Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1868-12-05 / 49. szám

■

49. szám.

Szombat, deczembcr í>. iSöS.

It.

Szerkesztői és kiadó iroda: NYÍREGYHÁZÁN, Szarvas-utcza 118. szám alatt.

Bérmcntetlen levelek el nem fogadtatnak.

Nyílt tér alatt 30 kr. bélyegdijon kívül minden négyezer hasábzott garmond-sorért 25 kr. o. é. fizetendő.

VEGYES TARTALMI! HETILAP.

Előfizetési díj :

A kiadó-hivatalban egcsz évre • 5 fr. 50 kr.

Házhoz vágj’ postán küldve . G „

Félévre

.......................................8 „

É

vnegyedre ...................................1 n 50 kr.

H

irdetések dija: minden hathasábos petit sor egyszeri igtatásánál 5 kr., többszörinél 4 kr. Bélyegdij 80 la*.

Előfizethetni Nyíregyházán a kiadó-hivatalban es ifj. Csáthy Károly nyíregyházi és debreczeni könyvkereskedéseiben, hol egyszersmind

felvétetnek. — Külföldre nézve kiadó-hivatalunk. szénára hirdetményeket elfogad : Zeisler ÁI. Pesten.

hirdetések is

Valami az ipar-kereskcdclmi- és iié|4>aukokrwl.

Midőn e lapok hasábjain jeleztük azon mozgalmat, mely Nyíregyházán egy szabolcs-nyiregyházai nép és kereskedelmi bank létesítése körül kifejlett, ígéretet tettünk hogy c tárgyról bővebben fogunk szólani, — ezen Ígéretünket azonban mindez ideig be nem válthattuk, nem különösen azért, mert a tervezett intézet az eszmék és nézetek folytonos tisztulása folytán mindez ideig vájudásának korszakát élte, s ezen vajúdás között mind ho- va-tovább tisztábbá lett azon nézet, miszerint az előlegesen tervezett nép és kereskedelmi banknak már eszméjében fogalom zavar van s a kettő egymás mellett igen, de együtt egy kalap alatt meg nem férhet, amennyiben egy népbanknak czélja, kezelés módja szóval egész lényege nagyban különbözik a kereskedelmi bankokétól. Ennélfogva most már annál is inkább elérkezettnek látjuk az időt e tárgyhoz hozzá szólani, mert magában városunkban a különböző egyéni felfogásokhoz képest nemcsak különböző s egymástól messzire eltérő nézetek fejlettek ki, sőt némi gyanúsítások is kaptak lábra, és pedig egyedül azért, mert a tervezett bank alapitó tagjai belátván az előretervezett két külön czélu bank együttes működésének kivihetlenségét, még elég idejekorán különválasztották azt egymástól, s lett alapítandó, nem „kereskedelmi és népbank“ hanem „ipar és kereskedelmi bank,“ minek folytán a részvénydijak összege megmaradt ugyan, de a bank czéljához képest az előirányzott befizetési módozatoknak teljesen változniok kellett; miből súrlódás fejlett ki, s azok, kik egy népbank felállítását reményiették s ennek befizetési módozatait elbirhatóknak találták, most a terhesebb befizetési feltételek azon gyanúsításra vezették őket, mintha a bank tervezete • csak azért szenvedte volna ezen változtatást, hogy a súlyosabb feltételeknek meg nem felelhető szegényebb osztály kizáratván, illetőleg résztvevése lehetetlenittetvén, a gazdagabb pénzemberek kaparitsák kezükbe az egészet, mely vád alapjában igazságtalan leven : szükségesnek találjuk röviden kimutatni azon különbséget, mely létezik a kereskedelmi és a népbankok között, s kimutatni egyszersmind azt is, hogy egy ipar-kereskedelmi bank alapítása nem lehetetleníti egy „népbank“ felállítását, sőt amellett igen szépen elférhet anélkül, hogy egyik a másiknak kárára lenne, vagy hogy egymást saját czéljaikban akadályoznák.

Lássuk először az ipar és kereskedelmi bankokat. — Ezeknek már czégjüknél fogva is főfeladatuk a honi ipar és kereskedelem emelése. Ezen czél azonban nem érhető el úgy ha a bank működésében csupán a Szcrk. pl. bm. h.

részvény dijakra szorítkozik s a részvényesek betételeit forgatja; ez hátrányára volna nem pedig előnyére a kereskedelemnek, amennyiben egy tekintélyes tőkétől fosztaná meg a kereskedelmet, és sem az iparos sem a kereskedő nem lehetne kielégítve a reménylhető 10—15%-val, a midőn ő saját pénzét egy éven által tízszer, sőt kedvező esetben tizenötször is megforgathatván, az ezen utón kínálkozó 100—150%-át ama tizedrész- nyi osztalékkal kellene felcserélnie.

Egy ipar és kereskedelmi banknak — hogy czéljának kellőleg megfelelhessen — idegen tőkékre van szüksége, s pedig olcsó tőkékre, és saját részvényeseitől egyelőre csakis annyi díj befizetését követeli, a mennyi szükséges a hitel megállapítására és megszilárdítására. A hitelnek ezen nélkülözhetetlen megszilárdítása azonban nem eszközölhető krajezáros befizetésekkel, mert akármelyik pénzintézet, mely tőkéjét valamelyik kereskedelmi banknál el akarná helyezni, visszariadna ha azt kellene tapasztalnia, miszerint azon bank részvényesei 60 frtos'actiaikat évek alatt képesek csak befizetni.

Ha azonban egy alakuló kereskedelmi bank hitelét kezdetben megszilárdította, biztosan számíthat külföldi olcsó tőkékre, biztosan számíthat — mondjuk, — mert némely országokban, mint Angliában, Hollandiában a tőkék a tulniagasság azon fokára emelkedtek, miszerint azokat kamatoztatni csak úgy képesek, ha olcsó kamatok igénye mellett fektetik be. Ezen oknál fogva szilárd hitelű bankok 4%-kos kölcsönre mindig számíthatnak, s csakis ezen az utón felelhet meg egy ipar-kereskedelmi bank hivatásának, mert inig egyrészről az ipar és kereskedelem emeléséhez segédkezet nyújt, másrészről a kikölcsönzött tőkék kamattöbblete a bank fenállásának gyarapítását eszközli, s a részvényosztalékok értékét emeli.

Es e tekintetben nem vagyunk egy véleményben azokkal, kik restellik kimondani azt, hogy egy alakuló bank idegen mankóra akar szorulni, sőt tökéletesen azon nézetben vagyunk, hogy egy kereskedelmi bank egyedül és tisztán csak idegen tőkék használatával felelhet meg rendeltetésének.

A bankok kezdetben átalában véve az ipar és kereskedelem emelésére alakultak, ily nézetben van maga a bankügy apja a hires Büsch J. (!. és pedig azon okból, mert a bankok léte a kereskedéssel s ennek folytán a kereskedő nemzetek életével és virágzásával oly szorosan össze van forrva, hogy a váltó-törvények és a börse által gyámolított bankok — mint szív a testet — éltető táperővel látják el az ipart és kereskedelmet. A bankok ezen rendkívüli befolyásának következménye már az, miszerint a

kereskedő nemzetek történeteinek, a bankok s a börze történetei egyik legfontosabb szakaszát képezik, és a bankok állapotja a közélettel szorosan összeszőve lévén, egyszersmind a közrend, a béke, sőt a világ általános helyzete mérlegéül tekinthetők. Álért mig egy nem várt esemény rendkívüli hullámzást idéz elő a börzén; a börzék szilárd vagy ingatag magatartása döntőleg hat az eseményekre.

A kereskedelem és ipar emelésére létesültek a „letételi bankok;“ (Depositenbank) az „átiratási bankok.“ (Girobank.) Későbben a „jegybankok“; (Zettelbank) a „kölcsönban- Ikok“ (Lcihbank) és a „váltóbankok“ [(Weckselbank.) Feleslegesnek tartjuk [e különnemű bankok rendeltetésének [és leszármazásának magyarázatába bocsátkozni, szakértők annnyit különben is fognak tudni felőlük, hogy mig a két elsőbbi t. i. a letételi és átírási bankok, egyedül a kereskedelem érdekében létesittettek; az utóbbiak jótékonyságaikban már az állam minden polgárát kívánják részesíteni, hogy pedig a bankügy több oldalu- lag fokonkinti fejlesztése által ide emelkedett, az csakis a kénytelenség szüleménye. Meggyőz erről bennünket a történelem, ha a bankok kezdetleges alakulásának processusait vesszük figyelembe. A történelem szerinti első bankok általában a kereskedelem segédeszközei voltak egyedül : nem is említve azt, Rogy a del- phii Apolló-templom már letételi bankul szolgált, s hogy az atheneiek a Xenophon tanácsára „disconto“-féle bank létesítésén munkáltak, magát az első rendszeres bankot a maga korában leghatalmasabb kereskedő állam Velencze, állította fel 1156-ban Vitalis Mihály dogé idejében, melyet 1808-ban Napoleon semmisített meg, a mikor már a bank pénzei 50%-val voltak drágábbak a folyó pénznél; ugyancsak ilyen a másik legidősebb bank, a „genuai Szent-Györgybank,“ mely 1345-ben alakult, és szintén Napóleon által semmisittetett meg; a kereskedelem érdekei adtak életet az „ Angolbauk“-nak (Bank of England) a tizenhetedik század elején; a' Scott bankoknak a hamburgi banknak stb. Nem látom szükségesnek tovább folytatni a bankok alakulásának történeti kimutatását, e nehány példát csak azért idéztem, hogy kitűnjék azon állítás igazsága, miszerint a bankok eszméje a kereskedelmi érdekekből származott; egy kereskedelmi banknak ma is föfeladata ezen érdekeket emelni és elősegíteni, miből önként következik, hogy ipar és kereskedelmi bankok létesítése csakis oly helyeken czélszerü, hol az ipar és kereskedelem kitűnő élénkségnek örvendenek.

Az ipar és kereskedelmi bankoktól már alapeszméjükre nézve nagy mértékben különböznek a „népbankok“. Ezeknek czéljok nem csupán

az, hogy olcsó pénzt adhatván, a vagyontalanabb osztályt kimentsék a zsaroló uzsorások körmei közzül, melyeknek mind e napiglan ki van téve; — mert jóleliet meg vagyunk győződve a takarékpénztárak áldásos működéséről : mindazáltal nem tagadhatjuk, hogy a szegényebb osztályt, azon intézkedésük folytán, mely szerint (mint a nyíregyházai takarék- pénztár) száz forintnál kevesebb kölcsönt nem adnak, — nem védik meg ama zsarolóktól, hiszen a szegény ember sokszor üt forinttal is segíthetne magán, miért vegyen ki száz irtot, kivált ha nincs is mire? elmegy az uzsoráshoz és sokszor 200%-tólit is kénytelen fizetni, — még nagyobb e tekintetben a zsarolás falu helyeken hol a szegény termesztő megszorulván, kénytelen jövő termését részben vagy sokszor egészben is potom árért eladni a zsaroló, és a nép szükségét kizsákmányoló uzsorásoknak, és sokszor végképen tönkre teszi magát, holott nehány forint kölcsön tisztességes kamatra adva, megmentette volna az elbukástól : ugyanazért ha népbankok általában falu helyeken is alakulnának, már esak ezen egyik czél, i. i. olcsó pénz kölcsön adás, felette áldásossá tenné annak működését.

De van a népbanknak egy sokkal szebb, sokkal nemesebb czclja, ez a szegényebb sorsunknak takarékosságra való szoktatása : a mennyiben a népbankok csupán a részvénydijak- kal rendelkezvén, a tagok pontos fizetésre kényszerittetnek, ezáltal sok pénz, mely különben a tivornyák helyein pazaroltatok volna el, megtaka- rittatik; melynek folytán mig egy részről az erkölcs nemesedik, más részről az önbizalom erősödik, a munka-ösztön növekedik s mindezek által a jólét emelkedik.

Hogy miképen alakulhat meg s juthat virágzásra egy, csak nehány krajezáros heti betételeken alapuló népbank, szabadjon például felmutatnom a már három év óta működő k.- nyéki népbankot Fejérmegyében; — ezen népbanknak kezdetben esak 140 tagja volt, minden tag hetenkint tiz krt volt köteles befizetni; most már 400 tagja van és forgalma már a 20 ezer Irtot meghaladja, s pénztárnokát már az első évben 50, a másodikban 200, a harmadikban 250 írttal jutalmazhatta. Es im ezen intézettel nyaka van szegve egy részről az uzsorának, más részről a szegény napszámos is örömmel viszi be tiz krját vasárna- ponkint, tudván hogy azon hatosokból, melyeket különben elivott volna; tiz év múlva 70 frtocskája leszen,egy oly kis összeg, melylyel sok szegény ember szerencséjét alapíthatja meg.

Az ilyen bankot tartom én népbanknak, mely egyszersmind „Takarék-egylet“ is, sőt állását pusztán és kizárólag a takarékosságra bazirozza. És az ekke'pen szervezett népbankok