Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1868-02-01 / 5. szám

rel és könynyel jelölte meg. Éppen, mert mind két elem saját egyéni akaratát kívánta érvényre emelni, ebből birokrakelés támadt, mely csak az egyik fél leküzdésével szűnt meg. Tehát minden vívmány, a mit a törté­nelmi múlt örökség gyanánt ránk hagyott drága vér árán lett megvéve. És ki fizettette e sok könyüt és vért magának? Az ellentét azon vérszomjas szelleme, mely a társadalom fején átokként nehezül. Ezen ellentét szemé- lyesitői az államalkatokban : a bitor hata­lom és a jogait követelő nép. A hatalom ne­hézkedési iránylata lefelé, a nyomás lánczait szétzúzni irányult törekvés felfelé : a hatás és visszahatás természetes kapcsán függ itt egybe. A századok lelke hasztalan iparkodott a két született ellenség kibékitésén tanai, rend­szereinek felállítása által; a történelemből reánk maradt örökség — azon meggyőző­dés, hogy e két elem egy időben egy helyen ép úgy lehetleniti egymást, mint az érzéki testek az áthatlanság törvényénél fogva. Egyiknek a kettő közül fel kell adnia a tért: ezt tanítja a múltak szellemétől nyert tapasz­talás, ezen igazságot hordja korunk lelke is szerte a nagyvilágon. E tan nem vitatott többé : érett gyümölcsként hagyták azt ránk a századok. Kiváltságolás egyik vagy másik részre történhetik még, de ez csak kivétel marad és nem önálló, szerves létezése egy különvált elemnek. A társadalom nem lehet két életű, ellentett irányokban, ezt a társa­dalmi közczél egysége nem engedheti meg. Az államaikat ily reformátiója, mint minden újítás, még tenger vérbe fog kerülni; de a természet törvénye nem ismer áldozatot ott, a hol az áldozatért — igazság a bér. Legyen igazság, vagy veszszen a világ! E törvény, mely az emberek millióinak szivén van fel­jegyezve, szentesítést követel és ezt mertjog- és természetszerű megadják az idők neki, kerüljön bár a küzdelem egy félvilág csont­halmába. Ezen eszme hatalma uralta a 18- dik század légkörét, ezen igazság öltözködött azon szavakba, hogy : a nép a törvények forrása. E tétel csodaerejo rázkódtatta meg az eddigi társadalmat sarkaiban, ennek oltá­rán ömlött a vér és könnyű tengernyi ár gyanánt. Dobránszky Péter. Nyirfalouibok. i. (Olyan prolog form a.) „Infandum jubes renovare dolorem“ — sóhajtasz fel nemde jámbor olvasó! midőn e sorok czimét meg­pillantod; mert leltedben őnkényteleniil ama sajátságos divat emléke merül fel, midőn pályádon a tudomány és „nyirág“ mint iskolai közös ügy“ szerepelt, s úgy ér­zed magadat mint Döbrögi, ki Ludas .Matyi rémképétől menekülni óhajtva, a kedélyes Diószegi-l'azekasféle ver­ses krónikaként „még a ludi magistert is ki akarta csa­patni“; vagy mert mint ama pogány és kritikus számok L — LX stb. embere, a boldog ifjú éveket vágynál — bár „nyirág“ „baculus“ és „career“ obiigát kíséretében is — visszavarázsolni, midőn oly mosolygó és illatárban úszó volt az élet, oly ismeretlen a keserű csalódások „fekete tengere“ s oly képtelen valami 1848 után 1867. Vigaszul azonban jegyezd meg magadnak azon kö­rülményt, hogy a „Nyír“ érdemes szerkesztője is ha­sonló fájdalmat érez, midőn e szerény nyirfalombokat hasábjaira tüzögeti. (Ha ugyan mint jó száraz „gerjesz­tőt“ nem utilizálja abban a telhetetlen vaskályhában, mely annyi magas röptii vidéki levelező eszméinek lön már rettenetes antedate — ad majoréra Itedactoris glóriám!) De hogy is ne érezne mélységes fájdalmat az ér­demes szerkesztő, midőn lapot szerkesztvén a „Nyír­ben“, szerkesztvén plane a „Nyírben“ „Nyírt“, feledni tudta mégis, hogy a tények kérlelhetlen logikája sze­rint, önálló rovatot kellett vala a nyirfalombok számára nyitnia! ... .. ?.izo.ny bizony érdemelné, hogy zsákba és hamuba öltözzek es vezekelve kiáltsa : peccavi! Reméljük azonban, nemcsak hogy jövőben tért nyi­tnod szamunkra, hol a nyirfalombokkal (vulgo : nyirág) k'sse hadonázhatunk, és a tévedezőket „kenetes beszé­dekkel igaz útra terelhetjük; hanem azt is, hogy mint Shakespeare Rikhárdja : „egy országot egy lóért“, ő is mint a „Nyír“ „nagy mogulja“ harsona hangon kiált tel : „egy tiszteletpéldány a Nyirfalombokért“! ,.. ..|ílvel Pecl,g jelenben zord vihar dühöng a puszta aj o Out, mint a költők mondanák, szabad legyen üde lombok helyett csak amolyan száraz lombokat ke­resnünk elő a sutból, melyeket a leszámyalt famosus év termett, — természetesen nem másatt mint épen a „Nyír“ hasábjain. És most . . . „Számiéi segíts“! 11. (Dávid bácsi és az 1867-ki nyíri szüret. — A nyíregyházai toronyóra. — A Felső Tiszá­éi d é k i gazdasági egylet kiállítása.) Uram uram Dávid bácsi! elsőben is — mint illik — önnek szólok, öné az első hely a nyirfalombok hűs árnyában. Csodálkozik e rendkívüli megtiszteltetésen ? — Nil admirari! —■. Ön kedélyes hangon — mint min­dig — szót emelt a nyíri jó bor előállítása érdekében, és ... és fényesen igazolta, hogy ön is „dira gens va- tmn“ kik mindig rózsaszínben látják a világot (kivéve persze a „Nyír“ poétáit), de minden bizonynyal töröl metszett druszája az ókor nagy költőjének — ott a holdban. Parbleu! Ön azt Ígéri hogy ha megtaposott törkölyt, mézet és zárt erjedést adunk borainknak, olyan felséges italt nyerünk, melyet Ízlelve még Tamás is^ ki­olvadom! fejcsóváló kételyeiből. Tessék ezt a felséges italt Ízlelni! Brr! savanyúbb a savanynál, maróbb az eczetléluél! Ettől bizony nem csak Tamás ki nem ol­vadt, de sőt mindnyájan Tamássá merevültünk! És ez boszut kíván. Már folyamodtunk is e tárgyban az or­szággyűlési majoritáshoz, mely valamint eddig derűre borúra mindent megszavazott, — úgy reméljük —• jo­gos kérelmünk alapján nekünk is törvényt és igazságot szolgáltat, elhatározván, hogy ön kárpótlással tartozik minden nyíri szőlősgazdának a törköly péppé tiprásáért, a sok szinmézért, a Gunceltől vett (legalább vonni szán­dékolt) csövekért; kárpótlással a meghiúsult remények­ért, a borkőképződésért fogainkon, és gégéink siralmas állapotáért, (de nem a „diák konyháról“, mely bizonyo­san ezen országos calamitást megsejtve, uj officinát nyi­tott vis á vis Tester és Grediggel). Egyszersmind pedig ha máskor borászati czikkeket közlend — mit szívesen és gyakran várunk — ne ignorálja, hogy „a Jőve princí­pium“ s akkor talán kegyesebb lesz s élvezhetőbb bort rendel számunkra a számításunkból ki nem feledett jó ég, s nem kell — mint most — búsan sóhajtoznunk a nemzet első költőjével : Czudar biz ez, de ám igyunk, Hiszen magyar fiuk vagyunk! De még talán azon a nyíregyházai „szeszélyes“ órán sem látszik meg akkor a bor kriminális savanyú­ságának az órásról reá kisugárzó rósz hatálya. — Egyébb- iránt az az újdondász sajátságos egyéniség lehet, hogy még ily csekélységen is fennakad. Hiszen Sapliirként : az órát a németek találták fel, és még is soha nem tud­ják : hány óra? Miért kellene nekünk jobban tudnunk, nekünk czivilizálatlau barbar népnek V Megmondják a Lajtán túl és a „non possumus“ városában, — érd meg vele édes újdondász barátom, és érje meg mindenki Nyíregyházán és Káliéban, Kárpátoktól Adriáig, nemde megbecsülhetetlen bátyánk Johannes Turkus? Hanem ngy látszik a Felső Tiszavidéki gazdasági egylet kiállításán is aligha tudták geometriai pontos­sággal : hányat ütött az óra ? — Hogy a komló és borsó nem azért nyert dicsérő oklevelet és kiemelést, mert „a magasban“ termett — nem kétlem. Murok petrezse­lyem, hagyma — passirt. Körték jutalmazása — látat­lanban és pusztán a közlésre támaszkodva ■— eh bien! Hanem, hogy az almák közül épen a „szercsikát“ ara­nyozta meg a bíráló bizottmány, e fölött aligha erősen nem csóválnák meg fejőket Bavay, van Mons, Diel, Bau­man, Hardenpost stb. mig hazai poniologjaink egy Ur- banek, Kovács, Tárói, dr. Entz kétségtelenül kedélyesen mosolyognak, lévén az „aranyozott“ szercsika nem hogy kitűnő, de még nem is első, hanem csak második osz­tályú alma a gyiimölcsészeti tekintélyek szerint. — Hogy a többi kiállítók nem jutalmaztattak, mert a megállapí­tott programra kívánalmának nem tettek eleget, — ren­dén van teljesen. De annyival inkább nem látjuk ren­dén, hogy a bíráló bizottmány nem igyekezett a gyü- mölcsészeti név nélkül kiállított gyümölcsöket saját ne- vökön megnevezni, — holott minden — és főleg — mint a mienk — kezdetleges — kiállításnak fő- és végczélja nem az, hogy jutalmazzunk pusztán, hanem hogy ok­tassunk és építsünk a termelés körében. És ha a bírá­lók ezentúl is a mostanihoz hasonló eljárást követuek, azt kell hinnünk, hogy a gyiimölcsészeti válfajok körül ők magok is „peregrini in Israel“ s ezt aztán egyszer fejünkbe véve, megteheti velők valami furfangos kópé azt a furcsa tréfát, hogy kiállít egy „csikós cseh me- sánszkit“, azonban rá Írja, hogy az „csikós violett“ s a bíráló bizottmány majd azon veszi észre, hogy ismét „szercsikát fogott“; — ha ugyan „a nagy érdekeltségű jeleulevőség“ azt is mint a Polyáknő asszony „puliantós és Ízletes kalácsát“ és a nyíregyházai jeles szilvóriumot teljes tisztelettel és még teljesebb malitiával gyomrába nem eskamotirozza, mig a biráló bizottmány „egyet fordul“. Z. Y. (Folytatása következik.) A Szabolcsinegyébeii alakult 48-ik hon­véd-zászlóalj 1848-9-ik évi tábori naplója. Eredeti szöveg. (Folytatása és vége.) 8) Szomjasy István százados a monostori sánezok visszafoglalásánál, midőn az abban levő kőkerítést el­lenséggel megrakva látná, a legnagyobb bátorsággal ro­hanván azt meg, a vele levő Tatár Józseffel elől menve, benne mintegy tiz ellenséget hagytak halva. 9) Grósz Antal, Szalóki György, Tatár József, Jármy Sándor tizedesek, kik a 21-én történt Budavár visszafoglalásánál embereik élén küzdöttek, hogy példát adjanak, maguk ragadák meg elsők a lábtót s egész a vár falai alá vonszolák, s ezért számukra tábor, okunk által a harmadrendű érdemjel adatott meg. 10) Tatár József tizedes, a julius 2-iki komáromi csatában Szomjasy századossal elsők voltak a monostori sánezokban levő kőkerítésekben megbújt ellenség ostrom­lásában, hová minden tartózkodás nélkül a golyózápor ellenére betörvén, mintegy tiz ellenséget hagytak halva. 11) Czincz Albert, Sorley Endre tizedesek és Bón- ozáger Mór, Kardos János, Horváth József, Bodnár György közharezos honvédek, kik a 21-én tartott Buda ostromakor bátor és elszánt előrenyomulásukért s ki­tűnő magukviseletükórt tábornokunk jaltai pénzzel jutal­maztatni rendeltettek. 12) Postái' János, Szkila János, Batar Mihály köz- lrarczosok, kik a május 17-ki budai álmegtámadás al­kalmával a lábtót egész a várfalig vitték s feltámasz­tották, félig felmentek reá s csak akkor jöttek le, mi­dőn százados Mikecz Tamás által visszaparancsoltattak, pénzjutalomra Ítéltettek. 13) Opitzky százados és segéd. Ezen egyén a csa­tákban kimutatott vitézségéért magát érdemjelre méltó­nak többször bebizonyította. Ugyanis noha mint segéd­tiszt solia nein lett volna kénytelen ostromolni, mégis magát minden csatákba kikérve a közlegónységliez csat­lakozott, azokat bátorítva ostromolt; különösen pedig a julius 2-ki csatában, midőn a 48-ik zászlóalj a mo­nostori sánczokból az ellenséget kiverte és négy ágyút visszafoglalt, köztük volt s azokat példásan vezette és bátorította. A 11-ik júliusi csatában pedig, midőn a zászlóalj az erdőt ostromolta (az ácsi erdőt); annyira belevezette embereit, hogy maga is öt ellenség által kö­rülfogott, s bár már egy ellenséges tiszt szakáiénál fogva megmarkolta is, a többiek pedig egészen körül fogván a maga megadásra felszólították, el nem veszt­vén lelki erejét, magát kezeikből kiszabadította s sze­rencsésen megmentette. 14) A julius 2-ik napi csata emlékéül Görgey tá­bornagy napiparauosa nyomán Rakovszky Sámuel őr­nagy a 2-odrendii érdemjellel, a zászló pedig a 3-ad- rendü érdemjellel feldiszesittetni határozhatott, mely pa­rancs Klapka György tábornok által az 1849. év aug. 6-án Győrben a legnagyobb diszszel és fénynyel telje- sittetett. Klapka a szabolcsi 48-ik zászlóaljat ezen sza­vakkal üdvözlötte: éljen Szabolcs. A femiebbieket közli s kitételükért az eredeti napló felmutatásával kezeskedik Szabó A b r a li á m, szabolcsmegyei honvéd-egyl. jegyzője. A városi képviseled gyűlésiét’eniből. in. (M.) A f. hó 23-án tarlott képviseleti gyűlésen helyi kérdéseinknek egyik legfontosabbika tárgyaltatott; a inegyeszéknek N.-Kállóból Nyíregyházára áttétele. Kzen ügyben megbízott helybeli küldöttség elö- terjeszté, miszerint első alispán elnöklete alatt ugyan­ezen ügyben eljáró megyei küldöttség tanácskozásait e hó 24-én helyben megkezdendi, s egyszersmind jelen város közönsége az itt épitendő megyeház iránt már régebben tett ajánlat felőli akarat-nyilvánításra szólitta- tik fel. Majdnem másfél órai vitatkozás után, melyben némely részről, mirabile dictu! ezen áthelyezésnek elő­nyösségét városunkra nézve még tagadni, vagy legalább kétségbevonni is merészeltek, határozatilag kijelentetet: miszerint a képviseleti gyűlés, e város részéről 1863. évi deczember 12-ón meghatározott, s alkalmas megye- házi telek ajándékozásán felül még építkezési költsé­gekre 50,000 forint önkéntes adományt tartalmazó aján­latot eznttal is készségesen megújítja, sőt ezen úgy a megyére mint városunkra egyiránt nagyfontosságu ügyet egyébként is elősegíteni hajlandó lészen. A képviseleti gyűlésnek ezen nagylelkű ajánlata a másnap tartott megyei kiildöttségi ülésben méltó elis­merésre talált. Január 27-én a rég nélkülözött házszabályok ál­lapíttattak meg; irányadóul a pestiek szolgáltak. Öröm­mel üdvözöljük az uj intézményt, melynek üdvös hatása kimaradhatatlan leend. Ennek tárgyalása közben tétetett azon indítvány, miszerint Írna fel a képviseleti gyűlés a minisztériumhoz, hogy e város egyelőre is közvetlenül a megye, ne pedig ennek egy közege a szolgabiró ut­ján közlekedhessél vele. Az indítvány meleg pártolásra talált azok részéről is, kik a parliamenti kormány kivei közé számítják magokat • de tárgyalása akkorám ha- lasztatott, mikor a megyék és városok rendezéséről szóló várva-várt törvényjavaslat köztudomásúvá leend. Azon abnonnis politikai helyzet, melybe az 1848. 24. ez. 2. §-anak fenntartása folytán jutottul,k : midőn külön vá­lasztókerületet képezünk, s egy szolgabiró rendeletéit vagy „távollétében“ „meghagyatik“ esküdtjének kibo- csátinányait végrehajtani tartozunk; midőn e 20,000 la­kossal bíró város pár száz mázsa marhasóját szolgabirói utalvány mellett kaphatja ki stb. valóban kiáltólag szól­nak a reformok' után! A cserép- és téglagyár ügye került még tárgyalás alá. Kimondatott, hogy a házi kezelés továbbra is fenn- tartatik. A megyei gyűlések küszöbén léte miatt — való­színű — hogy ezen héten nem lesz képviseleti gyűlés.*) BEL- ÉS KÜLFÖLDI HÍREK. Becs, jan. 29. A magy. delegátió üléseiről elnök jelentése szerint Tisza és Klapka betegség miatt ideigle­nesen elmaradnak. I’óttagjaik Wodianer és I’ap Lajos. Távsürgönyök szerint a magyar delegátió balol­dala Ghyczy indítványára interpellálja a „közös minisz­térium “-ot, e törvénytelen elnevezés miatt „birodalmi minisztérium“ s a paritás elvének e megsértése folytán, a hadi költségvetést nem akaija mindaddig tárgyalás alá venni, mig e tekintetben megnyugtatva nem lesz. Mindezen vonakodás daczára a magyar delegátió clubbja is megkezdette a közösügyes költségvetést. Zágráb, jan. 29. A felirat a harmadik felolvasás *) D. S. képviseleti tagnak e lapok 8-ik számában tett nyi­latkozatára vonatkozólag kijelenteni, hogy nem lehet feladatom, de e lapok tere és programmja is tiltja, hogy meddő polémiákba keveredjem. Minden ilyes fulszóllalás ellenében egyszer s minden­korra e lapok olvasóinak józan itélőtelietségére apelláluk, mely esetről esetre igazat fog adni annak, a ki megérdemli; igazat fog adni a jelen esetben is, midőn nevezett képviselő ur „Izraelről, betegségéről, takarékosságáról, közlékenységéről“, szóval minden­ről beszél, csalt arról nem, hogy jövőben — „elég bátorsága leend-e a nyulat kiugrasztani a bokorból“? (M.)

Next

/
Thumbnails
Contents