Nyír, 1868 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1868-06-27 / 26. szám
gal birni óhajtanak — ha a gyűjtést több megye területére szándékoznának kiterjeszteni, arra nézve engedélyt, megyei hatósági ajánlat folytán egyedül a nagyméltóságu m. kir. belügyminisztériumtól nyerhetnek. A kik azonban csak a megye területén belől szándékoznának lcönyöradományokat gyűjteni, azoknak errei engedélyt — benyújtott folyamodványaik s mellékelt felszerelési szokott okmányok alapján — a megye hatósága szolgáltatandja ki. Köteleztetik továbbá minden idegen törvényhatóságbeli kéregető, a gyüjtésrei engedélyt e megyébe jöttekor a megye első alispánjának láttamozás végett benyújtani, — csakis az igy láttamozott engedély szolgálhatván az illetőnek igazolási jegyül. Mig az ezen pont alatt előirt szabványoknak eleget nem tevők, mint munkakerülő kóborlók befogatandók s alkalmilag illetőségük helyére, vagy a megye területéről eltolonczozandók lesznek. E ponttal kapcsolatban a nagyméltóságu m. kir. belügyminisztérium felterjesztésileg felkéretni határoztatik : az időről időre kiadott könyöradomány-gyiijtési engedélyek jegyzékének s az illetők személyleirásainak — a megye részére beigtatás s a községekkel leendő körözés végett! leküldésére. 7-er. A csalások egyik legalacsonyabb nemének meggátlása czéljából, azon elalja- sodtak irányában, — kik hazai közjótékony czélokra, közintézetek, irodalmi vállalatokrai stb. gyűjtés leple alatt, mint azon ügynek állításuk szerint kiküldött apostolai megbízottjai — a közönség jóhiszeműségének s jobb érzelmeinek megkapásával, csak saját aljas önző érdekeiket szolgálják — mint nyilvános csalók ellenébeni szigorú felügyeletre a megye rendőri s közbiztonsági közegei ezennel utasíthatnak, — a netalán elfo- gatandott ily egyének a törvény kezeibe leven átadandók. Nem óhajtván azonban, senkinek a különnemű irodalmi vállalatok s egyáltalán a közjó- tékonyczélok valóbani előmozdítására irányuló azon tevékenységét: hogy nevezett czélokat bár a kéregetés útjáni adakozások gyűjtése által is előmozditani törekedjék — akadályozni, s ebbeli igaz jogát korlátozni, mig másrészről lehetőleg elejét venni óhajtván, az e téren oly gyakorta felmerülő visszaéléseknek s csalásoknak : köteleztetnek az illetők, kik közjótékonyczélokra adakozásokat a kéregetés útján gyűjteni szándékoznak, miszerint magokat erre nézvei „kéregetési engedélyekkel“ ellássák s azt a megye területére leendő átléptükkor a megye első alispánjának láttamozás végett bemutassák. Mely engedélyek a kéregetésnek több megyére leendő kiterjesztése esetében a nagyméltóságu m. kir. belügyminisztérium — egyedül magára a megye területére nézve pedig a megye hatósága által fognak kiadatni. 8- or. A megye területén netalán létező s befogott kóborlók és csavargóknak befo- gatásuktól, illetőségeik helyére, vagy a me- gyébőli eltolonczoztatásuk idejéig leendő tartás s őrzési helyiségül, mint u. n. „tolón ez házak“ az egyes szolgabirói szakaszoknak e végből legtöbb biztosságot nyújtó s e czélra legalkalmasabb helyi börtönei használtassanak, a hová is az elfogott csavargók bevitetvén s tartatván, onnan rövid elszállásolás után bizonyos számban lesznek az eltolonczozások eszközlendők. 9- er. Egyáltalán a tolonezozások körül, egyes szolgabirói szakaszonkint felmerült intézkedések s teendők vezetésével, az illető szakaszbeli szolgabirók esküdttársaikkal együtt bízatnak meg. Különösebben pedig főbb kötelességükké tétetik : a bekísért egyénre nézve maguknak meggyőződést szerezni a felől, hogy a kérdéses egyén valóban eltolonczozandó s nem méltatlanul fogatott-e el ? Bebizonyulván az elfogott egyénnek arrai minősége : a tolonezozást elrendelni, s erről okadatolt sorjegyzéket vezetni, — a foganatba vett eltolonczozásról az illető közeli hatóságot értesíteni s az el- tolonczozottak névjegyzékét, lett eltolon- ezoztatásukat okadatoltan tárgyazó jelentés kíséretében a megye bizottmányához féléven- kiut beteijeszteni. 10- er. Mindennemű s idáig érvényben fentartott volt helytartósági vonatkozó renben, egy e nány meg- ssze. Mely eg beszed- . előbbi út munkakép- ,Ton nélküli, ngyeneltar- akar, arra illető magát orvossal megvizsgáltatván, munkatehetlen- ségéről szóló orvosi bizonylatát a községben alakitandott s alább körvonalozott hatáskörű „koldulási választmánynak“ az ingyenes eltartásban részesülő valódi koldusok sorába leendő felvétele végett benyújtsa. 5- ör. Utasittatnak tehát a megye minden szolgabirái, községeik elöljárói s értelmesbjei általi választás útján alakítandó „koldulási választmányoknak“ küzségen- kinti felállítására. Mely „választmányok“ elsőrendű kötelességei s teendői közzé so- roztassék a saját községi illetőségű valódi koldusok eltartására irányuló gondoskodás feletti teendők vezetése, —• mint : az eltartási költségek beszedésének s kiszolgáltatásának eszközlése, arróli rendes számadásszerü könyv vezetése, a helyi-koldusok eltartása feletti felügyelet; úgy nemkülönben az ingyenes eltartás jótéteményeibeni részesül- hetésért jelentkező folyamodók részére, errei érdemességökről szóló „felvéti engedélyeknek“ az orvosi bizonylat alapján leendő kiszolgáltatása, s az illető szakaszbeli szolga- biró elébe láttamozás végetti beterjesztései Utasíthatván továbbá egyszersmind a megye minden szolgabirái ezen bemutatott felvéti engedélyekről félévenkint szerkesztett kimutatásbeli jelentéstételeiknek a megye bizottmánya elébe leendő pontos beterjesztésére. 6- or. Az l-ső pont b) sznkaszábani meghatározás alá eső mindazon súlyos elemi csapások vagy egyéb közszerencsétlenségek által Ínség s nyomorba taszított szerencsétlenek, kik inségök enyhítéséül könyörado- mány gyűjtéssel s erre nézvei jogosultságléptek s mivel Sagán volt a vállalat középpontja, a többiek neki hűséget esküdtek s parancsait teljiteni magukat lekötelezték, azután a megállapított terv szerint megkezdették kutatásaikat, álneveket vettek fel s ekkor nevezte el Sagán magát Babilasnak. A cserkesz ifjaknak sokat kellett küzdeni, csak addig is, mig az orosz nyelvet alsajátithaták s csakis akkor folytathatták biztosan munkájokat. Másfél év telt el, midőn Sagán Zelmát vagy álnevén Febroniát Varsóban feltalálta. A czél egyik pontja el volt érve, de Babilas nemcsak megszabadítani akarta Febroniát, keble boszut lihegett a Gyurovics fejére és ezt rettentő módon akarta végrehajtani. Neki nem volt elég Gyuro- vicsot megölni, ezt megtehette volna számtalanszor! kínokat, oly lelki lcinokat akart reá mérni, minőket ő és kedvese érezett; megfosztani előbb őt bálványaitól, b azután kinos hoszszu, lassan emésztő halálllal ölni meg : ez volt az ő terve. Ez okból oly állásra vergődött, hogy Gyurovicshoz közelebb legyen; e közelségben kiismerte nagyravágyá- sát s oda működött, hogy e tüzet benne éleszsze, sőt a mennyire lehetett segítette őt, hogy majd a magasból buktassa le, hogy mint az orvmadár, mely áldozatát tövisre szúrja — annál kényelmesebben emészthesse meg. íme itt látjuk igazolva s kezdjük megérteni Babilas viseletét, midőn őt szinleg a Gyurovics javára, valóban pedig saját czéljaira ellene látjuk működni. Innen fejthető meg azon álláspont is, melyet Babilas a Pothorodeozki ház iránt elfoglalt. Egy oldalról adatokat kellett szereznie terveihez, más oldalról meg kellett mentenie a megmenthetöket, ezt kívánta nemes szive! Febronia, midőn a Gyurovics hatalmába került, utálattal tekintett ezen szörnyetegre, kinek bűnös kezein agg szülőinek drága vére sötétlett; ki feldúlta virágkorának mosolygó édenét s elragadta a bérezek szabad honából, messze-messze, a rabszolgaság Egyiptomába : de mint okos előrelátó nő csakhamar felismerte veszélyes helyzetét, s hogy a szabadulás útját el ne vagja maga előtt, leküzdötte utálatát, s dacz helyett szépsége öntudatában cselhez folyamodott. Midőn az ember-fertelem Gyurovics jogával, a mint ö e szót értelmező — élni akarván, szerelmet követelt Febroniá- tól, ez oly parancsoló méltóságban állott meg előtte, bogy Gyurovics bámulva hátrált, s annyival inkább, mert Febronia kijelenté, hogy ha erőszakkal akar közeledni hozzá, magát azonnal kivégezi, s hiába fogja őt az öngyilkolás eszközeitől megfosztani, mert mig őt darabokra nem tépendi, mindig fog maradni bútokában egy parányi méreg, mely életét eloltandja, s melynek rejtekhelyét soha fel nem fedezheti : de ha Gyurovics három óv alatt úgy viseli magát, hogy érdemessé teszi magát szerelmére, s e mellett fényes állásra jut, akkor nejévé lesz, de ágyasa sohasem. A durva lelkiiletre oly hatást birt gyakorolni Febronia, hogy Gyurovics az ajánlatot elfogadta, s a mennyire tőle telt, szívességekkel halmozta el őt, Febronia is, hogy szabadulását annál biztosabban munkálhassa, hűnek mutatkozott Gyurovics irányában, hűségének az a haszna lett, hogy Gyurovics csaknem minden titkait közlötte vele, sokszor tanácsát, sokszor segélyét is igénybe vette. Ezen bizalma Gyurovicsnak akkor lett megbecsülhetetlen dolog Febroniára nézve, mikor Babilás őt feltalálta, mert most már a közös czélra egyetértve munkálkodhattak, de a boszuterv létesítése előtt a menekülésre gondolni sem akartak. E mellett látván és ismervén Gyurovics gaz terveit, bűnös tetteit : abban is egy kézre dolgoztak, hogy a mennyire lehet Gyurovics kiszemelt áldozatait megmentsék, s nemtelen tetteinek bizonyítékait közökhöz kerítvén, a boszu óráján ellene felhasználhassák. — Nemesszivü éberségüknek volt köszönhető, hogy Febronia, — mert ő volt — Wladiszlávot és Arthurt a Visztula partján megmentette, midőn azok már-már a folyamba ragadtattak az elvadult lovak által, hol épen titkos találkozás végett Babilasra várakozott; ő volt ki megtudván a kocsiból kibukott s Gyurovics által megöltnek vélt inast Györgyöt felkereste, s mivel életjelt talált benne, ápolás alá vette egy közeli hajlékban s már javulni kezdett; ő irá saját kezeivel a lengyel főuraknak a figyelmeztető leveleket; ő volt Ba- bilnssal a barlangban a Makrin hullája elrejtése végett; ő biztatta szabadulással Wladiszlávot a templomban az el fogatás pillanatában; ő munkált az Adél meg- szöktetésében, minő sikerrel, mindjárt meglátandjuk. Mindezen nemes tettek mig szabaditó angyalok gyanánt tüntetik fel őt és Babilást, más részről közelebb vivék boszutervök létesítéséhez! Babilas oly ügyes volt, hogy csakhamar a titkos rendőrségnél nyert alkalmazást s kitudta eszközölni, hogy a Gyurovics feletti titkos rendőri felügyelettel is ő bízatott meg. Ezen rövid történetben tehát feltalálván a Babilas és Febronia kétértelműnek látszó viseletűk lélektani megfejtését, vegyük fel ismét történetünk fonalát. * * Babilassal ott találkoztunk utoljára, midőn az előre kijelölt helyen várakozott Febroniára, hogy a tetszhalott Adel grófnőt megszabadítsa, s testvéréhez Hedvighez a titkos földalatti folyosóba szállítsa. Rémülettel vette észre a nagy sötétség daczára Febronia mellett a századost s meglepetésében alig fojthatott vissza egy fájdalmas kiáltást; ösztönszerüleg követte a kocsit, mely csendesen de biztosan haladott a Visztula felé. Agyában ezerféle tervek merültek fel és tűntek el ismét, mert kivihetetlenek valának; végre azon gondolatban talált megállapodást, hogy ha a véletlen más menekvési utat nem mutat, boszuja feláldozásával is megmenti Adelt. Már a külvárosok egyikén voltak, még csak egy utczán kellett végig menni a kocsinak s ott volt a Visztula sötét jégkeblével. Babilas mindenfelé tekintgetett, ha nem kiildi-e az ég valamerről elő sza- baditásának angyalát . . . Mindenütt sötétség és némaság terült szét! Töprenkedései közben a mint szorosan a kocsi után haladt a kocsi előtte nagyot zökkent, mintha a kerekek valami szilárd anyagon ugrottak volna keresztül, a két hátulsó kerék ismét felemeltetett s Babilas majd keresztül bukott az utczán fekvő nagy darab fába, melyhez lehajolván, alig bírta azt megemelinteni. A mentő gondolat e fa éi’intésére rögtön készen volt Babilasnál! A kocsi lassan haladott tovább. Febronia mintha sejtett volna valamit, oly helyzetet foglalt Gyurovics mellett, hogy az hátra nem tekinthetett, sőt félelmét adván okul, annak nyakába kapaszkodott; e mellett hízelgő szavakat suttogott fülébe, örömét fejezte ki a felett, hogy Adelt vetélytársnőjét eltemetheti; Gyurovicsnak hűtlenséget vetett szemére, sőt azt is monda, hogy ha Gyurovics meg nem öleti Adelt, ő magától is megtette volna azt! Több e féléket is beszélt Febronia és a százados magánkivül volt örömében. Ez alatt Babilas óvatosan a kocsihoz ment. Adelt zaj nélkül leemelte s a kövezeten végig fektetvén, a talált fát helyére tette s öltönydarabokba burkolta; azután Adelt vállaira emelvén eltűnt. Febronia sejtette mindezt, azért sietett a terhet a kocsiról leemelni, bár csak ereje rendkívüli megfeszítésével tehette azt, hogy a cserét Gyurovics valamiképen fel ne fedezze, sietett azt a folyamba dobni, mielőtt szemléjéből a százados vissza térhetett. Mint láttuk, Gyurovics örült, hogy megszabadult Adéltól, Febronia örült, hogy megszabadíthatta azt! Mily ellenkező két szív, mily ellenkező érzeményekl (Folytatása következik.)
