Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1868-06-27 / 26. szám

gal birni óhajtanak — ha a gyűjtést több megye területére szándékoznának kiterjesz­teni, arra nézve engedélyt, megyei hatósági ajánlat folytán egyedül a nagyméltóságu m. kir. belügyminisztériumtól nyerhetnek. A kik azonban csak a megye területén belől szán­dékoznának lcönyöradományokat gyűjteni, azoknak errei engedélyt — benyújtott fo­lyamodványaik s mellékelt felszerelési szo­kott okmányok alapján — a megye ható­sága szolgáltatandja ki. Köteleztetik továbbá minden idegen tör­vényhatóságbeli kéregető, a gyüjtésrei en­gedélyt e megyébe jöttekor a megye első alispánjának láttamozás végett benyújtani, — csakis az igy láttamozott engedély szol­gálhatván az illetőnek igazolási jegyül. Mig az ezen pont alatt előirt szabvá­nyoknak eleget nem tevők, mint munka­kerülő kóborlók befogatandók s alkalmilag illetőségük helyére, vagy a megye területé­ről eltolonczozandók lesznek. E ponttal kapcsolatban a nagyméltóságu m. kir. belügyminisztérium felterjesztésileg felkéretni határoztatik : az időről időre ki­adott könyöradomány-gyiijtési engedélyek jegyzékének s az illetők személyleirásainak — a megye részére beigtatás s a községek­kel leendő körözés végett! leküldésére. 7-er. A csalások egyik legalacsonyabb nemének meggátlása czéljából, azon elalja- sodtak irányában, — kik hazai közjótékony czélokra, közintézetek, irodalmi vállalatokrai stb. gyűjtés leple alatt, mint azon ügynek állításuk szerint kiküldött apostolai megbí­zottjai — a közönség jóhiszeműségének s jobb érzelmeinek megkapásával, csak saját aljas önző érdekeiket szolgálják — mint nyilvános csalók ellenébeni szigorú felügye­letre a megye rendőri s közbiztonsági köze­gei ezennel utasíthatnak, — a netalán elfo- gatandott ily egyének a törvény kezeibe le­ven átadandók. Nem óhajtván azonban, senkinek a külön­nemű irodalmi vállalatok s egyáltalán a közjó- tékonyczélok valóbani előmozdítására irányu­ló azon tevékenységét: hogy nevezett czélokat bár a kéregetés útjáni adakozások gyűjtése által is előmozditani törekedjék — akadá­lyozni, s ebbeli igaz jogát korlátozni, mig másrészről lehetőleg elejét venni óhajtván, az e téren oly gyakorta felmerülő visszaélések­nek s csalásoknak : köteleztetnek az illetők, kik közjótékonyczélokra adakozásokat a ké­regetés útján gyűjteni szándékoznak, misze­rint magokat erre nézvei „kéregetési enge­délyekkel“ ellássák s azt a megye területére leendő átléptükkor a megye első alispánjá­nak láttamozás végett bemutassák. Mely en­gedélyek a kéregetésnek több megyére le­endő kiterjesztése esetében a nagyméltóságu m. kir. belügyminisztérium — egyedül ma­gára a megye területére nézve pedig a me­gye hatósága által fognak kiadatni. 8- or. A megye területén netalán létező s befogott kóborlók és csavargóknak befo- gatásuktól, illetőségeik helyére, vagy a me- gyébőli eltolonczoztatásuk idejéig leendő tartás s őrzési helyiségül, mint u. n. „to­lón ez házak“ az egyes szolgabirói szaka­szoknak e végből legtöbb biztosságot nyújtó s e czélra legalkalmasabb helyi börtönei használtassanak, a hová is az elfogott csa­vargók bevitetvén s tartatván, onnan rövid elszállásolás után bizonyos számban lesznek az eltolonczozások eszközlendők. 9- er. Egyáltalán a tolonezozások körül, egyes szolgabirói szakaszonkint felmerült intézkedések s teendők vezetésével, az illető szakaszbeli szolgabirók esküdttársaikkal együtt bízatnak meg. Különösebben pedig főbb kötelességükké tétetik : a bekísért egyénre nézve maguknak meggyőződést szerezni a felől, hogy a kérdéses egyén va­lóban eltolonczozandó s nem méltatlanul fo­gatott-e el ? Bebizonyulván az elfogott egyénnek arrai minősége : a tolonezozást elrendelni, s erről okadatolt sorjegyzéket ve­zetni, — a foganatba vett eltolonczozásról az illető közeli hatóságot értesíteni s az el- tolonczozottak névjegyzékét, lett eltolon- ezoztatásukat okadatoltan tárgyazó jelentés kíséretében a megye bizottmányához féléven- kiut beteijeszteni. 10- er. Mindennemű s idáig érvényben fentartott volt helytartósági vonatkozó ren­ben, egy e nány meg- ssze. Mely eg beszed- . előbbi út munkakép- ,Ton nélküli, ngyeneltar- akar, arra illető magát orvossal megvizsgáltatván, munkatehetlen- ségéről szóló orvosi bizonylatát a községben alakitandott s alább körvonalozott hatáskörű „koldulási választmánynak“ az in­gyenes eltartásban részesülő valódi koldu­sok sorába leendő felvétele végett benyújtsa. 5- ör. Utasittatnak tehát a megye minden szolgabirái, községeik elöljárói s értelmesbjei általi választás útján alakítandó „koldu­lási választmányoknak“ küzségen- kinti felállítására. Mely „választmányok“ elsőrendű kötelességei s teendői közzé so- roztassék a saját községi illetőségű valódi koldusok eltartására irányuló gondoskodás feletti teendők vezetése, —• mint : az eltar­tási költségek beszedésének s kiszolgáltatá­sának eszközlése, arróli rendes számadásszerü könyv vezetése, a helyi-koldusok eltartása feletti felügyelet; úgy nemkülönben az in­gyenes eltartás jótéteményeibeni részesül- hetésért jelentkező folyamodók részére, errei érdemességökről szóló „felvéti engedélyek­nek“ az orvosi bizonylat alapján leendő ki­szolgáltatása, s az illető szakaszbeli szolga- biró elébe láttamozás végetti beterjesztései Utasíthatván továbbá egyszersmind a megye minden szolgabirái ezen bemutatott felvéti engedélyekről félévenkint szerkesztett kimutatásbeli jelentéstételeiknek a megye bizottmánya elébe leendő pontos beter­jesztésére. 6- or. Az l-ső pont b) sznkaszábani meg­határozás alá eső mindazon súlyos elemi csapások vagy egyéb közszerencsétlenségek által Ínség s nyomorba taszított szerencsét­lenek, kik inségök enyhítéséül könyörado- mány gyűjtéssel s erre nézvei jogosultság­léptek s mivel Sagán volt a vállalat középpontja, a többiek neki hűséget esküdtek s parancsait teljiteni magukat lekötelezték, azután a megállapított terv sze­rint megkezdették kutatásaikat, álneveket vettek fel s ekkor nevezte el Sagán magát Babilasnak. A cserkesz ifjaknak sokat kellett küzdeni, csak addig is, mig az orosz nyelvet alsajátithaták s csakis akkor folytathatták biztosan munkájokat. Másfél év telt el, midőn Sagán Zelmát vagy álnevén Febroniát Var­sóban feltalálta. A czél egyik pontja el volt érve, de Babilas nemcsak megszabadítani akarta Febroniát, keble boszut lihegett a Gyurovics fejére és ezt rettentő mó­don akarta végrehajtani. Neki nem volt elég Gyuro- vicsot megölni, ezt megtehette volna számtalanszor! kínokat, oly lelki lcinokat akart reá mérni, minőket ő és kedvese érezett; megfosztani előbb őt bálványaitól, b azután kinos hoszszu, lassan emésztő halálllal ölni meg : ez volt az ő terve. Ez okból oly állásra vergődött, hogy Gyurovicshoz közelebb legyen; e közelségben kiismerte nagyravágyá- sát s oda működött, hogy e tüzet benne éleszsze, sőt a mennyire lehetett segítette őt, hogy majd a magas­ból buktassa le, hogy mint az orvmadár, mely áldoza­tát tövisre szúrja — annál kényelmesebben emészthesse meg. íme itt látjuk igazolva s kezdjük megérteni Ba­bilas viseletét, midőn őt szinleg a Gyurovics javára, va­lóban pedig saját czéljaira ellene látjuk működni. In­nen fejthető meg azon álláspont is, melyet Babilas a Pothorodeozki ház iránt elfoglalt. Egy oldalról adato­kat kellett szereznie terveihez, más oldalról meg kel­lett mentenie a megmenthetöket, ezt kívánta nemes szive! Febronia, midőn a Gyurovics hatalmába került, utálattal tekintett ezen szörnyetegre, kinek bűnös ke­zein agg szülőinek drága vére sötétlett; ki feldúlta vi­rágkorának mosolygó édenét s elragadta a bérezek sza­bad honából, messze-messze, a rabszolgaság Egyipto­mába : de mint okos előrelátó nő csakhamar felismerte veszélyes helyzetét, s hogy a szabadulás útját el ne vagja maga előtt, leküzdötte utálatát, s dacz helyett szépsége öntudatában cselhez folyamodott. Midőn az ember-fertelem Gyurovics jogával, a mint ö e szót ér­telmező — élni akarván, szerelmet követelt Febroniá- tól, ez oly parancsoló méltóságban állott meg előtte, bogy Gyurovics bámulva hátrált, s annyival inkább, mert Febronia kijelenté, hogy ha erőszakkal akar kö­zeledni hozzá, magát azonnal kivégezi, s hiába fogja őt az öngyilkolás eszközeitől megfosztani, mert mig őt darabokra nem tépendi, mindig fog maradni bútokában egy parányi méreg, mely életét eloltandja, s melynek rejtekhelyét soha fel nem fedezheti : de ha Gyurovics három óv alatt úgy viseli magát, hogy érdemessé teszi magát szerelmére, s e mellett fényes állásra jut, akkor nejévé lesz, de ágyasa sohasem. A durva lelkiiletre oly hatást birt gyakorolni Febronia, hogy Gyurovics az ajánlatot elfogadta, s a mennyire tőle telt, szívességek­kel halmozta el őt, Febronia is, hogy szabadulását an­nál biztosabban munkálhassa, hűnek mutatkozott Gyu­rovics irányában, hűségének az a haszna lett, hogy Gyurovics csaknem minden titkait közlötte vele, sok­szor tanácsát, sokszor segélyét is igénybe vette. Ezen bizalma Gyurovicsnak akkor lett megbecsülhetetlen do­log Febroniára nézve, mikor Babilás őt feltalálta, mert most már a közös czélra egyetértve munkálkodhattak, de a boszuterv létesítése előtt a menekülésre gondolni sem akartak. E mellett látván és ismervén Gyurovics gaz terveit, bűnös tetteit : abban is egy kézre dolgoz­tak, hogy a mennyire lehet Gyurovics kiszemelt áldo­zatait megmentsék, s nemtelen tetteinek bizonyítékait közökhöz kerítvén, a boszu óráján ellene felhasználhas­sák. — Nemesszivü éberségüknek volt köszönhető, hogy Febronia, — mert ő volt — Wladiszlávot és Arthurt a Visztula partján megmentette, midőn azok már-már a folyamba ragadtattak az elvadult lovak által, hol épen titkos találkozás végett Babilasra várakozott; ő volt ki megtudván a kocsiból kibukott s Gyurovics ál­tal megöltnek vélt inast Györgyöt felkereste, s mivel életjelt talált benne, ápolás alá vette egy közeli haj­lékban s már javulni kezdett; ő irá saját kezeivel a lengyel főuraknak a figyelmeztető leveleket; ő volt Ba- bilnssal a barlangban a Makrin hullája elrejtése vé­gett; ő biztatta szabadulással Wladiszlávot a templom­ban az el fogatás pillanatában; ő munkált az Adél meg- szöktetésében, minő sikerrel, mindjárt meglátandjuk. Mindezen nemes tettek mig szabaditó angyalok gyanánt tüntetik fel őt és Babilást, más részről közelebb vivék boszutervök létesítéséhez! Babilas oly ügyes volt, hogy csakhamar a titkos rendőrségnél nyert alkalmazást s kitudta eszközölni, hogy a Gyurovics feletti titkos rendőri felügyelettel is ő bízatott meg. Ezen rövid történetben tehát feltalálván a Babilas és Febronia kétértelműnek látszó viseletűk lélektani megfejtését, vegyük fel ismét történetünk fonalát. * * Babilassal ott találkoztunk utoljára, midőn az előre kijelölt helyen várakozott Febroniára, hogy a tetszhalott Adel grófnőt megszabadítsa, s testvéréhez Hedvighez a titkos földalatti folyosóba szállítsa. Rémü­lettel vette észre a nagy sötétség daczára Febronia mellett a századost s meglepetésében alig fojthatott vissza egy fájdalmas kiáltást; ösztönszerüleg követte a kocsit, mely csendesen de biztosan haladott a Visztula felé. Agyában ezerféle tervek merültek fel és tűntek el ismét, mert kivihetetlenek valának; végre azon gondo­latban talált megállapodást, hogy ha a véletlen más menekvési utat nem mutat, boszuja feláldozásával is megmenti Adelt. Már a külvárosok egyikén voltak, még csak egy utczán kellett végig menni a kocsinak s ott volt a Visztula sötét jégkeblével. Babilas mindenfelé tekintgetett, ha nem kiildi-e az ég valamerről elő sza- baditásának angyalát . . . Mindenütt sötétség és né­maság terült szét! Töprenkedései közben a mint szo­rosan a kocsi után haladt a kocsi előtte nagyot zök­kent, mintha a kerekek valami szilárd anyagon ugrot­tak volna keresztül, a két hátulsó kerék ismét felemel­tetett s Babilas majd keresztül bukott az utczán fekvő nagy darab fába, melyhez lehajolván, alig bírta azt megemelinteni. A mentő gondolat e fa éi’intésére rög­tön készen volt Babilasnál! A kocsi lassan haladott tovább. Febronia mintha sejtett volna valamit, oly helyzetet foglalt Gyurovics mellett, hogy az hátra nem tekinthetett, sőt félelmét adván okul, annak nyakába kapaszkodott; e mellett hízelgő szavakat suttogott fülébe, örömét fejezte ki a felett, hogy Adelt vetélytársnőjét eltemetheti; Gyuro­vicsnak hűtlenséget vetett szemére, sőt azt is monda, hogy ha Gyurovics meg nem öleti Adelt, ő magától is megtette volna azt! Több e féléket is beszélt Febronia és a százados magánkivül volt örömében. Ez alatt Ba­bilas óvatosan a kocsihoz ment. Adelt zaj nélkül le­emelte s a kövezeten végig fektetvén, a talált fát he­lyére tette s öltönydarabokba burkolta; azután Adelt vállaira emelvén eltűnt. Febronia sejtette mindezt, azért sietett a terhet a kocsiról leemelni, bár csak ereje rendkívüli megfe­szítésével tehette azt, hogy a cserét Gyurovics valami­képen fel ne fedezze, sietett azt a folyamba dobni, mi­előtt szemléjéből a százados vissza térhetett. Mint lát­tuk, Gyurovics örült, hogy megszabadult Adéltól, Feb­ronia örült, hogy megszabadíthatta azt! Mily ellenkező két szív, mily ellenkező érzeményekl (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents