Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1868-07-25 / 30. szám

•a- és erősségéből mitsthatom el megem- 1 mennyit vétkezik , a midőn egy igen ;yanemet,— a fo- ajlevet értem, — elemre sem mélMinthogy a ganajlé csak akkor használható jó sikerrel, ha már az az ■elmaradhatlan forráson átment: kell, hogy e végre sajátszerű gödrök készíttessenek, melyekbe nyílnak a csatornák az istállóból; ha most az ilyen gödröt egy közfallal két egyenlő részre osztjuk, nagyon könnyű leend, — mig az egyik osztály megtelik, a másikban eszközölni a forrást, mely után szivattyú segedelmével megöntözvén trágyadombjainkat, hogy azoknak ereje s jósága növeltessék, — • ezalatt az első osztályban meggyűlt levet, újra forrás oszközlése végett a másodikba bocsátjuk, s e műtétéit újra és újra ismételjük.

De fájdalom, hányat nem riaszt vissza a trágyagödör készítésére fordítandó csekély összegnek csakis előlegezése, mely másként dúsan jövedelmeznék?! — Hányán vannak, kik puszta — gondtalan egykedvűségből szándékosan csonkitják, ezen trágyanem mellőzésével, elhanyagolásával saját jövedelmüket?!

Tudnunk kell ugyanis, miszerint a légeny, egy más alakban, a növények díszletére felette szükséges. —■ De tudnunk kell azt is, hogy legdú- sabban az állatok vizeletében képződik a könlegeg, (áll túlnvomólag lé- genyből és könenyből; igy 14 font légeny és 3 font köneny képez 17 fut könlegeget) mely hatásosan segíti elő a siker s más légeny tartalmú anyagok képződését.

Ha most ezen kiforrt vizelettel trágyadombjainkat fogjuk öntöztetni, növelni fogjuk azonkívül azokban a haméleg-, szikéleg- és — a mi legfőbb — a vilsavas sóknak is tartalmát és mennyiségét.

A mi az istállói trágya kezelését illeti, legyen elég itt a következőket megjegyezni : minél keményebb, fá- sabb volt az alom, annál tovább kell a trágyának is állania. — A trágya eltartására szolgál a trágyagödör, hol is szétterítés, összetaposás, ganajlével öntözés, keverés által kell azt elkészíteni, es légnemű, tinóm illékony részecskéinek kipárolgásától megóvni. Ha a trágyát mint érettet akarjuk használni, nyáron 8—10, télen pedig 20 hétre van szüksége. — Álljanak itt'" a fris istállói trágya alkatrészei; Richardson szerint van 100 részben, viz : 64% rész; életműves anyagok : 2471 r.; életmtítlenek vagyis hamu : 1033 r.; mig e trágya hamvában haméleg, szikéleg, mész, keserföld, halvány, kovaföld és vaséleg található. Általán az egyes trágyanemek alkalmazását illetőleg, tudni fogja a figyelmes gazda, hogy — ismerve, földjeinek vegyületét — hova és melyik ve- temény alá, milyen trágyát használjon sikeresen; igy például, tudnia kell, hogy a juh trágya sokkal hasznosabb és alkalmatosabb az olajos növények, dohány mivelésére, mint a gabnemek és hüvelyes vetemények termesztésére; minthogy a gabonaszemekben túlságos mennyiségű sikert és kevés keményitőt hoz elő; stb.

Végre mennyiben az állatország a növényországban találja táplálékát, és viszont a növények díszlete az állatok munkájától, úgy a trágya minősége- és mennyiségétől függ; az állatok és növények gyarapodása avagy hanyatlása viszonylatosan emeli vagy leszállítja egymást : a figyelő gazdának — hogy ezen fennálló viszony a mezei gazdaság virulása mellett fenn- tartassék — tehát mindenekelőtt tudnia kell, hogy :

1) mennyi trágyára van szüksége, hogy földjeit termékeny állapotban tarthassa, és mely arányban szabad földjeit szemtermeléssel terhelnie;

2) mely állatoktól nyerheti legolcsóbban a szükséges trágyamennyiséget ;

3) mily nagynak kell lenni ezen állatok létszámának;

4) milyen arányban áll a megemésztett takarmánynak, úgy az alkalmazott alomnak súlya, a trágya súlyához ;

5) milyen arányban álljon a takarmánynak és az alomnak termelése a termelendő szem- és kereskedelmi növényeknek mennyiségéhez;

6) miként szabad a szántóföldeinken miveltetni szokott növényeknek egymásután következniük, hogy megszerezvén a szükséges almot és takarmányt, a legnagyobb szem- és keres- kedelmi’növényeknek is gyakorolhassuk termelését a nélkül, hogy szántó- földeinket elgyengitenők ?!

Mindezekről, t. szerkesztő barátom engedelmével, legközelebb.

Isten velünk!

Fábián Ferencz.

A iiyiifalombok és nefelejts.

Hogy a rózsafának tüskéi vannak — mindenki tudja, de hogy a nyírfán is szúró tövisek teremnek : azt most veszem észre, midőn a szél mozgásba hozta annak lombjait — és szúrni kezdett. Szerencse, hogy szúrása nem veszélyes! A nyirfalombok árnyában elmélkedő s észlelő Z. Y. szereti a park virányait s élvezi az illatos virány üdítő fűszerét; a nefelejtsnek nincs ugyan illata, — de a többi virányok között megszenvedi már csak azúrkék színe miatt is s eltűri annak szerény észrevételeit ama drasztikus kifejezéseire, melyeket a „Nyír“ f. évi 29-ik számában közöl.

Önnek általában semmi „püspökség“ sem eszményképe, — mily gyönyörű következetességet tanusit mégis midőn élteti a hajdú-dorogi[uj püspökséget; tehát — önnél a czél szentesíti az eszközöket, — ön és elvtársai tettleg gyakorolják azt, mivel a

szegény j...............kát ^ alaptalanul

szeretik rágalmazni.

Ön Kuthyként rágalmazza a magyar derűst, mintha az nyolczszáz év óta békésen élt volna, — ha ön bármely magyar vagy latin szövegű honi történelmünket elfogulatlan figyelemmel olvassa, meggyőződik a felől, hogy a magyar clerus a múlt nyolczszáz év folytán, valamint a béke idejében a tudomány — hazai szellemi s anyagi ügyek előmozdításában kitünően sokat tett, — úgy a harczbau, a líon védelmében — előharczosként — vérét áldozva bebizonyította hon- szeretetét. Midőn ön az apostoli elvre hivatkozik, tudja meg, hogy az apos- toliság kifolyása a püspökség — mely amavval lelkihatalomra nézve azonos. Ön s elvrokonai felháborodnak a latin nyelv használata miatt, mint a mely nyelv az egyház egységének jellege, midőn különben is a helyi népnyelv s értelemhez alkalmazkodik egyházunk a szónoklatok, énekek s imák használatánál, de .azon nem ütközik meg, hogy más egyházakban — Zemplén vagy más tót megyékben tót nyelven, Szabolcsmegyében is egyik városban szláv — másik városban német nyelven papolnak s énekelnek.

S mit akar ön a famosus „non possumussal“? ügy hiszem, hogy ön is becsületbeli dolognak tartja az eskü megőrzését! — Ne gúnyolja tehát a non possumus elvet, mely esküvel kötelezi egyházunk tisztes fejét.

Az Isten mindenek előtt s az ő szent ügye, — azután a haza!

Megszivlelésül nehány szót a „Tűrjük el egymást“ czikk Írójának! Ha következetes akar maradni a „Nyír“ kimondott programmjához, óvakodnia kell a politikába beegyveledni; miként óvakodnia kellett volna a czikk- irónalc azzal gyanusitani a jobboldalt, mintha az nem tisztelné mások politikai meggyőződését.

Óvakodnia kellett volna a czikk- irónak — a jobboldalt — jószándoku felhívása miatt gyámsági sarcasmusgy*

sem

It

liteni, L gazdaköj nagyfont lyó híg ti a legcsekt tatja.

s mindezt hagyján, ha az igazság istennője ér dem szerint osztogatná a boldogságot és nvo mórt : de hányszor történik meg, hogy biborbai pöffeszkedik a bűn, az erény pedig zabkásái káposztaieven tengődik ?!...

Van az emberi kebelnek egy nemes tulaj dona, ez a szánalom, a részvét érzete szeren csétlen embertársai sorsa felett; a vallás ma gasabbra emeli és megszenteli e nemes érzel met. Az ember, ki e nevet a szó legnemesebl értelmében megérdemli, könyeket hullat ellené nek holtteteme felett, s megindul nyomoránál láttára : de a ki a nyomort kigúnyolja, a fáj dalmat sárral dobálja s kaczagni birja a neme önfeláldozás díjába nyert rongyfoszlanyokat, a: nem ember többé, kilépett e nemes lények so rából s embertársában önmagát aljasitotta le.

A Szibériába számüzötteket általában min deníitt a részvét melegével szokták fogadni mé| ellenségeik is, e tekintetben csak Moszkva ké pez kivételt. A mindenható czárok ez ős lakó helye, mind e napig középpontja a minden oroszositó törekvéseknek, a nemzeti felfuvalko dottságuak és azon zsarnokságnak, mely min <lent szeretne eltiporni, a mi czéljaival ellenke zésbe jő. A csak engedelmeskedni tanult s tér det-fejet hajtó ó orosz párt van itt nagyba képviselve, ugyanazért nem csodálkozhatunk, h e nép, mely a lengyelekben az orosz világura lom egyik erős gátfalát látja, minden tőle ki telhető módon gúnyolja és bántalmazza a véd télén szerencsétleneket. így történt ezen szál litmánynyal is, melyet útjában már Moszkvái kisértünk. Midőn a foglyok a vonatról leszállít tattak, hogy a katonai laktanyákban elhelyez tessenek, az utczákon, melyeken keresztül hűi czoltattak, bámuló embercsoport követte őke gúnyolva, átkozva, most köpdösve s kövekki hajigálva, és mivel akadt e szerencsétlenek ki zött egy, ki szólani, ki a gúnyokat visszautas tani merészlé : ezért neki dühödtek a polgáro s a vas lánczaik miatt magukat védeni is kéj teleneket megtámadták, és annyira bántalmaz tak, hogy a katonaságnak kelle közbelépni t okét megvédelmezni.

bonban üt is vannak kivételek, kivált külföldről ide telepedett kereskedők oly összt gehet szoktak adományozni a foglyoknak, ho» töhh esetben 40—50 rubel is jut egvnek-egyne'

kik ÁR eS'n ai 'Ü segedelem a szegényekne! kik otthonról egy Miért sem hozhattak, és azol

nak is, kik hoztak ugyan, de az orosz tisztek kiszámított ezernemű nemtelen zsarlásai által attól megfosztanak!

Nem lévén czélunk útleírásokat adni, sem tájképeket festeni, csak is azon helyeken állapodunk meg, hol valamely történetünkkel közelebbi összefüggésben levő eseményeket szemlélhetünk. Ennek folytán elhagyjuk Moszkvát a nélkül, hogy e nagykiterjedésű városban széttekintenénk s követjük a számüzötteket, a kik nehány napi idézés után az északi vaspályán Nowgorod felé szállíttattak.

Nowgorod a Volgának az Ilmen tóbóli kifolyásánál, a nevezett folyam balpartján fekvő élénk kereskedő város, most csak 15.000 lakost számlál, de a lő-ik században a 400 ezeret is meghaladta; fényes múltjából csak kereskedelme maradt meg, mely kivált bőrökre nézve a Normann, a nyugotázsiai és byzanti kereskedésnek most is középpontja, vásárai rendesen egy hónapig tartanak. Most épen e nevezetes vásárok veszik kezdetűket, midőn megérkezünk.

Nagy néptömeg lepi el az utczákat, közöttük a töld különböző részeiből összesereglett nagyszámú idegeneket lehet felfedezni tarka ve- gyületben s nemzeti jelmezeikben. A harangok megzúdulnak a Szent-Katalin nevet viselő főegyház tornyaiban, a templom érczajtai, melyek az emberi művészet csodálatos remekei — széttárulnak, egy zászló után, mely a boldogságos szűz arczképével van ékesítve, kilép a pópa és nagyszerű körjáratot tart a vásárosok kozott, felkeresi a holtokat, az áruló helyiségeket és a múltból felmaradt czifra szertartások között szenteli fel azokat; utána jón a szekrényhordozó, melybe minden vásáros beteszi szokott adóját, mely ő tisztelendősége javára több ezeret tevő rubelre szokott nevckedni. Ezen körjárat oly elmaradhatatlan szertartás, hogy ennek megtörténtéig adás-vevésuek nem szabad megkezdetni.

Épen ezen vásári szertartás alkalmával érkezett meg a vonat a száműzöttekkel, s mivel már itt, több száz mérföldnyire hazájoktól nem féltették őket a megszökéstől — szabad volt nekik vásárlás végett a városba kimenni; még a szertartás bevégezte előtt többen jöttek ide a sűrű néptömeg közzé.

Néhány ifjú ember különös kíváncsisággal vizsgálta a foglyokat, s mig nehányan árúik melle távoztak, többen közzüíök követték amazoknak minden lépteiket, figyelmetesen sorra vizsgálták őket, de a kémkedő katonák miatt szóváltásba nem jöhettek velők. Kevés idő múlva Uminszki és Osztrovszki lőnek a vásártéren láthatók az említett idegenek, különösen érdeklődve látszottak lenni a két lengyel által, egymás közt suttogtak s néhány lépésnyi távolban kisérték őket. Végre egy alkalmas pillanatban, midőn a kémkedő szemek körén kissé kívül lenni gondolták magukat, a két lengyelhez közeledtek s tiszta lengyel kiejtéssel szólították meg őket:

„Önök, ha leírásunk nem csal, Uminszki és Osztrovszki lengyel számüzöttek?“

„Igen!“ — feleiének a csodálkozás egy nemével.

„Sokat nem beszélhetünk, csak figyelmeztetni akarjuk önöket, hogy Nowgorod és Kazán között vigyázzanak, mi meg fogjuk támadni a fedezetet, — midőn igy szólott, egyikök egy pár finom aczél reszelőt csúsztatott a Wladiszláv kezébe, — önök a hosszas utazás alatt fognak alkalmat találni lánczaikat lefűrészelni, hogy az alkalmas pillanatban azokat széttörhessék. Vigyázat és kitartás!“

Mielőtt Wladiszláv valamit szólhatott volna nekik, eltűntek. Ideje is volt, mert egy kozák észrevette a beszélgetést s gyanús szemekkel nézegette őket. alig maradt idejök a kapott reszelöket elrejteni, melylyel sietve visszamentek a laktanyába, melyben szállásuk vala,

A szibériai számüzöttek nyomorúságának napjai, legnagyobb mértékben Nowgorodban szoktak kezdődni, idáig vaspályán utazva, ha éheztek, ha nyomorogtak is, de legalább a gyaloglás kellemetlenségeitől meg voltak kiméivé : innen azonban egész száműzetésük helyéig gyalog kellett menniük, kivált téli Dapokban. Nyárban a Volga vizén vitettek e czélra felszerelt bárkákon Kazánig, sőt Permig, de most a vizen nem lehetvén közlekedni, gyalog■-kellett megtenni a több heti, sőt hónapi utat.

Ezen utazás alatt már nem volt elég a 15 fontos vasat emelni lábaikon, kezeikre vas kar- pereczek tétettek akként, hogy egyiknek jobb-, másiknak balkezére voltak alkalmazva, e kar- pereczek szárnyaiba erős lánc/, huzatott s ekként mindnyájan egy lánczra füzettek. Töretlen utakon, térdig sőt többször kötözködésig érő hóban, lábaikon a súlyos vassal, hajtattak előre I a kozákok által. E tájon már rendkívül hideg

van, mely a szelidebb éghajlathoz szokottakra kiállhatatlan, a szerencsétleneknek orraik, füleik lefagynak, lábaikat a nehéz bilincs kidörzsöli, s ha égető fájdalmukban sietni nem tudnak, az embertelen kozákok kancsuka-ütésekkcl ösztönzik őket előre; ha már végkép kimerültek, sebeikből kiömlő vérük pirosra festi a havat, s féllioltan összerogynak, feltaszitják őket egy szekérre, hol aztán sokan közzüíök megfagynak, mielőtt a közelebbi állomásra érhettek volna.

Ily iszonyú körülmények között utaztak a többi számüzöttek között Wladiszláv és Arthur is már három héten keresztül s Kazánnak még. csak fele útján voltak, kétségbe voltak esve,, lábaikat a vas már kikezdette s iszonyú fájdalmakat szenvedtek, de tűrtek, várták a szabadulás pillanatát. A lánczokat, melyekkel összefűzve valának, sőt lábaikon is kellő mélységig befűrészelték, de a szabaditás még mindig késett! Most Wladiszláv kétségbeejtő helyzetbe jutott, szomszédja végkép kimerült, már a kan- csukák ütése sem volt képes gyorsabb menésre erőszakolni, minden pillanatban összeroskadá- sától lehetett tartani. Ezen körülmény azért volt kétségbeejtő, mert ha szekérre tétetik ezen fogolytársuk, a lánczból ki kell kezeit szabadi- ditani, s ekkor nem csak az történhetett meg, hogy a láncz tovább hozatván, füstbe menne a Wladiszláv munkája, de az is könnyen megeshetett, hogy felfedeztetvén a láncz bevágása, a menekülés útja könnyen elzárat hatnék előtteEzen aggodalmak között hányatva Wladiszláv, midőn útjok egy sürü erdőn vezetett keresztül, az est már beállott és teljesen sötét volt. Nehány kozákból állott az egész kiséret, még két órát kell vala menniük a közelebbi átvonuló laktanyáig, midőn nagy hirtelenséggel felzúdul a sötét erdő, huszonnégy fegyveres ront elő sűrűjéből s a kozákok mielőtt kimagyarázhatták volna e nem várt jelenetet, nyögve hullottak le lovaikról s véres ajakkal csókolák a havat; a foglyok láucza széttört, még néhány pillanat, Uminszki és Osztrovszki telivér paripákon ülnek s a mentő csapattal eltűntek az erdő sűrűjében. _ ,

Szabaditás Istene, légy velők és kiserd őket menekvésük útain!

(Folytatása következik.)