Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-07-18 / 29. szám
val, hogy elébb az elveket kell tisztába hozni, és hogy a követ személyéről csak azután, annak idejében lehet szó. A nézetek e részben az alkotmányos élet gyakorlatában akkep tisztulnak meg, ha a politikai szabadság azon terén, melyet az alkotmány nyújt, az alkotmányoj^élet kérdései szabadon megvitattat.. ak, mely szabad vitatkozás folytán azután múlhatatlanul pártok alakulnak, melyek — a menynyiben czéljaikra törvényes eszközöket használnak — teljesen egyenjogúak, — törvényhozás terén azután az országgyűlési többség határozván. Hazánkban két nagy országos párt létezik, egyik a Deákpárt, vagyis a „Jobboldal“, melynek kebeléből alakult a most fennálló kormány; másik a „Baloldal“, mely múlt alkotmányos ellenzék áll fenn. Az itt helyben alakulni indult „Baloldali kör“ nem kíván valami eddig nem létezett pártnak tekintetni, hanem fennállására azon tért választja, melyen minden eddigi nagy és fontos kérdésekben az országgyűlési baloldal állott, — s mellőz minden oly túlzásokat, melyek a baloldalnak, mint tömör pártnak erejét szétforgácsolhatnák, és működésének biztosságát kocz- káztathatnák. Azzal szemben, hogy a jobboldal — a mint látszik — minden ezután hozandó törvényeknél az 1867-iki törvények szellemét változatlanul fen- tartani, és az ős magyar alkotmányt, mely a politikai szabadság, és az ország önállósága, és függetlensége eszméjén sarkallik, annak minden részeiben átidomitani kívánja, — igy a most függőben levő honvédelmi kérdésnél is, melytől nagy részben az ország jövője függ : a most alakulni indult „Baloldali kör“ indítói a következő rövid programmot, mint politikai hitvallást bocsátják helybeli polgártársaik érett megfontolása, megbirálása, és elfogadásuk alá : 1-ör. Miután hazánk, és az ahhoz tartozó társországok a felséges uralkodó házzal 1723-ik évben megkötött szerződés — mely sanctio pra- gmaticának neveztetik — úgy az annak megkötése után hatvanhét évvel, 1790-ik évben meghozott 10-ik törvényczikk értelmében szabad és független ország, s összes közjogi alkotmánya, és szerkezete is önálló; — miután továbbá ezen önállóság és függetlenség szükséges biztosítékát egyedül oly alkotmányos intézményekben lelheti, minőket az 1848-iki törvények tartalmaznak : ezeknél fogva óhajtjuk és kívánjuk, hogy ezen törvények, mint Magyarország törvényes önállósága- és függetlenségének szükséges biztosítékai alkotmányos úton, vagyis a magyar törvényhozás útján, visszaállíttassanak, — s ehhez képest Magyarország ez úton visszanyerje azt, hogy összes pénzügyéről, hadügyéről, kereskedelmi ügyeiről önmaga intézkedjék, s ő felsége a magyar király minden külországokban ne csak mint osztrák császár, hanem egyszersmind, és különösen mint magyar király is képviselve legyen. Ehhez képest — miután az 1867-i törvények szerint az adók azon része, mely a hadseregre, továbbá a mostani országgyűlés által elvállalt birodalmi adósságok kamataira, és az ausztriai birodalom külországokban! képviselésére fordittatik, most az úgynevezett delegátiókban, melyek a magyar és a bécsi országgyűlés küldötteiből alakulnak, ajánltatik meg, s tehát nem közvetlenül a magyar országgyűlés által; miután továbbá a mondott 1867. törvények szerint Magyarországnak semmi önálló nemzeti hadserege nincs, és tényleg csak osztrák hadsereg van, mely osztrák hadügyminiszter alatt áll: kívánjuk a delegátiók,és az azokkal kapcsolatban álló bécsi közös minisztérium megszüntetését, s nemzeti alapon álló honvédelmet akkép, hogy a nemzet fegyveres hadiereje, béke idején állandóan az országban tartózkodjék. — Kívánjuk, hogy a magyar országgyűlés hatóságát mindezek tekintetében az 1848-iki törvények értelmében visszanyerje, s a delegátiók és a közös minisztérium hatósága egy részről a magyar ország- gyűlésre , más részről — a közös minisztériumé — a magyar kormányra ruháztassék. Csak ezen az úton lehet, meggyőződésünk szerint, elérni azt, hogy hazánk önállósága és a nemzet önmaga feletti rendelkezési joga, a gyakorlati életben is folytonvalóság legyen, és a maradék számára is biztosittas- sék, mint alapja a nemzet értelmi, erkölcsi és anyagi felvirágzásának. 2-or. Kívánunk ezen közjogi alapon a hazának törvényes utoni, zavartalanbékés előrehaladást, úgy szellemi, mint anyagi téren; mert csak a törvényes utoni békés haladás az, mely legbiztosabb, •—- idővel minden jogosult érdeket kiegyenlít, és rázkódásokat nem okoz. Miután alkotmányos intézményeink nagy részben bevégezetlenek, kívánjuk, hogy azok az 1848-iki alapon, t. i. a politikai szabadság, és törvény előtti egyenlőség alapján, tovább fejlesztessenek, s e téren pártolunk minden szabadelvű eszmét, mely a haladás felé vezet. Midőn ezekhez képest demokratikus, vagyis népuralmi intézmények utján a nemzetet saját sorsának urává kívánjuk tenni, — meg nem feledkezve az emberiség történetébe örök betűkkel bevésett azon igazságról, hogy csak azon népuralom biztos és bír jövővel, mely az alkotmányos és társadalmi rendet soha szem elől nem téveszti, s melyet a nép értelmes volta, és erkölcsei romlatlansága tart fenn : midőn egy részről a társadalmi rendet, — mely főleg a személy- és vagyonbátorság tiszteletben tartásában áll — minden lehető haladás nélkülözhetetlen feltételének valljuk, más részről a közoktatást és a haladó népnevelés ügyét tekintjük azon feladatnak, mely az alkotmányos nemzet előtt teendői legelső sorában áll. 3-or. Mikép belállapotainkra nézve a törvényes útoni zavartalan békés előrehaladást tűzzük ki czélul : akkép a velünk egy fejedelem alatt álló népeknek is szabadságot és békét óhajtunk; szabadságot, mert az ő szabadságok egyszersmind a mi szabadságunknak biztosítéka; — békét, mert mindketten csak úgy haladhatunk előre, ha fejlődésünket a háború viszontagságai meg nem zavaiják. Szabadságot és békét óhajtunk Európa összes nemzeteinek, melyeknek áldását áraszsza e világrészre a Mindenható!! * * £ A jelen országgyűlés törvényes működésének berekesztése előtt — a követi megbízások határideje folyó évi december 9-én lejárván — kívántuk alulírtak, jelen hazafiui felhívásunkat helybeli polgártársainkhoz intézni, s azt velők érett megfontolás és elfogadás végett közölni. — A kik ezen felhívásunkat elfogadják, vagy épen alá is Írják, azokról felteszszük, hogy a jövő követválasztásnál csak olyan jelöltre szavazandanak, a ki azon elveknek, melyek e jelen programúiban foglaltatnak, őszinte hive. Ha a városunkbani jobboldal, saját felfogása szerint, szintén programmal lépne fel, miután minden alkotmányos párt egyenjogú : mi a jobb oldalnak ezen egyenjogúságát — azt a magunk részére is követelve — tiszteletben tartani polgári kötelességünknek ismerendjük. Éljen a polgárok közötti testvériség! Éljen a haza!! Kelt Nyíregyházán, 1868-ik évi julius hó 12-én tartott alakitó közgyűlésünkből Krasznay Gábor Vidliczkay József jegyző.. elnök. Merre menjenek az uj hazában, hol keressenek nyugalmas lakóhelyet, egyelőre még nem tudták elhatározni. Nagy szerencse volt rajok nézve azon körülmény, hogy Jozefina magyarországi születés lévén, biztos vezetőjük lehetett. A megfutamodott határőrök belármázták az egész közeli vidéket a magyarok betörésének hírével, s nagy zavart idéztek elő, mely folytonosan növekedett mindaddig, mig ki nem derült, hogy az esteli dobszó mellett közelgető sereg nem egyéb volt, mint egy osztrák csapat, mely a gyakorlaton elkésve, a rövid téli napon már setéiben érkezett szálló helyére; és mivel a határőrség parancsnoka lett az egész zavar es rémület, sőt a grófnők megmenekülésének is okozójává, tiszti rangjától megfosztatott s a kurtavason elég ideje maradt, a világ forgan- dósága felett elmélkedni. XIV. Mialatt a grófnők Magyarhonba menekültek s jó időre eltévesztjük őket szemeink elöl: ezalatt Varsóban nevezetes eseményekről suttogtak az emberek. Egyik napiesemény volt a Juranoff ezredes meggyilkoltatása és kirablása. —- Nevezett ezredes ugyanis tekintélyes összeg pénzt kapván hazájából, ezen összeg átvétele végett jött volt át a prágai várból Varsóba, s barátai között töltött kedélyes estézés után, éjszaka sietett egyedül a várba; a Visztula hid- járól leérvén, egy kötél hurkolódott nyakára, melyiyel lováról lerántatván megfojtatott, s másnap reggel ugyané kötéllel nyakában pénzétől megfosztva. meggyilkolva találtatott meg. A gyilkosság hírére összefutott az összes varsói rendőrség s a nyomozások megkezdése és vezetése Gyurovicsra és Babilásra bízatott, — az előbbi egyenesen a lengyeleknek tulajdonította u gyilkosságot s egy kitörendő forradalom előjeleit kérésé benne; Babilás pedig az egyetlen bűnjelt, az ezredes nyakában talált kötelet ve- vén magához, egészen másképen gondolkozott a gyilkosság felől, s a nyomozást önállóan s csalhatatlan számítással kezdette meg; néhány nap múlva ezen esemény után a hadipénztár raboltatott ki tetemesen s tolvajkulcsok segé- ?ev?,\ "?>•?«»», miszerint legkisebb nyomba ., '"‘".lel sem találtatott; Gyurovics ezen ast is a lengyeleknek tulaidonitottn » ve rabi sen kezdette ellenök izgatni a kedélyeket; Ba- bilas hallgatott és gondolkozott. Ezen két eseményt, mint történetünk folyamára mellesleg tartozót, csak jelezni kívántuk s nem fogjuk a kutatások menetelét nyomról nyomra kisérni, a mennyiben a végeredményt annak idejében úgy is meg fogjuk tudni. Egyelőre csak annyit mutathatunk fel az ezredes meggyilkoltatásának történetünk személyeire való hatásából, miszerint ezen esemény alkalmat szolgáltatott a Gyurovics előléptetésére, a menynyiben ő a Pothorodeezki család befogatása és a néplázitás körül kifejtett tevékeny buzgalmáért sorrenden kívül ezredessé léptettetett elő a meggyilkolt helyére s egyszersmind a haza- áruló Pothoreczki gróf minden birtokát örökölte, sőt a második osztályú katonai érdemrenddel is feldiszesittetett. Gyurovics személyében tehát a bűn, a leg- nemtelenebb ármány csakugyan ínegiutalmaz- tatott s ő teljes diadalát élvező; midőn Babilas osztályrészét kérte tőle a zsákmányból. kitérő feleletekkel odázta el őt magától, sőt később rangja és hatalma érzetében egészen megtagadta Babilástól, mintha neki valamivel adóssa volna, hanem pórias gőggel Ígérte meg neki, hogy jutalom fejében előmenetelén fog munkálni. miben Babilás látszólag megnyugodott, mert mint gondolhatjuk, nem saját érdekében óhajtotta ezen osztalékot. hanem azért. hogy ennyit legalább megmenthessen a volt tulajdonosoknak. Különben Gyurovicsnak azon idő óta kivált, a mint Hedvig grófnőt életben lenni látta, erős gyanú származott fejében a Babilás egyetértése felől, annak titokszerü megmenekülésében, s csakis Babilásnak azon elővigyázatos tette mérséklé némileg a Gyurovics gyanúját, miszerint Babilás a Gyurovics parancsára maga intézte a Pothorodeezki palota átkutatását , a midőn a rejtekfolyosót is ő maga fedezé fel, de ezt oly zajjal s oly elővigyázattal tudta eszközölni, miszerint mint láttuk, a grófnőknek elég időt engedett a menekülésre, bár nagyon fájlalta, hogy egy időre velők nem lehetett kalauz gyanánt, de ez saját érdekei koczkáztatása nélkül már most nem tehette. * * * De ideje már, hogy felkeressük a varsói várat és széttekintsünk benne. E vár régi hadászati tekintetben egyike a legjobban ellátott erősségeknek, azonban a mostani uj szerkezetű ágyúk ostromát nem tudjuk képes lenne-e soká kitartani?! A várat a közepén emelkedő négyszögletű épület, melyben a várkatonaság tisztjei szállásolnak — két udvarra osztja, melyeket a katonai laktanyák és börtönépületek vesznek körül; a vár védelmének nem megvetendő tényezői a többrendbeli sánczárkok, melyek szükség esetében a Visztulából vízzel tele bocsáthatók. A bürtönépületekben külön helyiségek vannak a már elitéit, és még ítéletre váró foglyok számára; amazok két-háromszázan is ösz- szezsufolvák egy 40—50 négyszeg ölnyi teremben, emezek pedig egymástól elkülönítve .egyesekben vannak elszállásolva. Ezen egyes börtönökbe zárattak el ama szomorú emlékű napon Uminszki és Osztrovszki is. A szűk börtönfalak közzé, sűrű vasrostélyok között csak gyér világot vethetett a napsugár, melynek folytán örökös alkonyat és éjszaka váltogatták egymást bennük, s a szem csak hosszasabb ott lakás folytán volt képes a börtönben levő tárgyakat megkülönböztetni, a mikor egyszersmind felfedezheté szón ismeretes, de szerencsétlen neveket is, a melyeket egykori lakói a falakba véstenek, emlékeztető jel gyanánt az utókor számára, hogy ha eljő egykor a szabadság napja, érettük boszút álljanak. Most e nevek a Wladiszlávéval és Arthuréval szaporodónak. A magánosság gyötrő nyugalmát csak a folyosón fel s alájáró börtönőr lépteinek egyhangú kopodása zavarta meg, a mely zaj azonban bem sokat háborgatta a bus aggodalmak gyötrelmiben elmerült lelket, s nem vala képes elűzni a jövő borzalmas képeit, melyek e kínos egyediiliségben akaratlanul is a képzelet világában ijesztő alakot öltöttek. És csodálkozhatunk-e, ha az élet virító ódenébő! e szűk börtönfalak közzé hurczolt ember nem lát egyebet, mint folytonosan a vérpadot, melyen a zsarnokság őseinek annyi ártatlan ezreit avatta a nemzet vértanúinak sorába? cso- dálkozhatunk-e, ha a börtönajtó minden nyílására felrezzen a hánykodó kebel, mert minden pillanatban a bakót véli előtte állani, hogy elrabolja életét? Oh bizony, nagyobb kínt gondolni nem lehet, a lélekölő irtózatos egyedüli- ségnél, melyben ha az élet szerelme a kebelben egy pillanatra felragyog s a remény egy parányi csilláma világosítja meg a sötét lakot : már ott sötétlik a háttérben a véres arczú halál, és az élet fénye, a remény csilláma szétfoszlik, mint a fellegek arany szegélye, ha a nap leáldozott! Ily kínzó egyedüliségben várták a bizonytalan jövőt Wladiszláv és Arthur; szinte jól esett nekik, midőn egy hónap múltával kihallgatásra megidéztettek. Nem akarjuk megírni sem a törvényes eljárás menetét; nem akarjuk mutatni történetünk bőseinek a vallatások kínai között elaszott sápadt arezukat; nem akarjuk bevezetni olvasóinkat a kinpadok műtermébe, a kikeresett emberietlen kínzások e pokoli tanyájába : mert félünk, hogy irtózattal fordulnánk el az emberiségtől, s megátkoznánk ön fajunkat, mely testvérei kínzására ily ördögi eszközöket volt képes feltalálni! Gondolhatjuk végeredményét oly törvényszék ítéletének, a mely maga a vádló, a vallató és az ítélő hatalom! Midőn végre hosszas kínzások után a két fogoly az Ítélet felolvasásának meghallgatására a törvényterembe vezettetett : az egykori dél- czeg alakoknak bennök csak halvány árnyára ismerünk; a büszke fő erőtlenül hanyatlik le, a szemek villámló tüzet kioltották a szenvedések emésztő kínai, a deli test helyét, sovány véznaság foglalta el, melyet nagy mértékben feltüntet a megbővült öltözet. De azért erejűket összeszedve bátran várják az Ítéletet, hiszen a halál immár nekik jótétemény ! És az ítélet nem lett halál! javaik elvesztése mellett azon enyhítő körülménynél fogva, mivel a főbüuös Pothorodeezki gróf vala, s ők csak másodrendű bűntársai valáuak, Uminszki Wladiszláv az irkuezki kerületben töltendő 20 évi sánezfogságra; Osztrovszki Arthur pedig az ugyanazon kerületben levő ónbányákban töltendő 15 évi fogságra Ítéltetett! Ha e pillanatban megkérdeznénk őket, inkább a halált választanák! De sorsukban megnyugodva tértek vissza, lakszobáikbsi, hogy ott az utolsó ebédet elköltsék. s azután az elitéltek tömött börtöntermébe vitessenek. Ebédjükhöz külön-külön szokatlanul egy- cgy főtt tojást kaptak, melyben midőn kétfelé vágták, egy parányi papirgöngyöt találtak abban, rajta e szavakkal : „A grófnők már Magyarbonban vannak, Kazánig kitartás, ott pedig szabadulás I“ (Folytatása következik.)
