bánó József nyíregyházi országgyűlési képviselő városunkba érkezett sáfárkodásáról számot adni. Ha ezen hir igaz, úgy jövő számban az ered­ményt híven közleni fogjuk. — Piispök-Ladányon K. B. nevezetű ottani lakos, kin régibb idő óta már az elmeháboro- dás némi jelei mutatkoztak, nejével bizonyos vagyon eladhatása miatt meghasonlásbán lévén, a 1. hó 18-án éjjeli 11 órakor a dühöngése elöl háza padlására menekült neje s 5 kiskorú gyermekére házát felgyújtotta, a mely borzasztó tette után torkába kaszát ütött, s midőn igy kimúlni nem reménylett, a várostól csaknem háromnegyed mérföldre fekvő úgynevezett „Kun- laposi vasúti kaszárnya“ kútjába ölte magát, hol másnap találtatott fel. A tűzoltásra össze- sereglett népnek sikerült a szerencsétlen nőt s gyermekeit a már csaknem összeomlott ná­das ház padlásáról kiszabadítani.-— Máramarosban Akna-Sugatagon, egy oly helyen, a hol nem is gyanították, hogy va­laha akna lett volna, egy ház a benne lakó 4 személylyel (t. i. férj, feleség és két gyermek) együtt elsülyedt, oly mélyen, hogy csak az üreg látszik, — a ház sehol sem.- — A hevesmegyei határozatról. Helyesek és mi is magunkévá tesszük azon szavakat, me­lyek Puky Miklós Heves- és K.-Szolnok t. e. megyék első alispánja azon küldöttséghez in­tézett, mely öt hivatalában való megmaradásra volt birandó. „Tudtam én aunak idején — úgy­mond — a hatalomnak ellenszegülni, szenved­tem hosszú éveken át a hontalanság fájdalmait; de oly tényékért, melyeknek sem czélját, sem szükségét be nem látom, s melyek csak me­gyém nyugalmát dúlják fel, a felelősséget többé magamra nem válalhntom.“ H—k. —1 Boereszkó Vazul román igazságügyér bekérte Ploeströl a práhovai törvényszéktől mindazon okmányokat, melyek alapján ottani ref. lelkész t. Yiucze Dániel ez évben három Ízben pénzbírságra, negyedszer egy havi bör­tönre Ítéltetett, azért, hogy magyar királyi alatt­valókat konzuláris engedély mellett esketett meg. Az igazságügyér a semmisítő törvényszék­hez szándékozik áttenni ezt az ügyet, azonban mig ez Ítéletet hozna addig is meghagyta a törvényszéknek, hogy Vincze személye ne liá- borittassék és igy a t. lelkész öt heti távoliét után ismét elfoglalta sz. hivatalát. Szép bizo­nyítványa ez Boereszkó mérsékelt gondolkodá­sának. 11—k. — A Borsod vegyes hírek rovatában a következőket olvastuk : A múlt csütörtök ne­vezetes nap volt, a Deák párt fényesen ülte meg azon ünnepélyt, melyei hazatért ország­gyűlési képviselőinek rendezett. — A délelőtt történt fogadtatás alkalmával mondott beszé­deket mai lapunk hozza, melyet a halgatók számtalanszor viharos éljeneivel szakított házuk romjai között lakott, még atyja temeté­sén sem vqit jelen, eledelt csak akkor vett ma­gához, ha észrevétlenül csempészett valaki a romok közzé, ilyenkor azt mondotta, hogy Kál­mánja küldötte neki, a ki nemsokára eljön érette s majd együtt elmennek a tengeren, a csillagokon túl egy szebb hazába! Eljöttem, eljöttem de csak azért, hogy el­temesselek, ne félj nem sokáig kell már vár­nod, én is utánad költözöm. A sírtól, mely minden boldogságomat el­rabolta, — bácsnt véve, tört szívvel indultam rég nem látott hazámba, a csendes kis faluba, hogy ott keseregjek múltam képei felett; éj­szaka érkeztem haza, cselédeim sírtak örömük­ben, s mindenik igyekezett valami szívességet tenni velem, oly jól esett dúlt lelkemnek, látni ez egyszerű koblek természetes ölömét! Ha­szonbérlőm is azonnal tisztelegni jött s mivel értésére adtam, hogy holnap tovább utazom, megígérte, hogy délelőtti tiz órára, a hátrány­ban levő haszonbérletet kifizetendi. Midőn felébresztettek lázas álmaimból, 8 órakor, katonasággal volt lakom körülvéve, el­fogtak, lánczra vertek, besoroztak a cserepárok közzé közlegénynek ! Hah! a kinzó ördögök, még annyi időt sem engedtek, hogy kisírjam magamat hazám és szivem veszteségei felett! Egy évig voltam képes hordozni fájdalmi- mat, de naponkint fogyott belőlem az életerő; sirfelé hanyatlásomat csak siettették azon ki­keresett szurdalások, melyeket neveletlen al- és roszakaratu főtisztjeimtől kelle szenvednem. Ah nem tudom miként voltam képes az egy évet kibimi V Végre összeroskadtam, a kiégett ke­belben életem mécse már csak véglobbanásai- nak parányi fényét hintette szét, előbb kór­házba vittek; hali kárhozat! a kórház felügye­lőben a íélképü osztrák tisztre ismertem ! Látva őt, csak egy pillanatra szerettem volna karjaim erejét visszanyerni, hogy a gyalázatost megfojt­sam. Nem lehetett, ágyamból nem tudtam többé kikelni. De segítségül jövel Istenem! A haldokló kebel kimondhatatlan örömével ismertem fel eg)’ betegben Rimay Bélát, hit az enyimbez hasonló sors ért, öt is besorozták, elmondottam neki mindent, megeskildött hogy testvéréért bosszút fog állam. — Ö örökölte egyetlen vá­gyamat. Nyugodtan hagytam el a kórházat, midőn haza küldöttek meghalni! Meghalni!... ah! mi édes e gondolat! meg­halni, együtt lenni veled drága angyalom 7 Jö­vök jövök!...“ léibe. — Az estére rendezett bankett pedig oly nagyszerű volt, minőre még eddig soha nem em­lékezünk. 30U embernél többre volt terítve (?). Majd felhangzottak a lelkes tonsztok, melyek a király és királynéért, képviselőinkért. De­ák Ferenczért, a kormányért, megyénk főispán­jáért és sok másokért mondattak. — Szóval az ünnepély egészben fényesen ütött ki, a lel­kesedés nagy és emelkedett volt. — Ugyan az nap estve a baloldal is tartott összejövetelt, melybe Mocsáry Lajos küldöttségileg hivatott meg. — A gyűlés tárgyát leginkább azon ese­mény képezte, hogy egyik jelöltjük 'Szcpessy nem óhajtja jelöltotését. Másról kellett gon­doskodni, minek folytán elhatározták Kun Já­nost felkérni, ki azonban mint haljuk szintén vonakodik e nagy megtiszteltetést elválalui. — Mi is úgy ismertük öt; mert lm a Deákpárt el­veit nem osztja is egészben, de hisszük hogy azon elveket sem, melyeket a miskolezi balol­dali választmány legutóbbi programjában is­mertet. (Talán spk előfizetője vau? B.) NYÍLT t É R. *) A helybeli szélmalomban folytono­san kenyérnek való gabona-liszt kap­ható mázsánkint 4 frt GO krjával. ICralovánszky László. *) E rovat alatt köröttekért csak a sajtóhatóság irányá­ban vállal lelülossegct a szer kosz tőség. Ü Z L E T. — Miskolcz, dec. 23. Búza mérőnkéit 3 frt 00 Jer—3 frt 50 kr. Kétszeres 2 frt 25 kr—2 frt 30 kr. Rozs 2 frt 05 kr—2 frt 10 kr. Árpa 1 frt 50 kr—1 frt 60 kr. Zab 1 fit 20 kr—1 frt 30 kr. Kukoricza 1 frt 50 kr— 1 írt 60 kr. Kása 2 frt 20 kr—2 frt 25 kr. Bab 3 frt 30 kr—3 frt 50 kr. Borsó 0 frt 00 kr—0 frt 00 kr. Lencse 0 frt 00 kr—0 frt 00 kr. Burgonya 0 frt 00 kr—0 lVt 00 kr. Szesz­nek itezéje 30 fok 00—00 kr. Szalonnának fontja 00—00 kr. Marhahús fontja 00 kr. Bécsi távirati börze-tudósitás. ‘ Dec. 24. 6% metaliques 58.75. — 5% motaliques máj. és nov. 59.30. — 5% nemzeti kölcsön 64.00. — 1860. államkölcsön 90.80. — Bank- részvény 660.00. — Hitelrészvény 239.00. — London 119.25. — Ezüst 117.75. — Cs. k. arany 5.69. TUDAKOZÓ INTÉZETI HÍRADÓ. (E rovatban egy-egy közlésért 20 kr. o.ó. fizetendő.) Igen szép és nagyszernél szepességi borsó, kapható a Tudakozó-inté­zetben, vékája 3 fr. o. é. F’elelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : Hörtey Imre. Eddig tart a napló, s ón ki elhunyt bará­tomat siratom csak ennyit tehetek történetéhez hogy ö is épen azon napon hunyt cl, melyen egy év előtt Lillája az ő karjai között múlt ki. Most már az őszi nap hideg fénye ragyog mind a két sir felett, s a temető fái sárga le­veleket hintenek a két dombra, melyok a hült keblek porait takarják. Azóta már összeölelkeztek elvált leikeik! _ N ehány év elmúltával utam Losonczou ve­zetett keresztül kérdezősködtem Rimay Béla fe­lől, ő már kiszabadulván a katonaságból Loson- ezon volt, felkerestem hogy vele beszélgessek rég nyugvó barátunkról, de azon kíváncsiságból is, hogy megtudjam miként teljesitetto foga­dását () tőle hallottam e rövid történetet bevé­gező szavakat. „ Midőn az apám és feledhetetlen testvérem orgyilkosául boszu állás kötelességét magamra vállalóin, annak tcljesitbetésére mindent elkö­vettem ; orgyilkos lenni nem akartam, mint köz­vitézzel meg nem vívott volna velem sőt clta­posott volna mint gyenge férget. Vártam tehát, és siettem előre törni, három év inulva száza­dos lettem, egyenlő rangú családom gyilkosával, azonnal hozzá siettem, midőn feltedeztem előtte kilétemet s szemére hánytam aljasságait, me­redten tekintett reám s egész testében reszke­tett, bevalló hogy e tette folytonosan tépi lel­két s miatta egy perez nyugalma nincs solia. Nugodj meg tehát alá való! kiölték, miközben nrczul vágtam öt. Élethalálra uram, a csatatért csak egyikünk fogja élve hagyni cl! „Igen. életre halálra!“ kiálta a düh miatt tajtékzó ajkakkal. Másnap megvívtunkI Elébb másik arczát sebeztem meg, s megvallom, jobban óhajtottam volna, ily bélyegzett éktelen arczezal látni öt, mint megölni, de ö tovább folytatta a viadalt, mígnem vigyázatlanul kardomba rohant s ösz- szerogyott Sokáig kínlódott sebeiben, végre csakugyan meghalt Most itthon vagyok én is, évek múltak el a nagy romlás után, de még mindegyre sira­tom atyámat, testvéremet, barátomat és minde­nek fi Tett hazámat, szegény szenvedő hazámat! Leszúraduak-e még egyszer könyeim nem tudom ?!!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents