Nyír, 1867 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1867-10-20 / 3. szám
A megyeház áttétele. Szabolcsmegye székhelyének N.-Kállóból Nyíregyházára szándék- lőtt áttétele iránt múlt számunkban tett igéretünkhez képest bátorkodunk részletesb fejtegetésekbe is bocsátkozni. Különösen pedig úgy véljük, hogy ezen ügy előzményeire, nehézségeire és előnyeire nézve figyelemmel terjeszkedni nem lesz 'Czéltalan föladat. 1) Az előzményekre vonatkozólag tudnunk kell, miszerint Szabolcsmegye már rég kimondotta azon akaratát, hogy a niegye székhelye az összes közönség közjavára Nyíregyháza városába tétessék át.Serre vonatkozólag nem lesz talán fölösleges szó szerint emlékezetbe hozni az 1841-ik évi szeptember 23-án Apagyon tartott közgyűlés alkalmával (2083. szám alatt) — ezen fontos ügyre vonatkozólag hozott — határozatot. Nevezetesen : „Olvastatván a megyében létező katonai laktanyák mimódon s kevesebb költséggel czélszerübben lehető elrendezése körül foglalkozó küldöttség jelentése, miszerint az országos kiküldetésből e tárgyban munkáló választmány által útmutatásul közhitt táblázatokba föltett kérdésekre felelőleg, a megyében létező minden katonai szállásul szolgáló s évenkint a házi pénztárnak tetemes kárával javítgatott épületeknek nagyságukat, szerkezetüket s mi állapotba létüket pontosan összeírták; a megküldött táblák egyik rovatjába, az észrevételek kérdésében tett feleleteiben a küldöttségnek olvasható : hogy lévén ezen törvényhatóságnak Kálló mezővárosában most megye- gyülésekül és fogházakul szolgáló 1500 □ ölnyi téren fekvő, nagyszerű, erős, kisebb-nagyobb mellékleteivel ellátott épülete és még a városon létező, most a megye egyik főorvosának lakotadó kerttel mellékelt szintén alkalmas háza, mely épületeknek irányos kiigazításukkal N.-Kálló városa a táblázatba kijelölt kivántatóságoknak minden tekintetben megfelelő hely lévén, egy osztály lovas katonaságot kellőleg befogadható szállástanyává változtathatnék; a megye összegyűlő helye pedigjótékonyosan Nyíregyháza szabadalmazott városába, mint sok tekintetben ó h a j t h a t ó b b helyre tétethetnék át. Végzés: „Részvéttel fogadták a megye rendei a most fölolvasott, de már több évek óta csak időre várt javaslatot s ennek játék k a 1 küzdött t e 1 j e s ü 1 h e- tését; eljöttnek látták a rég jóslott időt, melyben a katonai állandó laktanyák fölállítása által adózó népére naponkint nehezedett teher köny- nyitése körüli számtalan tanácskozásainak sikert Ígérhet. A megye gyülházának és tömlöczének Nyíregyháza városába áttételét pedig oly fontos, és a megye boldogságára tervezett eszmék kifejtésére, ez előhaladó város föl virágzására oly kedvező következményűnek, — már csak mamit a mostani rendeltetéO síiknek meg nem felelő töinlöezök- nek a szelidebb korral egyezőbb s egyszersmind javítóbb modorbani szerkesztését említve — mi jelen helyen vagy épen nem, vagy roppant költségekkel lenne eszközölhető, — tekintik a megye rendei : hogy öszhangzó akarattal még akkor is, ha a kiigazítandó épületek csak egy század lovas katonaságnak adhatnának is kényelmes szállást, a javaslatot elfogadni nem késlelked- nek; a másik századnak állandó tanyát Nyíregyházán eszközleudik; — mely ezéluak elérésére a kül- döttségi munkálatok a katonai szállások tárgyában foglalkodó országos választmánynak az első alispán által azon kérelemmel határoztatuak fölküldetni,hogy a m eg.y ének ez idős és rég óhajtott akaratát, a királyi kincstárnál előmozdítani méltóztassék.“ Ezen határozat folytán tehát a nagy-leállói megyeház, a katonatartó nép sorsának javítása érdekéből, az e czélra kirendelt országos biztosság rendelkezése alá adatni határoztat- ván, s ennek vegyes küldöttsége útján még ugyanazon évben mint kaszárnya-helyiség katonai és hadmérnöki szemle, összeírás, fölmérés és költségvetés alá vétetvén, s mind ez utóbbiak az országgyűlés jegyzőkönyvébe is bekebeleztetvén: a megyei közönség, a megyei székhely áttétele kérdésében, már ekkor is Nyíregyháza mellett nyilatkozott. Mindenesetre pedig áll az, hogy ha az ezen határozatot szülő időben ok volt arra, hogy a székhely Nyíregyházára áttétetni határoztassék : úgy most az előhaladt viszonyok miatt száz annyi ok is van arra, hogy ezen megyei akarat mielőbb érvényt nyerjen. 2) Azon nehézségek, melyekbe ezen székhely változtatás ütközik, három neműek,u. in.: a Kállay család, továbbá N.-Kálló városa állítólagos adományozói követelményei; és az uj megyeház épitési — költekezés. A mi a tisztelt család állítólagos adományozását illeti, erre nézve hivatkozunk az 1733. év szeptember 9-én N -Káliéba egybehívott megyei közgyűlés jegyzőkönyvére, mely szerint az első megyeház telkét Sajghó János királyi ügyek aligazgatója, és a szent korona ügyvéde mint kiküldött kincstári biztos kimutatja, s az e czélból kirendelt megyei küldöttségnek birtokába adja. Ezen telek az előtt öt rendű tulajdonost számlált, kik közül Ajtay Sámuelné, szül. Nyéky Anna, mint legnagyobb részes és majdnem félterület tulajdonosa, a maga ebbeli sajátját a megyének ingyen o< a ajándékozta; továbbá Pap Vályi a- szolgabiró, a maga kisajátított kettős kis telkéért 25 rénes forintot egyezségileg elfogadott; Szabó Mihály, Szilágyi Márton és Török István házbirtokosok pedig, miután kiegyezni vonakodtak, a jegyzőkönyv szavaiként „Isten és annak igazsága szerint“ kibecsülve lettek. Itt tehát a Kállay család semmiféle adományozói szerepet nem viselt, de sőt az egész nagy ünnepélyt magáiban foglaló jegyzőkönyvben a Kállay családbeii név elő sem fordul. A mi pedig az Április Salvator által épített második, vagyis most fönnálló megyeház eredetét illeti, ennek telkét az 1768. évi julius 6-ki közgyűlési határozat szavai szerint cserébe adta a Kállay család az annak szomszédjában feküdt régibb megyeháztelekért, melynek épületeit is 3000 forinton megszerzé. Sitt ismét nem látszik semmiféle adományozói cselekménye; mert a mivel ezen újabb megyeháztelek tágas- bitva lett, azon területeket az 1770. február 15-ki kisgyülés j egyzőköny- vének tanúsága szerint, szintén csak egyes ottani lakosok kibecsültetése utján csatolták oda. Hanem igenis némi jelül szolgálhat azon körülmény, hogy a tisztelt családnak levéltára benn a megyeházában van elhelyezve; s ez többeket tévedésbe is hozhatna. Mi azonban ez iránt is a dolog forrását fölkeresvén, miután az 1791. évben február 7-ik napján N.-Kállóban folytatva tartott közönséges gyűlés jegyzőkönyvében a 95-ik szám alatt a következő határozatot találtuk : „N.-Kállay família jelentése, hogy meghalt atyafiok Kállay Mihály halála után kezekhez jővén az levelek, azoknak bátorságosabb tartására egy szobát kérnék a nemes vármegye házában, a hova eők addig, mig más rendeléseket iránta tehetnek, leveleiket be- tehessék. Végzés : „Addigis, mig alkalmatosságot levelei tartására épit-. hét az família, egy szoba ki fog mutattatni, a hova betehetik, és a mikor s a hol a vármegye kívánni fogja, más épületet, ahoz hasonlót fog építtetni a vármegyének a família“ — bátran kijelenthetjük : miszerint a különben őszintén tisztelt Kállay család semmi oly jogokat nem szerzett magának, melyek által a megyét vagy megyeházát a fönnforgó tárgyban lekötelezettjévé tehette volna. Ügy hogy azon határozatot, mely az 1841-iki székáttételt rendelő végzés után 2084. szám alatt nyomban következik, nagyon is jogosultnak és mindenkoron is- mételketőnek találjuk. Mely ebbeli határozat ugyan is igy hangzik :
