Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1868-09-05 / 36. szám

kelen minden salakjától megtisztult eszmének testet is birt adni : aziránt, elismerésünket, be- csiilésüuket, sőt bálánkat kijelenteni bazatiui «zent kötelesség. E sorok Írója legalább többre becsüli azt, ki egy garas-árát cselekszik, mint azt, a ki százforint árát beszél. Ha még hozzá vetjük, bogy P. L. ki annyira büszske és makacs volt ifjú korában, hogy ma­gának még az édes apjától sem kért itt — hogy tervét kivihesse— megtagadta magát. így kezdődött meg ez egyszerű gyámiutézet, mely Isten segedelme és az emberbaráti szeretet gyá- molitása alatt napról napra növekedést nyerend — és nyerjen is. Sz. Nyirfaloiiiliok. XWH. (Menjünk a zöldbe! — Regényes uta­zás. — Kérünk egy omnibuszt! — A (űrdós 7. o ha, foly o só é s dal no ka i. — Há t betegek is vannak itt? — Aligha nem u no I it i ka. okozza! — Szégyen a futás, d e hasznos.) Meneküljünk kissé az élet zajából és sú­lyos gondjaitól; meneküljünk a portol bőségtől, unalomtól, ShBOlűsmustól, perpatvartól; mene­küljünk ti politikától, korunk o telhetetlen szőr- melegétől, mely a pínczi kofák akadémiájában os’ a salonokban, kávéházban és irodában, csu- ládóletbeu és társaskörökben, szóval mindenütt torkon ragad és fojtogat bennünket, — men­jünk a szabadba, a „zöldbe“, menjünk a „Sós­tóra“. Az ám __ hanem egy kis felakadásnnk van, a mennyiben kocsisunk, no meg kocsink és fo­gatunk is „türénetesen“ nincs; az a Nyíregyháza —Ungvári vaspálya pedig még csak „in spe\ a remény rózsaszínű madártávlatában létezik; aztán meg a csúz is lábainkban erélyesen til­takozik azon merénylet ellen, hogy lépéssel méljük meg a nyíregyházai ezukrászda és Sóstó egymástóli távolságát.... Ellj mit... megyünk úri módon, „rangunk­hoz illölog“ fiakke.ren... azaz tulajdonképen... talyigán. — Barátóm Gyúró! mennyiért visz ki a Sóstóra V — Ety forint. — Sok pénz az, braty. Elég lesz felöl ...Még szemünk közé neveti .— üreg! mit kívánna a Sóstóig? — .leden zlaty. — Mit? Egy egész forintot fizetni s még hozzá „fraucziálil“ társalkodói a kigyeimed bor­sos fejével?... He már azt nem teszem 1... Szerolmotcs Janó öcsém... Sóstó! — Jeden zlaty. — No üsse meg a Guta a habotokat, itt ii pénz... de aztán hadd koezogjou az a száz esztendős Buoefalus? 1 Koozug is már szegény pára, hanem ugyan átkozott pogányái ráz ez a Gellért püspök ko- esija, nem marad épen egyetlen egy Csontunk som, mire czélunkhoz érünk__ Édes „joden z laty“ barátom, ez a düczczenés megérné egy „vonás forintot“ de a termetedre, — talán azt gondolod, hogy „németet“ viszesz?... holló! most meg kicsi liián feldőltünk,.., kapja is értté az abrakot - óstornyóllol — u jámbor állat... jámbor? valódi malitiosus 'gebe, hiszen egyene­sen a sünibe ragad bennünket... vigyázz! ... hó__ Klapszl akaratunkon kivid a földön va­gy unk, azonban bála az áldott boinoktengernek, minden sérülés nélkül.........fanó káromkodik, a Inioefalus háta pillog, a mellettünk plrobpgó ko­csik népe jóiziin kaezag, lmrofalus Janót ol­dalba üti patájával, Janó nagy mérgesen visszn- rugja. bucofalus újból replikázik, Janó ostorral és lábbal Írja a duplikál... káromkodás, rop­panás. piifógés, horkolás, talyigatörés, hámsza- kadás, emberrsántiilás... valóságos „divina co- moedia“, moly okvetlenül megérné azt a .je­den zlatr't ha benne - már tudniillik a feldö- lés és fogathiáuy által — saját magunk is nem szerepelnénk__ S zerencsére egyik ismerősünk a helyszínére érkezvén felvesz bentiünket szekerére, s nem kell „gyalog támponton“ odébb utaznunk....... Hanem nem volna-e czélszorü, ugv a nagy kö­zönség. mint a Sóstó érdekében, ba az a „Sóstó "ügylét“ gondoskodnék legalább ogv árva „om- nibusz“-ról. mely a város és fürdője közt mér­sékelt árak mellett fciitartuná a közlekedést. — egyelőre legalább szombat- és vasárnapokon, azután podig. a (orgalomboz köpést naponta ? Azt hisszük a vállalati igen kifizetné magát még az elkészülendő vasat mellett is. — a publiku­mot pedig megmentené'a talyignsok önkényé­től s a kényelmet len és nyaktörő kalandoktól, mig a Sóstó emelési re minden bizounyul ha­talmas befolyást gyakorolna__ No de csakhogy már itt vagyunk! „János uram“ elkészítette a fürdőt... az aj fürdőszo­bák csinosak. kár begy az ..obiigát“ két gyé­kényszék mellett hiányzik berniek egy-egv sze­rény díván... a tágas corridor, melyről a fiir- dörzobák nyilunk, valamint a csengető szobát jelző készülékek az ajtók felett, dicséretére vál­nak a tervezőnek, —- hanem azok a folyosó ta­laját súroló „mosdutlan szépségek“ biztosan el­hagyhatnák azt a frivol „nótát“, melylyol a für­dőknek — bár „gratis“ —■ tele torokkal ked­veskednek. ... Kivált lm ezek a fiinlö vendégek betegek isi Betegek 1 hiszen a fürdői idény maholnap végéhez közéig, már pedig a Sóstó — mint ezt dr. Baruch a „Nyír“ valamelyik számában ki­fejezte — csalhatlán gyógyhelye minden beteg­ségnek. Valóságos Betliesdn-to. Talán még az ellen is használ, miről azt mondja a profanám vulgus, begy ellene „nincs orvosság patikában, vagy más helyen“ ? Hanem persze ezek a sá­padt arezok, ezek a szegény görvélykór-bénitott gyermekek, és mindazok, kik huzamos idézés után is reményekben csalódva, gyógyulás és vi­gasz nélkül távoztak el innen, — erősen tanús­kodnak Aeskulap „sokatmondó“ utóda ellen, s a fürdő gyógyértékét kissé alantabb fokra re­dukálják. Egyébiránt hátba a gyógyulás ezen hiánya nem is annyira a vizlien keresendő, mint inkább a levegőben, mely mint mindenütt, úgy itt is tökéletesen saturálva van a politika fertözetes „miasma“-Javai ? Íme alig közelítünk a valóban elegáns „svájezi lak“ táján, —- rendben tartott sétányon — tett kőrútunkból a régi épület ke­leti oldalán mulató vendégekhez, már hangzik felénk a zajos kiáltás, s utána rögtön a még zajosabb antiphona : — Éljen Deák! — Éljen Kossuth atyánk 1 — Uraim poharamat emelem Andrássy Gyula ó excjáért__ — Nem koczezantunk az olyan hadügymi- nisterert, ki csak egy szál szuronynyal sem ren­delkezik. — Éljen az országgyűlési baloldal 1 — Éljen a dicsőségesen uralkodó majoritás! — Le vele... éljen... vesszen... ki vele... éljen... vivát... nechzije....... . .. Brr 1 táguljunk innen, mert különben aligha elkerülhetjük az „ipecacuanát“ vagy a „diák-konyha“ más hásonnémii, méregdrága és még is átkozott rósz dekóktuniát. Jetünk a mi „patronusíml;“ Bálint Mihály uram védszárnyainuk csendes békés árnyékába. Z. Y. Mi iíjísáj“ Nagy-Kúllóban í Mi is.élünk, azonban csak úgy piano, mert uem igen dicsekedhetünk, hogy valami szellemi élvezetben részesülhetnénk, így tehát megengedi tisztelt szerkesztő ni* hogy lapjába minden jó akaratom mellett sem küldlieték oly értesíté­seket, melyekkel meg lehetnénk elégedve, mert oly prósai és már elcsépelt dolgokról : Hogy a marhahús tnltsigázott ára (20 kr.) mellett sem felel meg a várakozásnak. Hogy a vendéglőkben mérni szokott borok, sok variatiókon mennek keresztül mert ha na­gyobb kellendőseg van — azért, ha pedig nincs kelendőség, akkor meg ez okból emelik fel az ital árát, e mellett a minősége soha sem üti meg a mértéket. Avagy, hogy utczaí kivilágításunk különö­sen a legsetétebb időkben, és midőn eső esik, vagy szél fuj, oly rósz lábon szokott állaui, hogy alig pislog itt-ott egy pár lámpa fénye — igaz ugyan, hogy a sétatér leginkább , el van látva ezen világitásbeli jótéteménynyel, de mit érj az, lm különösen a mellékút ez.ákbáii pokoli sötétség vau, — hiszen ez olyfnrnm, mint a sordidus diák csizmája, — az eleje fényes, a hátulja, azaz a sarka sáros; — miután pedig pallóink némely helyen emelvényesek. és a földdel nrány- lagosan nincsenek feltöltve, mint például a megye­házától, különösen a ref. és római kath: temp­lomig. Nagyon vigyázni kell az embernek, hogy valahogy a palló mellé ne lépjen, mert ha a nyaka nem is. de a lába kényen kitörhetik. — mire már volt is egy szomorú eset, a múlt idő­ben midőn a lámpagyujtogatónak — no lám, ón ' is mindig a legkisebbet kárhoztatom — már hogy mi okból, azt még bizonyosan nem tudjuk. — uem tetszett világosságot Csinálni, s egy tisztes öreg ur. midőn hazafelé ment, a sötétségben véletlenül, az ily felemelt pallóról egy helyen lelépett, s úgy megütötte a lábát, hogy nem csak fájlalta azt, de pár napig fe­küdt is vele; — ezen setétségre vonatkozólag urambátvám — a kit általánosan igy neve­zünk, — azon ártatlan megjegyzést tette: „Az biz az, hogy a keli fojtsa meg; ebben még pá­paszemmel sem lehetne látni.“ Vagy pedig, hogy egy olyan kicsis-féle ke­reskedő megbukott, behúzván bukásával, néhány jó hisztién hitelezőt — kinek a boltja bezá­ratott, különben itt ezégek mcglmkása gyakori dolog, mert gyakran lehet látni X. ezóg és X-nö czimét ugyan azon egy boltnál. Avagy hogy az év elején tartott kaszinói nagy gyűlés alkabuával meg volt Ígérve, hogy az alapszabályok az idő, és kor kívánalmaihoz képest át lesznek idomítva, mi azonban még sem történt — és, hogy. kaszinói elnökünk nem tud fogni választmányi tagokat, hogy ülést tart­hasson. Vagy pedig, bogy a boltok háta megett a r. kath. templom mellett elégett és részben öszveouilott épület falai — a nagy szemét­domb udvarral. miként Jerikó falai, most is azon romladozott állapotban vaunak, a város disztc lonségúro. mert e miatt a városnak ezen majdnem legszebb része oly kinézésű mint ha az embernek fogni küzzfil előírói vagy kettőt kivennének. — azaz csorbán — — büszkél­kednek mintegy mutatni akarván, hogy őket helyzetükből kiemelni nem lehet. Avagy, hogy bárom helyen is kugliznak es hogy ebből áll az egész mulatság. Vagy pedig. hogy minden vasárnap szokott a kisebb korcsmákban, és utezáu egv kis remi szeres verekedés történni, hol, a botok fejről fejre, vállról vállra-járnak, fájdalmas emlékeket hagyván magok után hátra. Avagy tűz vész alkalmával, mint például folyó lió 17-én délben is — a vizipuskák rende­sen akkor érkeznek a színhelyre — midőn a tetőzet már nagy részben elégett, és az is csak úgy, ha egypár értelmesebb ember ló liiúnyá- ’ ban. — mint ezt tette jelen alkalommal, H. P. nem Kállóbeli ügyvéd ur — megfogta a vizi- puska-szekér rúdját, és maga húzta többed ma­gával a vész helyére — pedig meglehetős tá­volságra.— Ez is valójában szomorú köiiilrtiéuv. hogy az ily kisehbszeru városok és a községek majdnem mind általánosságban, nem képesek ha csak egy lovat is tartani hogy az a város vagy községháza, udvarán lévő vizipiiskn -szekérbe azonnal befogatván — jó idejében segélyül le­hetne vinni, s sok tűznek elejét l. iieiue venni, különösen oly helyen is. mint Kalló, a hol a tüzesetek gyakoriak — de hátha s> in lenne jó, a mennyiben ezt szokták mondani, hogy kö­zös lónak túrós a háta. Vagy pedig hogy csak egyetlen egy Elyseum nevezetű fürdő és mulató helyisegünk van, és az sem látogatott. Avagy hogy ha az ember Gelsére küld le­velet, az illető öt nap múlva kapja meg azt ho­lott, csak két mérlöldnyi távolság, — ezen azonban nem igen lehet csudálkozni. inert a postaut olyan tekervényes hogy mikor inén ki indul egészen más irányban megy — és egy egész félkör utat tesz — inig oda érkezik. Avagy hogy a vendéglőben minden olcsóság daczára. sem szállíttatott le a preiscourrant, — azaz az árjegyzék. Különben végre Örvendetes tudomásul Ír­hatom, hogy rom. kath. templomunk valahára a lehetőségig kitataroztatott. s nemsokára az ujo- nau beállított orgona hangját is meg fogjuk hal­lani. Református egyháziad; tetőzete is fenn vau nem csak, de a tetejének egyrésze piciivel be is fedetett,' — mint halljuk, — őszre készen lesz az egész. A tavasz óta mióta a színészek elmentek, különösen a nyár folyama alatt, minthogy sókan a fürdőre mentek,, csak azon egy élvezetet él­vezhetjük, hogy esténként a sétatéren társaságok gyűlnek összve, s a társalgásban különösen, K. A. és K. A. urhölgyek igen, kedélyesek; e mellett hallhatjuk K. Á. ur házából, (minthogy ez a séta térhez közel van és az ablakok nyitvák) a zenét; mely egy hegedű- és zongorakiséretből áll, s v alójábaii művészi, — és a zenészét kedvelőit örömre ragadja, Jövőre többet — ha lesz mit. lm. BEL- ÉS KÜLFÖLDI HÍREK. .— Andrássy Gyula gróf miniszterelnök sept. 3-án reggel Tokajba utazott. — A „Kronstiidter Ztg • azt újságolja, hogy a dunai fejedelemségekbe Eder báró helyébe Perczel Mór fogna kineveztetni, — A honvédelmi minisztériumnak egy köz­zétett kibocsátváuya tudtul adja azon feltétele­ket, melyek mellett ifjak a hadtengarószfitbe felvétetnek. Növendékek, kik oda belépni óhaj­tanak, igazolni tartoznak, hogy 14 évüket betöl­tötték, a 10-at azonban túl nem haladták, kifo­gástalan eíkölcsiiek, jól kifejlettek, különösen jó látási szervekkel bírnak, Írni, olvasni tudnak. E növendékek - egy iskola-hajón matrózokul és matróz-altisztekül képeztetnek ki; a kérvények ez évben sze.pt. I végéig nyújtandók he a, polai kikötő parancsnoksághoz. — Óhajtjuk, hogy mi­nél számosabban lépjenek magy. ifjúink közül ezen előttünk eddig meglehetősen idegen térré is. —• Ballá Gergely felől egy lapban ismét érdekes dolgokat olvasunk. Miután nagy aláza­tossággal bevallotta, hogy ó csakugyan azon egyén, ki 1852-ben a makói fegyházból' meg­szökött s „köszönettel“ fogadta, midén tudtára adatott, hogy akkor megszakított fogságát még közel, 5 és félévig folytatni fogja, megmaradt a mellett, hogy ö voltaképen nem Balta József és nejének fia; mint a törvényszék előtt elme­sélte, ö ezt 1846-ban tudta csak nicg Bukarest­ben. hova Telytclyes módon elvitték, egy elfá­tyolozott hölgy elé állították, ki azt mondta neki, hogy ő, t. i. gr. T. Bl. édesanyja s b. Wesselé­nyi Miklós az atyja, de e titokról hallgasson, niert felfedezése nagy veszélybe döntené, stb. Ezáltal, ugylátszik, a Wesselényiéi; ellen már megmert összeget akarná magának megmenteni. — Grosz kassai asztalos-mester közelebb oly talyigát talált fel, mely csupán taszító eró használata mellett íelforditás vagy emelés nél­kül kiürjthetö. — Miskolczon két erőszakos halál történt. Ugyanis Dóriiig nevű szabó agyonlőtte magát, és Schvvarcz Jónás ki sánta mellék néven na­gyon ismeretes volt s számos éven át pénzüz­lettel foglalkozott, saját pinezéjében kötél által vetett véget életének;, ez utóbbi tetemeit pe- czérckkel cz.ipeltctték ki a temető kerítése alá s a hullát egy lábnvi vastag földdel fedték be. — Szomorú példáját adta ezáltal az izr. val­lása pap, azon szép tannak, mely a megbocsá­tást hirdeti, s hogy lmbár régi elavult vallásos hagyományok tiltjuk is az öngyilkosok elte­metését - - nem tud vagy akar a kor színvona­lára emelkedni. — De az ily felületes beka- parás egyszersmind rendőrellenes is. — A Portát már régeu fogialkodtatja a Budapesten felállítandó föcousnli állomás kér­dése. Ennek szervezése most már elhatározta­tott s élére a finom műveltségű Dani eb etlpndi, a dunai kormányzóság diplomatikai osztályának főnöke fog kineveztetni. Ezen államférfi persona grata Becsben, és ti Felsége által legközelebb diszittetett fel a Fenencz József renddel. Török­ország a második állam, a mely a Budapesten felálltaudó consulatus szükséges voltát elismerte. — Belgrad, aug. 31. A Mihály fojedolem részéről gazdagon dotált.nemzeti színház alap­köve ina tétetett le. Milán fejedelem s a kor­mányzóság tagjainak jelenlétében, mely alka­lommal az érsek celebrált. Az ünnepélyen a teg­nap szabadságról visszatért Kálluy osztrák fó- consul is megjelent. — A „Gazette de France“ azon híre. hogy Luzernben az angol királynő ellen merényletet követtek el, mégsem alaptalan. A párisi „Figa­ródnak Írják, mik ép egész összeesküvés forog fenn a királynő ellen. Jóllehet ő Felsége azt akarja, hogy e dolog ne jöjjön napfényre, a per mégis elkerülhetetlen. VEGYES HÍREK. X Rosenzweig ur nem haragszik, csak prüszköl a minapi felszólamlásunkért, Jaj sze­gény fejűnknek a piiiszkóléstuála harag szokta követni; sebaj, tuujd lecseudesül, ba megmu­tatta, hogy IC. D.-t kivetette a nyeregből. De hátha mégis lehet okunk haragjától félni ? I gyöngéd tapintatosságának violaszin nyomait volt már szerencsénk egy védtelen nő karjain látni. Bizony uem szeretnénk körmei közzé ke­rülni ! de igaz, hisz mi uem házias, hanem csak izgága vendégei iránti tapintatosságát emeltük ki, s ilyes tehetségét ö újabb hallomás szerint csakis garázdák ellen — ha azok miudjárt gró­fok lennének is — fogván érvényesíteni; mi, kiknek hála istennek, u garázdálkodás nem ke­nyerünk, haragjától vagy tapintatosságától mit sem tarthatunk. De a mi paroxismusában elle­nünk szórt priisszögését illeti, azt mi előre tud­tuk. hogy agy lesz. Bánja is Rosenzweig ur, akármit mond felölő a világ, csak neki pénze legyen, de sok: neki pedig — úgymond — vau pénze, tehát. ur. urnák pedig és bolondnak min­den szabad, nemde ? a/.t tartja a példabeszéd I X Miután azoknál vagyunk, kiknek — úgy látszik egy idő óta felderült világuk; kik sokszor nagyobb eredményeket vívnak ki a vi­liig bölcseinél; s kikről az áll hogy egy bolond százat csinál; ezen világnézet fuusöbb magas­latának színvonalán álló bölcsek pápaszemén keresztül, nem árt körül tekintenünk, s szem- iigyre vennünk egyet-inást, mi köröttünk törté­nik, vagy füstbe megy. A „Nyír“ múlt számá­ban megjelent „városi téglagyár hasznosítását“ tárgyazó czikk azonnal szemünkbe ütlik; és sajnáljuk különben jóakarata Írója aligha jó eredményű elmefuttatását. Igazmondás ném em­berszólás. Czikk Írónak tudnia kell hogy. ilyes kérdések nálunk titkos confereueziák tárgyait képezik, s nem az előadás irály tani szépségei, hanem a szerint döntetnek el, a mint és a mely mérvben pedzik azok az „édes mind­nyájunké“ féle cosmópolitikus elveket. — Hogy városunknak a téglagyár házikezelésére nincs elegendő pénze, az régi dolog, hogy mégis kifizeti magát, mindamellett hogy tetemes elő­nyöket nyújt kivált, a kevésbbé tehetős építkező lakosságnak : az már kézzelfogható dolog. De bút miért is ne lehetne azt másként hasznosí­tani, tehát haszonbérlet utján;. úgy legalább gyára és pénze lesz a városnak, mi talán mégis előnyösebb a sóstói bérletnél, hol se pénz, se posztó. Telizünk nekünk úgy is elég vau, csak ugv szórjuk a srgólyadomáuyokat, mert hiába szép dolog ám az. ha n nevelés ügyét is szi­vünkön hordjuk, s Hun fprintucskát ajándéko­zunk oly ezelokra. melyekből aligha háramol- hütik a közenibcriségic oly haszon, mint ha a tanyai iskolás gyermekeknek egy-ogy ABC-t vettek volna az illető kegyurak. No de pénz volt. s lesz is, mondaná megboldogult urunk bátyánk. De hu most. élne, bezzeg látná, hogy kell is ám?! Első októberig csak 23,ŰUU forin- tocska pénztári szükségletünk mutatkozik; udó- hátnínynnk is van vagy 60.000 fiiiintooskn, — vígan vagyunk! mondja valaki aztán, hogy mi­nek az a sok esküdt a városnál V mi úgy hisz- sziik. hogy ezek működési hatálya vetekedni fog a helyben alakulandó zálog-intézetével, ha ugyan felül nem imilaudja azt. Üapieuti pauca 1 X A „Bihari“ szerint Nagyváradon mega­lakult szeszfinomitó részvény társaság végre életbelépett. Az esetleges kiadások fedezési alap­jai tova 60 db. részvényét* kívül a többi mind alá van Ívva, sőt maga a gyárépület már e fo­lyó évi novellier 1-sőjen meg is kezdendi mű­ködését. - - Nálunk is volt ily nemű vállalati társulat keletkezőben, de nem tudjuk vájjon az illetőknek elágazó véleményein, vagy a kellő tőke hiányán niult-e el. denique összement az egész, úgy kell nekik, miért nem kerestek va­lami heverő grófot elnökül s a vállalat bizo­nyara nem mond csütörtököt. X Miért fizetjük a kutyapeezórt ? ily czimü pályakérdés van kitűzve legközelebbi községi egészségügyi osztályunk által. Megfejtési határ­idő : jövő januárins elsője; jutalomdij : egy tc- livór juhászkutya. Halljuk az éralatti utczában egy városi képviseleti tag ur akar pályázni e kérdésre, kinek kutyája folyó hó 2-án egy ti- zeimégyóves leánykáról letépte ruhácskáját. A gyermek szegény anyja talán hálával is tartoz­nék az illető urnák, hogy kutyája legalább testi sérelmek nélkül hagyja elhaladni az arj-a me­nőket. Mi egyelőre csak a rendőrség figyelmét lmjuk fel ez esetre, s bevárjuk P. 8. urunk pá­lyázati kérdésünk megfejtését, nehogy más pus­kaport legyünk kénytelenek használni. Gr. Hegelijeid Gusztáv e napokban jegyző el Knrncsay Melánie gróf kisasszonyt. Ez alkalmainál a vőlegény nővérét, hg Odescalchi Gyuládét (Aranvos-Medgyesen) a lovak elra­gadnák és kocsiját feldüuték; de a Jignő csak arczán kapott és szerencsére csupán jelenték­telen sérülést. — Az egyesült óhitüek aug. 27-én N.-Bol- dogasszonyról nevezett búcsúja nagy és fényi s ünncpélylyel tartatott meg Máaia-Pócson: 20 ezernél többen voltak jelen a búcsú-vándorok, kiknek mindegyike szeméből az üdv és mege­légedés köuvcsepjei ragyogtak föl. Honnan ez öröm és megelégedés V A koszorús körmenet, mely Hajdu-Doroghról szokott e szent helyre elvándorolni, ez öntött, életet az egészbe.* A rend és külcsín, s a keblek bnzgalma tette nagy- gyá e napot. Lehetett olvasni e nagy tömeg ar­czárói a megelégedést, mit méltóságos püspök«

Next

/
Thumbnails
Contents