Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-09-12 / 37. szám
cseléd is, ha hallaná, hogy az o neve j kinyomatódik, még pedig ha jól viseli magát, a dicséretesek, ha pedig roszul, a megbélyegzettek közt, bizony nyal mindegyik a jobb részt választaná s a dicséretesek osztályába jutni iparkodna, hát még a tudat, hogy ha jól viseli magát, -az egylettől pénzjutalmat is kap : minő ingerrel lenne a szorgalomra, a jó magaviseletre!! . . . Igaz, hogy az egyletbe belépni vagyis annak tagjává lenni, pénzben állana, a mennyiben minden tagnak a meghatározás szerint valami dijt kellene fizetni, de hiszen a jó czél eléréséért hogy kiki jó cselédre tegyen szert, ez nem teher, de meg azt mondja a példabeszéd : „pénzzel járják a vásárt. “ Magokra a gazdákra nézve is nagyhatású leendene a cselédjavitó- egyletek felállítása, mert minden gazda kötelezné magát cselédje előtt is a jó erkölcsben példaadóként járni, s a megalapítandó szabályok szerint ■oda munkálni hogy szorgelmas és jó- erkölcsü cselédek kerüljenek ki kezei közzül, erkölcsileg is kötelezve lévén, csak is oly cseléget látni el j ó bizonyítvánnyal ki azt valósággal megérdemli, s mind a gazdának díszére volna jó cselédet mutatni fel a világnak, vagy a cselédnek nagy ösztöne lenne magát az érdemes cselédek közzé soroztatni. Részletekre kiterjeszkedni nem cz'élom, csak az eszme felélénkitése volt fő akaratom, mert véleményem szerint ha országos törvények hozatnak is e tárgyban, az ily „egyletek“ akkor is üdvösek fognak maradni; de meg oda jutottunk kevés kivétellel, a cselédek rosszaságukat illetőleg miszerint : a netovábbat bátran kimondhatjuk. Kimondhatjuk : „itt az idő melyben e téren is a javítás nagy munkáját el kell kezdeni, most már „periculum est in mora“ ... Dixi. Porosaim! Soma. TÁRCZA. A SÓSTÓ SZÉP HÖLGYEIHEZ. •) (Nyíregyháza, azept. 8.) Homoktengeren hajózván. Egy o á z r a leltem itt; Lángkebellel üdvezlem én E Sóstó szép hölgyeit, ők is természetvizsgálók, Jobban tán, mint én vagyok ; Tudják, hogy e fürdő-helynek Érdemei mily nagyok I Tudják, hogy e tó a gyenge Férfinak nyújt hős erőt, Es ha szép volt, sokkal szebbé Teszi a szép 9zende nőt. Van-e fürdő, mely hasonló Tulajdonnal bírna még ? ,.. Nincs — páratlan ő e nemben, Áldja meg hát a nagy ég !... Ki könnyelműn megtagadja A természet istenét: Ide nézzen s látni fogja Szép tölgyfában jellegét. Ama fa is lényegében Egy — de három ága van; Égj az Isten, mégis három — Ezt példázza untalan 1... Tapasztalam gyógyerejét E tónak, pár perez alatt: Erős levék — verset írtam, S bemutatám magamat. Ide jőjenek a két hon Férfiai hölgyei; S tapasztalják, hogy igazak A költő — rósz rímeiI . Losonczy László. "*) Losoncev László ur, a természettudósok egri gyűléséről .jővén, a Sóstót szerencsélteté látogatásával, 63, rögtönözte a szept. 8-ikai mulatság alkalmival, vjg poharazás közben, a fenntebbi köl- temenyt. Szerk. Ayirfalouibok. ■ XIX. (A Sóstói vendéglő. — Egy örökös íen- álló panasz, — mint fürdői divatezikk. — Nagyobb baj is van ennél! — A törzsvendégek remarque-j ai. — Inspektori lak — zuhany — Kur-Taxe — társas élet, gőzfürdő. — Mit mondott Burke?) „Patrouus uram“ aztán Ízletes és a Sóstói vendéglő ez előtti számlájához mérve, minden esetre jutányos ebédjével hatalmasan megezá- folja azt a megrovást, melyet ellenében a Nyír f. évi 31-ik számában S. és B. nyilvánítottak. Bor, savanyuviz, kávé, kiszolgálás szinte aligha nem állanak a nyíregyházai vendéglők színvonalán. Pedig a Sóstói vendéglős „idénye“ alig több négy hónál, mig a többieké tizenkettő. Különben a fürdői vendéglők elleni „örökös fen- álló panasz“ úgy látszik a „bon ton“-hoz tartozik; legalább a sz.obránczi fürdőben, hol maga a tulajdonos grófnő — egy kitűnő magyar gazd- asszony — személyesen és egész lelkiismeretességgel gyakorolta a konyha körüli felügyeletet, valamint Tátrafüreden, Lublón, Nagy-Váradon sőt Balaton-Füreden Í9 nem egyszer volt alkalmunk e „haute volée“-s divat uralmát észlelnünk. Aztán meg hátha azok az S. és B. barátaink valami magas igényű, elkényeztetett s pusztán „delicatesse“-ekhez szokott „inyenczek“, kiket mint érdemjelre méltó „gourmand“-okát csak is a „Frohuer“ szálloda, a „Rabsch“ vendéglő vagy épen a „fréres provencaux“ bírnának teljesen és feltétlenül kielégíteni ? Hanem a „gourmandise“ ezen szokásos panaszánál sokkal nagyobb baj szerintünk a lakszobák túlságosan felcsigázott díjszabása. Mint a fürdő vendégektől értesülünk, egy szerény kiállítású szoba napi ára egy o. forinton felül áll, sőt a kényelmesebb svájci lakban 1 f. 70 kr, holott szavahihető egyének előadásaként carlsbadban parquettes és a comfort minden kellékéivel ellátott szoba hetven krjával kapható, Balaton-Füreden is — mint e napokban a Honban olvastuk — I fr.—1 fr. 50 krjával csinos szobát bérelhetünk huszonnégy órára, holott Balaton-Füred majdnem legdrágább fürdő a hazában. Orvosságot ide uraim! mert e részben átalános a panasz, még pedig nem a „go- urmaud“-ok, hanem a „betegek“ részéről. És ha talán önök azt válaszolják : „a panasz figyelembe nem vétetik“ — a publikum is igen könnyen azt mondhatja: „a Sóstó figyelembe nem vétetik“ a mit pebig önök bizonyosan nem akarnak. De mi sem. Sokkal inkább kedvencz helyünk a Sóstó, sem mint számára virulást és szebb-szebb jövőt nem óhajtanánk. — Azonban épen ezért nem késünk leleplezni a sebeket, mik — nézetünk szerint — gyógyítást igényelnek; sőt még Momus hálátlan szerepére is készek volnánk vállalkozni; ha e szerepet a fürdő régibb és újabb „törzsvendégei“ el nem ragadják előlünk. Halljuk csak, mit beszélnek __ — Micsoda uj épület ez itt ? — A fürdő-inspektor laka. . — Azt hittem, valami ujmódi kalitka. — Jó szűkre szabták az igaz. Valahányszor látom, mindig eszembe jut a költemény, az m — Életkép. — írta : ZlDORY XAVÉK. (Vége.) A nőiesség kiraporával ékeskedő női szív, a „szeretni és boldogítani“ tengere, melynek legragyogóbb, legdrágább gyöngye a hűség___ H ogy a nőnem ezen közös kincse, minden romlatlan női kebelben fellelhető, bizonyltja, — ki a nők állhatatlanságát fölötte szerété emlegetni, — a költő is, midőn a szerető leány érzelmeit és feltételét, oly egyszerű szavakkal és még is oly meghatóan festi mondván : „Nem tesz fel a lyány magában egyebet, Csak hogy téged csalfa legény elfeled; Addig feled, addig feled, csak feled, Mig a szive bánatjában megreped;“ És úgy van ! — Hála a természet urának, bog)r vannak még romlatban női szivek, melyekben a hűség gyönge, még azon homálytalan zo- máncztól ragyog, mit az ártatlanság, szüzesség é9 szemérem lehelt rája. Boldog a nő, kinek keblében a hűség gyöngye illetlen; mivel az megfogja érteni, és megértvén teljesíteni a — rendeltetést magában rejtő, — szózatot, melyet lelkiismerete által intéz hozzá a teremtő, mondván : „szeress és boldogíts 1“ Émilia igy cselekedett. Jutalmául ott látta lábainál, a megtért, kedves ifjút, ki — ha nem is a könnyelmű ifjúság tiizével — az igazán szerető lélek hangján vallá be Emíliának érzelmeit. Ők újra oly boldogok Valinak. Buldogokká teve őket a tiszta szerelem, azon égi láng, melyet — szent ihletével, — a teremtő keze gyújtott meg a halandók sziveiben. — A tiszta szerelem, melyet az önzés mérges leheletével még nem homályositott el; mely minden földi érdektől menten, — lélekhez fűzi a lelket, -— nem tekintvén a földiporhüvelyt; melynek lángja kitör e földről a szeretet hona felé. hol elérendi czélját a. boldogságot, megtisztulván és tökélyesbülvén a legfőbb tökélynek forrásánál. Ez lángola szivökben, s ez tanitá őket... lemondani is !... Emilia nem könnyezett, midőn tőle Béla másodszor is búcsút vön, bogy a hon hű gyermekeként, kardot kössön, a szent jog védelmére. Az 1848-ik évben valánk! melyben Tompa Mihály, mint kelemén pap, ottani lakását rajzolta : ... Legszebb az, ha tanácsba gyűlünk Egyházfi, kurátor meg én; Csak elférliuk, ha ogy keresztül Ül szépen a ház küszöbén. Eként egész belső személyzet Épen karmadfelet mutat, — A többi a pitvarban guggol, S kivtil dicséri az urat___ — Haszuál-e valamit a zuhanyozás ?-— Majd nem semmit. — Pedig már régóta, és e mellett naponként kétszer használja ön! — Igaz, de hát miként használna az a vékony vizsugár, alig egy ölnyi magasból ? — Bizony a schmekszi 3—4 öles esésű s kar vastagságú vizsugár mellett ez csak olyan „nesze semmi, fogd meg jól“. — Szokásban van-e a Sóstón az úgy nevezett „Kur-Taxe“?-— Hát a társas élet minő iráuyban mozog; fennáll-e a „khinai fal“, uralkodik-e a divat és fényűzés ? ... A választ egyik kérdésre sem bírtuk az e perezben felhangzó zene miatt megérteni— Feleljenek tehát az illetők___ — Mikor lesz a Sóstón gőzfürdő ? ■— A kérdés nem szabatos. •— Miért ? — Jelenben még csak ez a kérdés : lesz-e valaha a Sóstón gőzfürdő ? — Hogyan V — Régesrégen, még a Bacb-korszakban egy Mózes vallásu vállalkozó csinos épületet emeltetett a nagy vásárba vezető utezáu, s gőzfürdőül akarta azt berendezni. Azonban a város — a mint akkor hallottuk — azon okon, mert önmaga szándékozik gőzfürdőt felállítani, az em litett vállalkozó czélbavett közhasznú törekvését meghiúsította. Azóta folytonosan vártuk és várjuk a város kezdeményezését e téren, azonban úgy látszik, az ügy olyan mélyen hallgat, mint a fűzfapoétaként a „Kösü malma Szobosz- lón“. Vártuk és várjuk a gőzfürdő építését a „Sóstó-társulat“-tól, egyes tagjainál zörgettünk is, a „Nyír“ 13-ik számában —s—y szinte szót emelt e részben — mind hiába. És miután még ma is nem hogy előkészületeket, de komoly elhatározást sem birunk ez érdemben felfedezni, — ezért lehet és kell a kérdést csak a szerány alakban formulázni : losz-e valaha a Sóstón gőzfürdő, nem is valami nagyszerű és pompás, hanem pusztán a szenvedők egyszerű igényeinek megfelelő gőzfürdő? ... Óhajtjuk hogy a kérdésre már a következő nyár elején legyen meg a nevezett társulat részéről a felelet, — a kedvező, a szenvedő emberiséget megnyugtató felelet.... * * s)c A hires Burke monda bristoli választóihoz : „én érdekeiteket védelmezem saját nézeteitek ellen.“ Sajnálnánk, ha jóakaratu figyelmeztetéseink síkeretlensége vagy épen félreértetése esetében, hasonlóul kellene nyilatloznunk. — Az ég veled Emíliám, ha a harezok vésze el nem tipor, s ha béke napján, babér díszíti a győző homlokát, oda fogom tenni lábaidhoz ; de ha újjászületésünk hajnalán porhüvelyem a néma hant fedi, te tűzz koszorút hived sírj elére ___ Isten veled védangyalom ... Isten v eled___! ! — Vezéreljen az ég, imádkozni fogok a harezok urához, hogy védjen és tartson meg hazádnak és Emíliádnak. Most háromszinü szalagcsokrot tűzött mellére. — Ez legyen talizmánod a csaták zajában ...a piros szin jelképezi, hazaszereteted;... a fehér erősítsen a hitben, hogy a bűn nem nyerhet az erényen diadalt; a zöld biztosit, miszerint eljövend az óra, melyben hazád és a szabad hazában, mi is boldogok leszünk ... az ég veled! Egy hosszú, néma ölelés ... szenvedélytelen csók és két szerető lélek, másodszor is érzé, az elválás fájdalmát. Szörnyű jeleket vágott a harcz keze mai-9 fiain. — A csaták vérszomjas szelleme, halomra öldüsé a nemesen érző sziveket. — az arany kalászszal diszlő rónákat vér boritá el, és megbénult csonka tetemek, melyekből kiköltözött a nemesebb rész, ama jobb hazába, hol a lélek megszűnt gyűlölni,... hol nincsen pusztító háború ... hanem örök, zavartalan béke ___ A költő zokogva kérdező : „Mit ettél föld, hogy egyre szomjazol Hogy annyi köuyet, s annyi vért iszol ?“ —- A harcz legelkeseredettebben folyt. A vérengző csatákban elől járt egy sápadt ifjú, kísértetiesen lángoló szemekkel; a tiszti ruhán mely tagjait fedé, szive fölött háromszinü szalagcsokrot viselt. — Az ifjú Béla volt. A mely időben Béla a hadseregbe lépett, ugyan e tájt megjelent a táborban egy relyté- lyes hölgyalak, kiről bizonyost senki sem tudhatott. Sürü fátyol fődé el többnyire arczát, mig tagjaira fekete öltöny simult. A csaták hevében ott látták öt, legnagyobb golyózáporban, ápolni és kötözni híven, a sebesülteket. A golyók kikerülők őt, mint egy tulvilági lényt, mely ellen az érzéki ember, hiában küzd gyilkoló fegyverekkel. A barna fiuk angyalként tisztelek. XX, (A kis szekerező — fontolva haladni jó-—tolvaj kergetés —gubásokés szür- szabók régül áj a —• olcsó János és a közélet — egy seprő zni való a sok közöl — főkötő vásár — börze — egyveleg — egy szép maszk.) „ Jösz vásárra ? ... menjünk vásárra 1... találkozunk a vásárban ... terminusom van vásárkor ... pénzt csinálok a vásáron ... vásárfiát hozzon ön!“ e szavak hangoztak majdnem mindenütt e környéken a múlt hót utófelében, és ime csakugyan áll a vásár, áll az „országos szabadság. “ A beregmegyei kis pórfiu a vásárszélen őrzi a szekeret, és mig szülei az árusok közt jőnek- mennek s a komédiát és „ördögmalmot“ bámulják, ö is bekalandozza szemeivel a láthatárt... néz, néz ... hallgatja azt a csodás bábeli hang- zűrt a „vásár hangját“... ismét bámul... no mennyit is fog majd otthon beszélni Miskának meg Jankónak 1 Tegyünk mi is mint a kis „szekérőrző“ csak hogy természetesen nem a vásárszélről, hanem egészen közelből tekintve az eseményeket; s írói szabadalmunknál fogva „hipp hopp“ oda lépve azonnal hová akarunk beszéljük el „a vásár krónikáját.“ Megjegyezvén egyszersmind, hogy ha nem is történt meg mindaz, mit igénytelen tollrajzunk tartalmaz, megtörténhetik máskor, megtörténhetett valaha, vagy legalább megtörténhetett volna. * * * ... Halt, vigyázz ! riad ránk valaki csakhamar hogy a kis „szekérőrzőtől“ távoztunk, — és ezer szerencse, hogy meghallottuk e hangokat, mert különben elgázoltat beniinket az a „vaterinörderes“ és „bugyogós“ dandy, ki e szűk sikátoron, mely Attila szekérsánczaira emlékeztet, szélsebesen robog négyes fogatával... Az igaz, hogy vásárban tilos volna a gyors hajtás, hanem hát Tuhutumfy Tihamér ő nagyságának tilalom, rend, törvény mind csak „bliktri.“ ő nagysága „csak azért is“ szélsebesen bajt.......... a zaz most az egyszer csak hajtana, mert a szemközt jövő alföldi termetes szekérrel szerencsésen öszeakasztott, uo meg a „kibitka“ tengelye is aligha el nem tört, mert „ő nagysága“ hatalmasan „szakkermentez“ s talán egy kis „bo- xirozásra“ is hajlamot erezne, ha azon az alföldi szekeren oly marcona alakok nem ülnének. Lássa őu ifjú óriás ! minek vegyül e ra- konczátlan „csőcselék“ közé,—s ha már csakugyan ide jött, miért nem követi itt is az elvet, melyet a politikai és reform terén oly erősen hangsúlyoz : „fontolva haladjunk" ? ! ... De micsoda zaj ez ? Egy siheder rohan el közel hozzánk s utána roppant ember falka botokkal, sátorfákkal fegyverkezve, egymást lökdösve, gázolva s orditva torokszakadtából : „fogd meg a tolvajt!“ (Bezzeg nem kiabálnánk mi, ha valami jámbor ellopná privát és státus adósságainkat.) Szegény ördög ! a „szabadságot“ úgy értelmezte, hogy most „ingyen“ szabad vásárolni, s ezért „félti a bőrét.“ Nem is ok nélkül, mert ha meg csíphetik, megtanulA seregnél, daczára annak, neve és családi viszonyai ismeretlenek maradtak. Egyedül a halovány tiszt sejté a relytélyes alak kilétét, de sejtelmének nem bátorkodók hitelt adui. A b ... i csata megfejté a relytélyt. Béla ott küzdött legelői, hol a harcz legvérengzőbben folyt; a nyert diadal árába, az ö vérét is követeié a sors, ő golyótól mellén találva lerogyott. A haldoklót gyöngéd karok ölelték körüL Emília tartotta ölében a haldoklót, mig kiköltözék belőle a nemesebb rész, hogy a halhatatlanság diadalát megülbesse. „Csak az élet árán lehetünk győztesek!“ Emíliám ... boldogan halok meg... szeresd ... most forróbban a hazát... a ... rám pazarolt ... szeretet... legyen ... a hazáé ... Isten ... veled ... ott... fennt... elvár... lak---E milia forró csókjai nem bírtak életet lehelni, az elhidegiilt ajkakba. Béla porhüvelyét Emília tévé az anyaföld ölébe, s midőn reáborult a néma hant, oda tűzé a kis keresztre, a szeretet áldozata —■, a hősiesség jutalma gyanánt, a könyéivel öntözött babérkoszorút. Emíliát többé senki sem látta a táborban,, De kik a k___i koródában üdültek fel sebei kből, a megbénult harezosok, magasztalólag szólltak egyik ápolónő jóságáról, nevezvén öt a „sebesültek őrangyalának!“ A barcz lejárt... kik szent lelkesedéssel’ küzdöttek egy leendő szebb kor reménye iránt, a megbénult harezosok rongyfedetten lézengé- nek a hazaban szerteszét. A k ... i temető egyik szerény sirhalmán térdepelt egy barna fiú; barna öltönye jobb uj- jával, a lebegő szellő üzé játékát, mig balkezével forró könyüt morzsolt széjjel beesett ar- czáu. A kérdésre „kit fedne e sirhalom“ ! — rövideden azt feleié :-— „A sebesültek őrangyalát.“ ■ A megkoszorúzott kereszten e név vala olvasható : — „Emilia“. Sok nemes szivet, miket megkímélt a vas, — szakasztott meg mi vas- és ónnál nehezebb : a terhes bú. Kit a sérvitéz rövid válasza ki nem elégített, annak elmondá az itt rövideden leirttakat,
