Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-07-04 / 27. szám
rostáikban. Hauern volt az 1850-es években itt helyben két czukrászda is, s jelenleg is kettő áll fenn a publikum segítségével : tehát a Széchenyi- liget fürdőházának is csak addig nincs publikuma, mig az meg nem nyílik : ha az egyszer megnyílt, soha sem kell azt többé a megbukástól félteni, vagy hogy az kétségtelen hasznot ne hajtana a városi pénztárnak. — De ott van a takarék-pénztár, gabonacsarnok, liszt- s faraktárak,' szállitmányi s más üzletek, mind olyan dolgok, melyek 1850 előtt városunkban ismeretlenek voltak, és most mégis léteznek, szépen jövedelmeznek, s a lakosságnak részint könnyítésére, részint kényelmére szolgálnak. Talán felesleges is a „Széchenyi-liget“-ben építendő fürdőháznak hasznos voltáról pe'ldáz- gatólag tovább elmélkedni. Most azonban azon kérdés merül fel, hogy ezen terv kivitele nem ártana-e a sóstói fürdőnek? — Eperjes szab. kir. város lakosainak száma jóval kevesebb, mint városunké, s mégis ottan a város alatt közvetlenül folyó Tarcza s kis negyedórányira eső Szekcső ingyen-fürdőhelyeken kívül van hat rendes fürdő s mulatóhely, u. m. : Sz.-Lászlóhegyi, savanyuvizi, csennátai (kiválókig szép s terjedelmes), a rétekeni (luki), magyar islai és a hollói, s mindannyinak volt és van publikuma. Ott van Nagyvárad, melynek kellő közepét a gyönyörű Körös folyó hasítja; a városban van négy fürdőház, a város alatt a kellemes Iihédei-kertbeli fürdő s mulató- házak; a városon kívül még a Felix- és Püspök-fürdők s regényes mulatóhelyek, — tehát a körösi ingyen-fürdőn kívül még hét fürdő s mulatóhely, melyeknek szintén van publikuma, mert fenntartják magukat. De nézzük Miskolcz városát, hol a Szinva és Sajó folyók, mint ingyen-fürdőhelyeken kivid magában a városban van két terjedelmes fürdőház, a városon kívül a bájos vidékü Tapolcza s igazán regényes fekvésű diósgyőri, igazabban hámori fürdő- s mulatóhelyek. — De miután ezen kérdés megoldásánál is unalmassá válnék a példázga- tás, annyit az eddig is felhozottakból láthatunk, hogy a kinek pénze van, a fürdőidényt homokbuczkás vidékünkön regényesnek mondható s páratlan jó levegővel biró Sóstói fürdőben eltölteni, az bizony nem megy el ama helyett a Széehenyi-ligetbeli fürdőbe; — a kinek szüksége van a sóstói fürdő csodatevő gyógyerejére, az sem fog menni a tervben levő ligeti fürdőbe; de viszont a ki akár idő, akár költségkímélés tekintetéből egyedül meg akar mosakodni, vagy a város közelében, egy kis sétányi távolságban mulatni, az bizonyára nem fog elmenni, helyesebben utazni a Sóstóra! — Hogy pedig a szőnyegen lévőSzé- chenyi-ligetbeli fürdő s mulatóhely annál biztosabban megteremje a kívánt gyümölcsöt, legczélszerübb lenne "«.mák valósitását azon társulatra s annak erélyes, áldozatkész igazgatójára bizni, mely s a ki a sóstói fürdőhelyet oly rövid idő alatt annyira tudta s bírta emelni, hogy a tetemesen szaporított fürdő- s lakszobák daczára sem panaszkodhatnak publikum hiányára! Jelen közérdekű, tartalmára újnak épen nem mondható értekezést a gondolkozók s főleg számítók becses figyelmébe ajánlja —Szénfy Gusztáv. Xyiifaloiuhok. xi. (Tuutalusuk Nyíregyházán és vidékén — szellemi Tantalusok falun.—■ hajtóvadászat — a deserteurök sorsa — I. Napoleon meghalt.) Hallottad-c valaha jámbor olvasó! a my- thoszt Tantalusról, ki égető szomjúságtól gyötörve, valahányszor inni akart, a viz mindig elfutott ajkaitól ? Hallottad nem hallottad — jegyezd meg, hogy ez a hitrege épen úgy tény- nyé nőtte ki magát napjainkban, mint a hajdani personalunió •— reálunióvá az „eskimó- val“. — A „Nyír“ f. évi 12-ik száma szerint legalább csak Nyíregyházán is „vagy tízezerén kiabálnak rekedt hangon viz után“. Hát még Nyíregyházán kivid mily sokan lehetnek szomj- epeszíett Tantalusok, — habár nem is mindnyájan „vizet, vizet,“ — hanem kissé szeszesebb folyadékot reklamálnak, nem csekély örömükre Bórek és Smiile gazdáknak „a bársony bugyogóban“. Sőt vannak Tantalusok, kiket sem viz, sem szesz nem enyhít meg nagy szomjúságukban; azon „aqua vitae“ (műfordításban „ákovita“) pedig, mely után epednek, csak gyé- reu érintheti ajkaikat — a szellemi Tantalusok, az olvasás és tudásvágy szórajától lázasan kiűzött, de az olvasás és tudás „óletitalától“ „elközösügyesitett“ „szerencsétlen flótások“., És ilyen „szellemi Tantalus“ vagyunk mi falusi hirlapolvasó publikum. Boldog uép ott a városokon! neked helyedbe viszik lapodat, s ha nincs is saját lapod, csekély díjért lapok sokaságát olvashatsz a kaszinóban. Olvashatod a lapokat idejében, teljes üsszefliggésökben s tartalmukat ten érdekedben azounal értékesítheted. Boldog városi nép! szánakozz rajtuuk laptartó vidéki testvéreiden! . . . — Olvastátok-e már, kérdi tőlünk X gentleman, ki állandóul „szekerei! lakván“ élő tele- gráfja a vidéknek, olvastátok-e már Ivosuth apánk levelét ? — Hírét sem hallottuk. — Ugyan ne mókázzatok, hiszen én már hatodnapja olvastam Pesten. — És mi hatodnapja, hogy lapot nem láttunk. . . . Értettétek városi atyafiak ? Hatodnapig nem olvasni lapot! Kivált mikor az eset menyek rohamos fejlődése és változatossága mellett jobban szomjuhozzuk az újdonságokat, mint a Szókely-Hamocsaházai „országúinak“ gúnyolt s talán báró Bach báró Demanx-szerii „Rückblick“-jében „chaussée“-nek is nevezett homokteuger az üdítő esőcseppeket! Az igaz, naponkint lehetne embert küldenünk a postára, s nem kellene várnunk, mig onnan „valaki“ véletlenül kihozza lapjainkat, — hanem bizony eddig nem nagyon „erős oldalunk“ volt a társulási szellem, — aztán meg minek is, mikor elvégre csakugyan elébb-utóbb megkapjuk lapjainkat ? ... és ime már hozza is egy szegény asszony, ki katona fiától levelet várván, jó remény fejében ment a postára. Hanem tessék már most hat számot egyszerre, egy búzámban elolvasni! Azaz voltaké- pen csak négy érkezett, holott a közelebbi napokban semmiféle „szent heverdel napja“ nem volt a sajtónak! Hat helyett négy! Hallatlan! Még pedig corpo di baceo! épen azbn számok hiányzanak, mezekben a „florenczi levélnek“ kell lennie, mint gentleman barátunk állitá! Hová lettek ezek a számok ? Csalhatlauul a kihozó vesztette el! Vagy a postán maradtak volna ? No megálljon amice postamester! majd adok ón kigyelmeduek! Bejelentem a minisztériumnak e rettenetes vakmerőséget! . . . Bizony nem jelentjük azt, a mennyiben egy „szakértő“ szomszédunk hamarosan felvilágosit bennünket, hogy a kérdéses számok sem a postán nem maradtak, sem el nem vesztek, hanem csak . . . „körutat“ tartanak. Vannak — úgymond szakértő szomszédunk — bizonyos kökeblii (?) hazafiak, kik mint „adófizetők“ sehogy sem, (Reaumur Celsius és Fahrenheit nyelvén : a fagyponton alul), de mint „olvasó kanonokok“ erősen, sőt potefiijirozva pártolják az irodalmat; — vagyis magyarul szólva: előfizetni nem, de olvasni annál inkább szeretnek; s ezen utóbbi hajlam magassága és mélysége folytán szabályosan szervezett „hajtóvadászatot“ tartanak az érkező lapokra; s ha egyszer a „nemes vadat“ megcsíphették, egykönnyen nem adnak neki „consilium aheundit“. ha csak az érdeklett „adófizető“ magát „biir- csökös állásba“ nem teszi. Ilyen „hökeblii hazafi“ vette el bizonyosan a postáról jövő nőtől is a hiányzó számokat . . . — No hiszen ám olvassanak a mélyen tisztelt honfiak! én nem bánom, hátha az olvasásról az előfizetésre is rászoknak, mert hiszen „l’appetit vient en mangeant“, — hanem mégis épen azt a számot fülelni le, melyet magunk akarnánk olvasni! Rendezzünk mi is azonnal hajtóvadászatot . . . — Tigris! indulj gyorsan myster Borbo- gárhoz. s mondd : kérem haza adni lapjaimat, ha nála vannak. — Azt izente, nincs nála. • — Menj signor Ciau-carohoz s szólj ott is miut mondám. — Színét sem látta az újságnak. — Eredj monsieur Orkánhangihoz a meghallott üzenettel. — Nincs otthon. • — Lódulj don Pablo Furiosohoz, tudod miért. — Még haragudott, hogy minek küldöznek hozzá, mikor ö nem szokta lefoglalni uz újságokat, — utoljára majd megvert. — Tybfi 1 ezer tiszatöltés és millióm fu- rik! rohanj sorban bíróhoz, nőtárashoz, paphoz, mesterhez, kántorhoz, kisbiróhoz, egyházfihoz, bakterhez és az egész faluhoz; hogy rögtön előadják lapjaimat, mert különben feladom őket a bizottmánynak, az országgyűlésnek, minisztériumnak. delegatiónak, Bismarcknak. Napóleonnak, a congressusnak, sőt még Tallérossy Zebulonnak is . . . * * * Magától érthető, hogy a tigris öreg este került elő, hanem azért a nyomozott lapok szerencsésen oda maradtak a „filiszteusok“ kezében. Hiába! „beati possidentes“, mint az ügyvédek mondják. Oda is maradtak örökre! Nagy késön, úgy karácson után fedeztük fel a „deserteurök“ egy részét, még pedig már csak mint „maródi hadat“ megperzselve, zsiradékfoltokkal illustrálva, ollóval megkerekitve, amputálva —• az ünuepi kalács alatt. * * * Remélem, az összes magyar lapok szerkesztői kalapot emelnek szívósságunk és kitartásunk előtt, mely szerint daczára számtalan számaink folytonos eltévedésének, mégis „adófizetőik“ vagyunk állandóan. — Annyit mindenesetre mondhatnak rólunk : „illi robur et aes triplex circa pectus erat“. Önök pedig városi testvéreink! szánakozzanak rajtunk „szellemi Tantalusokon“; egyszersmind pedig ne »csodálkozzanak s annyival inkább ne nevessenek rajtunk, ha lapjaink jelezett eltévedése mellett netalán mi is úgy járunk mint a . . . i levita, ki 1845-ben jutott csak tudomására annak, hogy Napoleon Szent Ilona szigeten meghalt. ... Z. Y. LEVELEZÉSEK. Hadház, junius 30. Tisztelt szerkesztő ur! Ma, midőn a lóg is politika-terhes — nem csekély feladat politikáról nem Írni! Mert hiszen egy városnak, egy egész telkes gazdának, sőt a gyalogszeres embernek is meg van a maga politikája. Az idő maga is politizál, midőn egy-egy terhes felhővel fenyegeti, — azaz voltaképen uj élettel kecsegteti a lankadó természetet, — és csalódik ez is! Már több mint egy hava, hogy csőnk nem volt, s a forróság a vetés —- különösen a tavasziban sok kárt tett, úgy bogy bő termésre az idén nem számíthatunk; junius második felében egy jótékony eső helyre hozott volna mindent! Na! de van a magyarnak búülője • mi oly bő áldással biztat, bogy a. tavalyit is felülmúlni látszik: csak hogy még : sok éjszaka alatt hál kint —• mondják a gazdák. Jég — szárazság •— őszi fagy mind meg annyi ellenségek; és biztosítani csak az első ellen lehet, — de azzal, a sok mindenféle fizetések miatt, a nép tán nem annyira nem akar, mint nem bír megbarátkozni 1 Pedig mi jó dolog az a biztosítás! A napokban egész hat ház (nem Hadház), mond 6 ház, a lángok martaléka lett — s hallomás szerint egy sem volt biztosítva. Tűzoltószerünk kettő lehetős, — harmadik igazításra vár — s még egy kívánatos volna! A kutakból az alig két lábnyi viz egy perez alatt; elenyészett, — s viz hiányában földdel oltották a tüzet,— mi szinte nem megvetendő remrdium, ha a munkás kezek nem hiányzottak volna — de a nép a mezőn volt. T ............ B EL- ÉS KÜLFÖLDI HÍREK. 4- A külföldi lapok majdnem kizárólag a pápai allocutióval foglalkoznak. ..A pápának — mondja a „Liberté“ — módjában van sóhajtozni, szomorkodni, korholni, átkozódui; oly törvényeket, melyek a gondolat, a sajtó, a lel- kiismeret, az oktatás szabadságát megállapítják, utálatosoknak és károsoknak bélyegezni; a püspökükét a törvények elleni ellenszegülésre izgatni; mindnzáltnl még sem fogja a modern szabads;ig ellenálhatlau haladását megakadályozni. Hasonló szellemben ir a régi „Siécle“, midőn arra figyelmeztet, hogy a legutóbbi allo- cutió elóg világosan constatálja, hogy tbeokra- tia a modern élet elveivel és feltételeivel in- compntibilis. — A kölni lap szintén az allocutióval foglalkozik. „ítéljünk, mondja a nevezett lap, bár miként is a pápa legújabb lépéséről, tette nagy merészségre mutat. Olaszországtól szorongat- tatva, Francziaország által akaratja ellenére is védetve, Portugáliái is viszályban, Spanyolországon kívül alig van többé hatalom, melyre számíthatna. Mig azonban az idő hullámai Péter sziklája ellen törnek, a pápa feltétlenül kár- hoztatjá Ausztriát, annak kormányát, sőt magát Feiencz József császárt is: mert hiszen ő, és senki más az, ki az uj törvényeket „appro- bálta“. és most az allocutio szerint egyházi büntetéssel fenyegettetik. — Az „Independance“ párisi levelezője az allocutio alkalmából ezeket mondja : Haynald érsek, midőn utolsó Ízben Rómában volt, tudtára adta a pápának, hogy a magyar püspökök nem nagyon elleneznék a polgári házasság behozatalát Magyarországon, az egy Simort kivéve, ki épen nem oly liberális mint a többi. F.zért tartotta a pápa szükségesnek legújabb allocutiójában a magyar püspököket felrázni liberalismusukhól. s őket az osztrák püspökök dicsérendő példájának követésére felhívni. — Róma, juu. 29. Ma hirdették ki ama pápai bullát, mely az ökuuéniai conciliumot 1869. deczember 8-ikára Rómába összehívja. — Cobden Richard szobrát junius 27-én leplezték le Londonban. Épen huszonkét évvel ezelőtt, 1846. junius 27-én történt az angol parliamentben a gabnatörvéuyek eltörlése, melyet Cobdennok köszönhet az újabb oeconomia, s melynek fontosságát Girardiu e szavakkal jelezte : Columbus Kristóf nevét emlitni annyit tesz, mint megnevezni az uj világ geográfiáját; Cobden Ricliardot nevén szólitni annyi, mint az uj világ oeconomiáját jelezni. — Belgrad, jul. 2. Ma d.,e. fél 10 órakor ágyulövések és harangzúgások hirdetők, hogy a szkupstina I\. Obrenovics Milánt Szerbia fejedelmévé kiáltotta ki. — A belgrádi gyilkossági per végtárgyalása junius 26-án kezdődött meg. — Tizenhárom egyón, lánczokba verve vezettetett a tárgyalási terembe. A bírák 9 óra tájban jelentek meg, mil'e a terem egész zsúfolásig megtelt hallgató közönséggel. Kivid a tárgyalási termen roppaut néptömeg csoportosult össze, hol csendőrök iparkodtak a rendet fentartani. A bírák megjelenésével nagy csend állóit be. Az államügyész feubaugon s erősen hangsúlyozva elkezdő a vádiratot olvasni. — Belgrad, juu. 29. Az Ítélet kihirdetése újabb felfedezések s Marita utólagos vallomásai következtében elhalasztatott. — Debreczen városa közgyűlése f. hó 17- dikén az ingyeniskoláztatás ügyében kijelentette, bogy a rof. egyházi közgyűlés javaslatát elvileg elfogadja; annak értelmében járul az ingyeniskoláztatás alapjához. Azon kérdésben azonban, hogy a várostól kívánt segélyezés honnan fedeztessék, pénzben vagy földértékben ajúnltassék-e meg, véleményadás végett, a közgazdászat! bizottmányt,,oly meghagyással küldi ki, hogy véleiuónyes javaslatát mielőbb adja be, — E szerint a közművelődés előmozdítására nagy befolyást gyakorló ezen iskoláztatási rendszernek még ezen évben életbe léptetésére biztos kilátás van Debrecenben. (Nem lőhetne erről Nyíregyházán is gondolkozni V) — A „Borsod“ egy hatalmas vezérczikk- ben dicsőíti Vadnay Lajos képviselő nagyszerű vívmányát a „lőrének az akcziz alóli fölmenté- seért“ s örömmel nyilatkoztatja ki, liógy c „vívmány“ kinyeréséért még Deák Ferencz is sorompóba állt. Boldog Miskolcziak! Ha nekünk olyan képviselőink volnának, bizonyosan kiküz- dötték volna a nyíri kertiboroknak a lőrék rovatába leendő dassificálasát, és most akcziz nélkül lehetne helölök élvezni. Úgy kell nekünk. miért ülnek a mi szabolcsi legtöbb képviselőink a baloldalon? Akkor nem a sajtó nyűgei lerombolásáért kiizdenének, hanem a lőréért I No de suum cuique 1 VEGYES HÍREK, Q Múlt vasárnap reggel tartotta a nyíregyházi baloldal első összejövetelét a Dovin iskolájában, hol is kimondatván az egyesülés szükségessége, a baloldali kör- alakítása munkába vétetett, ideiglenes elnökül Vidliczkai József, jegyzőéi Krasznay Gábor választatott s egyszersmind egy 11 tagú választmány küldetett ki az alapszabályok kidolgozására s ezen munkálatnak július 12-ikén a nagy-vendéglő teremében tartnudó gyűlés ebbe leendő terjesztésére. S (A Sóstóról.) Szerdán julius 1-jén többek összebeszélése folytán tán ez mulatság tartatott a Sóstó teremében. Csekély számú, de szép és díszes közönség gyűlt egybe, és mivel az egész társaság nagyobbrészt, jó ismerősökből állott, a mulatság elég kedélyes, fesztelen és vidám volt. — Sajnáljuk, hogy a nyíregyházi közönség épen nem volt képviselve; mai nap, midőn minden téren a bilincsek lehullanak, a teljes társadalmi összeolvadás a korszellem követelménye. — A szépek között különösen kitűnt a deli termetű, bájos szépségű GrieH Józsefbe; nagy gyönyörrel legeltettük továbbá szemünket az érdekes és vonzó külsejű, igen Ízletesen öltözött Élek Gúborné táuczán, különösen a csárdást oly művészileg, oly esz- ményiesen járta, hogy mondhatjuk, miszerint az o csárdása a magyar nemzeti jellemnek — a szó legnemesebb értelmében véve — tökéletesen lm kifejezését képezi. — Az egész mulat súgnak mintegy éltető lelke volt a vidor kedélyű Kálln v Adolfné. Megemlítjük még a Gen- csi kisasszonyokat, a kik a láuez legnagyobb elleneit is meggyőzhették arról, hogy azt valódi művészetté lehet fejleszteni. — Julius 1-én tartatott meg Palúnszky- Csapó Ida h áiiynö-. el.lejének közvizsgája szépszámú hallgatóság jelenlétében, midiin a növendékeknek a kor kívánalmai szerinti jeles képeztetésüket, s meglepő előmenetelüket láttuk. csakis azon óhajtás támadott minden jelenlevők keblében : vajha ezen a kezdet nehézségeivel küzdő jeles intézet, kellő pártfogásban részesülve, minél nagyobb virágzásra emelkedhetnék. — Jiivö vasárnap, azaz julius ő-én d. u. 3 órakor fog megkezdetni a holv. hitv. iskola növendékeinek közvizsgája, a templomban, melyre is az érdeklettek tisztelettel meghivatnak. O X Kállay-Kornis, Bethlen-Mikó jpófnök s Gráfl-Győrfy bárónő ő méltóságaik által, a tisza-eszlári helv. hitvallásnak imaházának vil- lúmsujtott tornya felépítési költségeinek fedez- hetése végett rendezett sorsjátékra készített és felajánlott női-munkák, úgymint : egy kötött paplan, egy szőnyeg s egy párna, folyó hó 8-án
