Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1868-08-29 / 35. szám

mily „arányban -kívánják a növények a televényt és mily viszonybán áll termésük nagysága a trágyázó anyag — megemésztéséhez, — és másodszor, mennyit veszítenek ázok a trágyává készítés és rothadás által, a szántóföldeken kívül súlyuk- és alkatrészeidből ?

E szerint a mit a főidtől, bármely diszlő terményben elveszünk, azt más szerves termékben vissza kell pótolnunk, ugyan annyira; mint a menynyit a tennék tesz, melyet a növény szervetlen anyagokban fogadott fel magába.

Innét következik, ■ hpgy nem mindenütt egyenlő azon trágyamennyiség melyét a szántóföldnek az elvett növényekért vissza kell pótolni: minthogy a növényeknek nem mindeniké- nél egyenlő — különböző természetüknél, alkotásuknál fogva, — ama képesség, mely szerint azok szervetlen anyagokat bírnak magokba fogadni ; s mivel azok növekedésük- és gyarapodásuk külön időszakaiban egymástól különböznek.

Ha felvesszük, hogy a hüvelytermő, több évi növények, száraz terméküknek egy felét a humusnak, másikát pedig a szervetlen testeknek köszönhetik ; s hogy a lóher, lüczerna, és hasonlók, gyökereinek tömege, éven- kint á levélterméknek egy negyedével szaporodik : eléggé kiviláglik, mily fontos helyet foglalnak el a földművelésben ezen növények, melyek oly bő termést adnak, s a földtől, még is oly keveset vonnak el,

A fűnemü növényeknél, ha azok magbahajtás előtt kaszáltátnak, az egész termésnek egy negyedét ä hu-1 müsra kell számítanunk; inig ellenben ha azok-érett* állapotban arattattak le, — plint magr mint szalmabeli termésük,— a földből megfogy ott hu- mussal egyenlő arányban leend.

A gyöknövények, az időhöz képest, mely alatt a földben vannak, a föld hiimusából — száraz állapotbeli nehezéküknek — Kétharmadát — sajátítanák el.

A humus szaporodása, melyét parlagon fekvés által nyer a föld, a földnek azon termékenységi fokától függ melylyel akkor bírt, midőn azt művelni megszűntünk ;\továbbá az éghajlattól, végre az évek számától és azon növényektől, melyekét termesztünk.

Ezek szerint tehát, minden gazdaságban, melyet egyenlő erőben* szándékozunk tartani; annyi trágya szükséges : a mennyi minden, a gazdaságban termett, érett szalma) és takarmányból előállott; a mennyit továbbá a trágya készítésére ;— étetésre — és aljazásra alkalmazott szemes termék széna és szalma nehezéke kiteszen; és végre, a mennvivel csekélyebb azon nehezék, melyet a szántóf öldre visszaszállított növények, szerves állagra nézve nyertének.

De minthogy a szántóföldeken termett takarmánynövények az állatok tartására szükségesek; a midőn is anyaguknak egyrésze, az emésztés munkálatánál elvesz; mivel a trágya — rothadása által, — állagának egy része levegő alakban elpárolog : tehát ezen veszteséghez képest, — nagyobb részt — kell visszapótolni, mint a mennyi a növénytermesztésre szükséges, szerves és szervetlen anyagoknak, s a trágya mennyiség pótlékául szolgáló takarmány és ágyazat nehezékének egybevetéséből előáll, így mivel a takarmány az emésztésnél Vß, a rothadásnál Vß részt vészit ; nehezékéből; tehát a takarmányszerekhez különösen még Vg s. az Qsszes trágyából l/s részszel többet kell számítani tenyésző anyagokból, hogy a kihordott trágyához a pótlék helyes íegyen.»^ ^ 1

Végre, minthogy a trágya vízben felolvasztható anyag, s mivel ennek legnagyobb részö; az első es második évben ezen állapotra jiit: az első és második év termésének is arányosan nagyobbnak kell lenni, a harmadik és inegyedik esztendőbelinél. A szántóföldre szállított trágya jeles vegyészek számítása szerint állagából ilyeténképpen veszt: "

az első évben

.i' ^

másodikban i;

■i

harmadikban-.

negyedikben H j

A trágya állaga a földből minden növény által, — termésénék általános nagyságához, — egyénes-, s azon képességhez, — mely szerint magának szervetlen anyagokat sajátít el,, — fordított arányban huzatik ki.

Es mostan fontolóra vévén mindezeket, miket ezennel a trágyáról és trágyázásról mondottunk : a figyelmes gazda, ismerve földjének, — melyet verítékével munkál, —- erejét és tulajdonságait, könnyen felfogja ismerni a helyes arányt, mely szerint földjeit szemtenneléssel terhelnie szabad leszen. Legfőbb zsinórmértékül szolgáljon azonban mindég, azon legfontosabb gazdasági alapigazság, jobban mondva, aranyszabály, m.ely eképpen szól : „Csak annyi földet vess gabonával," a mennyit folytonosan jóerőben birsz tartani, a mennyit mindég jól meg birsz művelni Ibimért „a gyenge és rosszul miveit föld, a jó föld hasznát is elnyeli!“

A második kérdésről, t.'szerkesztő barátom engedelméből, legközelebb! A viszontlátásig Isten velünk!, Fábián Ferenoz.

Nyirfalombok.

xví.

(A ponyvairodalom garázdálkodik:^* legújabb idétlen terméke -7- kö'V<iféket, a szájábalp'

Hanem kiabálhatunk mi az élrekedésig,mgy akár torkunk szakadtáig, ha az alatt az Ország . tanácsa“ történetesen és,,huzamosan (kényelmesen „siestá“-jat tartja, s az egyes, úzó- rék, fanatikusok és bérencztollak -— mint az egerek mikor. a macska alszik —? szabadon folytatják gonosz játékaikat.i ..

. Értjük a „ponyvairodalom“ garázdaságát. ' Azt mondja egy szelleiüdus angol iró Buckle — hogy ha a 7-ik és ß-ik i században az alfabét elvész, és az akkori emberek kedvcncz könyveiket (a legendákat ék barátmesékét) nem olvassák, az európai haladás, azután gyosabban történendett mint történt különben. ..

Azt mondjuk mi is, hogy ba népünk semmit de épen semmit bem olvasna inkább, mint sem a ponyvairodalom ^észvesztő- termékeit olvassa, — hamarább és biztosabban létesülne nemzeti ujjááziiletésűnk nagy műve,

Mert a ponyvairodalom mindenféle társadalom-ellenes bűn megbűz hőd t szemétdombja. Kivált pedik időnkben, napjainkban ! í Most már kevesli „régi dicsőségét“ pogy mint hajdan Zöld Marczi et Comp., Stilfrid, Flórencz, Pőna Genoveva, Abules és; Agétási ér- zékény =H vagy Ludas Matyi, a bolha és hideglelés a Sárándi nótárus mulattató „históriait“ krónikázza. Hanem (valószínűleg az ultramonta- nismussal szövetkezve) a legképtelenebb hazúd- ságok, babona és erkölcstelenség „assa foetidk“- jávalfertőztéti meg a levegőt; és a mennyiben már nem csak a vásárokban szemetel, hanem községenkint rendszeresen colportáltatik, árasztja mindenütt a szellemi és erkölcsi miasma rettenetes mérgét, újabb újabb átkos termékeivel, 1 Egy ilyen újabb bolondgomba fajta terméke a ponyvairodalomnak az a bizonyos „dísztó“ históriája, melynek hígvelejű szerzője midőn e képtelen, otromba és esztelen bazudságot cqm- ponálta, micsoda czélt akart elérni — valóban nem tudjuk, nem értjük.

A nemzet bölcseségc által egyen jogosított felekezetet szándékozott-e vérig arczul csapni?

Vagy a „romlásnak indult, hajdan erős“ csodák régesrégen ingadozó hitelét egy merész coup d’état által rehabilitálni?

Legyeu meggyőződve, hogy czélját sem így sem amúgy el nein érendi. A fény teljed emelkedik naponta, s nem engedi magát az éj undok denevéreinek baljóslata szárnyacsattogása által elriasztatni.

** Legyen .meggyőződve e nyomorult fórczmű kiadója is (nevét nem tudom,.mert ntBlsá~fee". tüig kiírnám), hogy a ponyvairodalom ilynemű gazdagítása épen uenr válik tvalami nagy- becsületére. Vagy: az üzlet —'üzletó és “Itícii bonus pdop ex qualibet re?

Legyen meggyőződveptégűl a magas minis- teriüm is. a felől, hogy ha a ponyvairodalmat ezentúl erélyesen nem fékezi, aljas* és mSínzet ellenes működésében, aligha tesz a nemzet ügyének üavös szolgálatot — A Schvarcz Gyulá^kimu- tatása szerint — mely mindeddig hivatalosan meg nein czáloltatott — öt ezer községben semmi iskola, — a tanköteles 'gyermekeknek 52%-a, tehát több min# fele nem jár iskolába; ^—a menyasszonyok sprában' száz közöl >8df nem tudja nevét leírni —‘ száz újöbcz kőit 78. Erdélyijén már épen 91 nem tud* Írni !';

„Több miut: borzasztó !** úgymond a magyar történelem legfényesebb alakja.

Hát ha még á közművelődési gyászos elmaradottságot felfokozza a (ponyvairodalom által importált és ápolt babona és vastag.' tudatlanság 1— hová jutunk,, hová sülyedünk?

Nem elég mélyen vágyunk‘még?::

Féket a ponyvairodalomnak!

. . . Videant consules, ne quid detrímenti respublika capiat. "

(Egy megijedt újságíró. — Kezdünk; magunkhoz térni. — Pályázati értesítés.'“— A „Népbank tőkéje kezd alakulni.)' 1 Higyjünk-e szemeinknék ?!

Az igénytelen .S—f—E álcza mögül , a „grand seigneur“ lépett sorompóba ellenünk. ,

Jaj mostan árva fejünknek!

* mm * %

* .

Hanem... ki hitté volna? a „grand seigneur“ merő „Acbilles-sark“. S még hozzá, valahányszor Felénk sújt, mindannyiszor. Önmagát sebzi meg< Hanem aztán annál kegyesebben te- tóntígét — mint Kádár az égre — felfelé ama magasabb régiókba, honnan a czímek és jelvények bűvös-bájos, szivárványa s á kanonoksjág és püspökség „mannája“ Vés „húsos , fázokai“ mosolyognak, reá, mint a „perinde aó cádávér“- féle „fekete,j sereg“ egyik legfegyelmezettebb „szárnylegényére“. És pro coronide győzelemről álmodozik, midőn azt kéllene ‘szánó-Banólág mondania : még egy ilyen diadal, és elvertünk, culpa rnea, cnlpa mea!. , ,

Méltó valóban (nem a gehennára, mint a malitiosus „gyorslábú fiatalság“ íletalán11 gondolná , — hanem)I hogy emléke’ örökittessék. a „Nyír“ „Valhallájáu-ban. .

, Ezennel tehát, figyelembe vételével anfíák, hogy a jelezett „grand seigneür“

— sziromfekete (!?) köntösben jár; r w — Webert a halhatlan és világhírű historikust ‘„költőnek “ nevezi;

•; ; a jezsuitákat egyenlő színvonalra . helyezi ama magasztos és fönséges alakkal, ki mellett minden emberi bölcseség és tökély eltörpül (mert hiszen azt mondja : si cum Jesü- itis, cum Jesu, itis) stb. stb.;

pályadijt tűzök ki egy oly csikkre, mely egyenlő terjedelem ihellett annyi badarságot, képtelenséget^, és őslénytani fogalmat mutasson fel, mint , a „grand sejgneur“ czikke a „Nyír“ 33-ik számában, a czikket és íróját, híven jellemző felirattal: •„ Chaos- a czimben, versény- zfayar. a szövegben. “

Pályázati határidő 1,868. minden, szentek napja.

Pályadij egy .uj sexedli. ;

Ha r-r- mint,reméljük — a pályadij,a müvek gyengesége miatt kiadhatp nem lesz* — a pályadijt igen szívesen felajáriljuk a tervbé vetöt „nyíregyházai népbank“ tőkéjének gyarapítására.

Népnév e Hé s.

1 '„Minden, kornak van Istené ..

' Tompa.

A „Néptanítók lapjai“-t sorra olvasván csu- dálkozással,, és. valóságos lelkiörömmel látja az olvasó azon feláldozó munkásságot, azön tapintatos észlelést,, .mely minden vidékeOi minden hitfelekezet között a szellemi életet áthatja, és a mely átalános tűzre lobbant törekvésből a ha za, a nemzet jövő felvirágzását bizton várhatja. Csak FelsőrSzabolcsban nem {emelte még fel a próféta kiáltó szavat, csak innen nem jön az előhaladásnak legkisebb örvendetes izeneté.sem. Vagy talán szundikálnak azok, kik a népnevelési ügy vezetésére hivatvák? Vagy talán már pihennek a ré^i dicsőség babérain ? Régi dicsőség mondom, mert volt idő, midőn Félső-Sza- bolcs e részben is előttök járt sok másoknak. Már 1848 előtt ,kezób,e( ,ragadta a népnevelés lobogóját és szép1 öufeláldözással uj alakba kez- dé öltöztetni a falusi néptanodákat, és így jóval megelőzte a.mostani kort, és ennek szellemmunkálatait? Majd a‘sötét ‘évek elmúltával ismét rendezte magát a Felső-Szabolcsi egyház-' megye, iskolai bizottmányt, kör-, és helybeli iskola-látogatókat választott, népiskoláit jó tan-, és vezérkönyvekkel elhalmazta, tanítói értekezletet tartott, a tanrendszert javítgatta. Sízép kezdet volt ez, és áldást ígérő. De fájdalom! nagy részben csak szalmatüz ellobogása. Az ügybuzgó iskolai választmány elnöke csakhamar Ügyedül hagyattaték mint Jézus a Gecsemáué ^értben, mert némely tiszttársai könnyebbnek, elégnek. tartották az eszmét köííriyedén oda dobni a világnak, \— csináljon belőle életet ha tud. Az utóbbi években még az Eperjeskei,, és Kótaji lelkészek — körlátogatók — vívtak élet-halál harczot, mint az utolsó romaiak. A mi á helybeli iskolalátogatókat illeti, azokra a kiveendők kiy.qteléyel rájqk. illik ji következő nyilatkozat, Midőn egyik egyhazunkban can. visitatio kórdezé a lelkészt. Hát. az űskölalátogátó miért* nem látogatja az iskolát? azt fjelel^é-v"„Hiába biztatóm,'hiába ígérek* .

Nem ‘fög íájta^Üintfli aranyos’ ígéret“ Jókor jötit(. há<t r^nknézye is a nevelésügyben történt országos intézkedés, jókor a kÖ’zszelleni" felébredése, csak h9gy kevesen vannak még jelenben tatoitóitík1 között1, kik ezt nem csak fel-: fogni, de 'ki életbe llá° által ültétüi bírnák, és ha még a szülék gondatlanságát; az egyházak fagy- laló indiíferentismusát látjuk : legszebb reményünk is háldoklanr indul.

/ É sorok Írója kivüffesik a közmunkásság körén, és igy dem láfja^Tnifidehütt az óletmoz- gást, de minthogy-ennek jeleit' sehol nem olvassa, ezért bátorkodott szót emelni. Tisztább örömet azonban soha nem érzett, mintha egy igaz czáfolat által minden szavában megliazud-"' toltatnék. fi

Vegezetre a mi a n.-kalíói reáltanodát il-” leti : annak igen tisztéit vezetőül nagy hálára köteleznének ig?n ,spk,j<S és kősjügyszerető em^> bért, ba ezen léehaő iskola tervezetét, munka körét,, kitűzött czélját közleni szívesek lennének. Mert elhisszük hogy Sokan isiiierik"'ézt a nevet, de hogy, annak lényegét sokan bem értik azt is \tüdjuk., 1 . ' • j ' ' Sz.

Jegyzőkönyvi kivonat

fQlyo ,évi, aüg. bo 16-án az njfejértói ref. sz. egyháznak ä papiakon tartott presbyseri gyü- I jlésjáből.

;y 1)_ .Mindenekelőtt László Alajos presbyter előterjeszti, hogy a ,);Nyir“ julius 25-iki számának ujdonsági' rovatában, ez egyházat mélyen sértő czikk hozatott világ eleibe; az állíttatván^ mintha .ezen egyház . hivatását* az" iskolák irányába nem értve,, az adakozások elfogadására küldött supplicánsokat határozátilag kiutasitan- dóknak tartaná. 1

Mely előterjesztésének indokolására a fentebb érintett4 czikknek egyházfinkra vonatkozó sorai Általa felölvástatván :

Mind az előterjesztésből, mind különösen a felolvasott. czikkből, sajnálattal, sőt fájdalommal' győződvén meg áz egyház-tanács arról, hogy az ezen tárgyban hozott.határozata, úgy szellemében, mint irányában helytelenül értelmeztetett, ‘s elferdített magyarázattal kísértetve, hozatott világ eleibe; *) nehogy az egyház-tanács hallgatásával, a róla írottakat az olvasó közönségben hitté -válni engedje: ama czikk megjelenése óta, eme előtte. ilegelőbbv megnyílt alkalmat — hol gyülésileg. határozhat s testületileg felszólalhat — ielHasználni óhajtva, a óyílváfiosság utján kijélentendőnek tartja a következőket, u. m.:

Tagadhatatlan. igaz, hogy egy közelebbi alkalommal tartatott azon presbyteri gyűlésben, mely épen az egyháznak saját iskolái s épületei hulaszthatlan építkezése iránt tanakodott, ismé** telve arról győződött meg, hogy a súlyos egyházmegyei, á kibirhátlan királyi, az elviselhet- len egyenértékű adóktól terheltetett egyházi pénztár,,nqm csak., minden jövedelmeit kimerítő de rendesen 'túlmúló költségek miatt, már saját iskoláinak ' létezését, fenállását, sőt naponkinti felvirágzását t— csakis egyedül egyes hívei ügyszeretetének ,ós időnkinti áldozatkészségének köszöni, ~ de'épületeinek óhajtása szerinti jó kárban tartására is, amaz aaók miatt elégtelenné lett,' -- aziránt tétetvén kérdés, hogy az. évenkint szaporodó supplicánsok megkeresésére égjŐiázunk honnan vegyen ’és ‘ adjon az iskolák javára; ajánlatot s miként' tegyen a supplicánsok ellátása iránt jövőre intézkedést? , az mondatott ki, hogy a presbytéríüra ,az egyháznak üres’pénztáráta'e1 részben jelenleg semmi kiadást nein utalványozhat , ; s igy az egyház mint közönség e tekintetben semmi ajánlatot nem tehét;' de ugyanebből sém az nem következtethető, mintha í itt a süpplicánsok — bár az egyháznak minden terheltetése I nélkül — el nem fogadtatnának, sem az nem állitbato, mintha az . itt lakozó prótestáns egyháztagok saját erszé- * nyűkből, valamint eleitől fogva púként tették; úgy bármikor is, tehetségük szerint jövőre is, és minden időben adakozni megszűnnének.

Miqek bizonyítására szolgáljon azon tény, hogy azóta, is, uz üt megjelent s magokat az egyeseknél bemutatott. iskolái küldöttek, ily adakozásokban részesültek, és szives ellátást vagy á lelkésznél vagy a tanítónál találtak.. f

Végre a nyilvánosság útján kijelentendőnek tartja egyházunk, ama nem 'titkolható fájdalmát és mélyen érzett keserűségét,:—- mely a miatt támad lelkében, — hogy határozatának íroszul értelmezett magyarázata, esetleg/épén azon iskolának küldöttével történt, a mely iskolának számos neveltjei alkotják az egyháznak ejőljáróságát, ,s kik valamint] eddig, úgy ezutánra is aniaz 'iskola iránt háladatosok voltak és há- ladatosak lesznek mindenha.

Jegyzetté; Molnár Ferenoz

egyházi jegyző.

LEVELEZÉSEK.

1 Tisztelt szerkesztő. ur 1 Szíveskedjék az ide mellékelt választ — melyet ugyan a „Hon^-nak is megküldtem SS becses lapjába felvenni} azon reményben, hogy kérésemet , teljesiteni; fogja, maradtam tisztelője . 14 • ' Lázár Mihály. '

*) Nem ferdítve, hanem szóról szóra a mint a könyvecskéb’e írva .volt • és ha az abban olvasott szavak

helytelenek, úgy a megrovást egyedM annak Írója érÚemli. ’ '“; - '*** ‘ f Szerk*