Nyír, 1867 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1867-10-12 / 2. szám
fejű vöröshagymájáért Kovács Mihály — nyíregyházi polgár — az egy tallérnyi harmadosztályú dijat nyerte; valamint dicséretet nyert Debreczeni Jánosné foghagymája is. Legszebben és legdúsabban volt a gyümölcsosztály képviselve; ugy- annyira, hogy itt a bíráló bizottmány igazságérzete, az elsőségi pálma odaítélése közben, szinte szorongásban volt. Csak a méltányosság hódolata volt azonban, midőn Lipthay Ede ur kitűnő, 79-féle nemes fajból álló, tudományos tapintattal termelt alma-kiállitmányának (Nagyfaluból), és különösen egy őszi vajonczfaj körtvélyének — nagyságáért, vaj szerűségéért és édeszamatos izéért — az első, kitünően-dicsérő oklevelet odaítélte. Sajnálattal nélkülözte azonban a bizottmány eme jeles vajoncz- termék fejlődési történetét. Egyébiránt legjelesebbnek, első osztályú díjra (1 db cs. arany) érdemesnek találtatott Sexty József ur nagy szorgalmat és szakügyességet tanúsító, szép almakiállitványában (a nyíregyházi Bujtosról) a Slavoniából került Szerdcsika, valamint nem habozhatott a bizottmány a Diecz Soma nyíregyházi tanító által kiállított jeles kör tv efaj ok közül odaítélni a különben legkitűnőbb zöldségre szánt másodosztályú dijat (2 tallért) a Kolmár, Manna- és Ferdinand ko- rouaherczegféle körtvélyeknek. Dicsérő oklevélre találtatott érdemesnek Simon Endre esperes ur szőlő- lciállitmánya is, mely az ő tanyai birtokának egy magas halmán szép szakértelemmel és szorgalommal alapított szőlejének első nemes zsengéje. Dicsérő oklevelet nyertek továbbá a Takács Alajos ur almái. Egyszersmind Pomófta kisasszonynak igen derék és méltán kegyelt, udvarlóiként tiszteltothetnek, nemes és sokféle fajú almáik kiállításáért: Horváth László ur Besztereczről, valamint Schmál Károly és Czóbel Imre urak —amaz Nyíregyházáról, ez Anarcsról, és teljes joggal versenyezhettek is volna a kitüntetésért, ha a kiállításban a megállapított programm kívánalmának eleget tettek volna. — Végre felötlött a figyelem előtt, nagysága által, pár birsalma, mely az itteni evang. egyház iskolakertjében termeltetve, a tanár urak által állíttatott, ki. Utoljára, mit különben — miután a bíráló bizottság is legelőbb Ízlelt és magasztalt— legelőbb kell vala említenem, dicsérő oklevélre találtatott méltónak a gazdasági kiállítás egy kedves episódja, a gaz- dasszonyság egyik gyöngye, a Pólyák Alajosné asszony puhántós és Ízletes kalácsa, melyet azonban a nagy érdekeltségű jelenlevőség a vele kiállított nyíregyházi jeles szil- vóriummal együtt, helyben nem hagyott; elfogyasztván azt tisztelettel, mig a bíráló bizottmány egyet fordult, Egyébiránt majdnem hasonló sors érte általában a gyümölcskiál- lilást is,részűit a kiállítók vevén azt vissza — még a pályanyerteseket is! — részint a műbarátok vivén el emlékül, a mi inkább, elárverclte- tés által, az egylet tőkéjének hozhatott volna be valamicskét. Miért nincs jó cseléd ? Nincs jó cseléd! igy kiált föl mindenki városon és falun, ki cselédet tart, és tökéletes igaza van mindenkinek; mert igen kevés kivétellel, cselédeink dologtalanok, hanyagok, hűtlenek és követelők, a cselédség annyira demoralizált, hogy évtizedek szükségeltetnek azt javíthatni. A cselédek romlottságának egyedüli oka pedig a Bach-rendszer; mert azon sok czi- vilizátor, ki seregestül hazánkba tódult, a cselédséget csak hónapszámra fogadta, s any- nyi fizetést adott, a mennyit kért, sőt gyakran történt, hogy többet Ígért, mint a menynyit a cseléd kért. — és miért ? mert,a hónap letelvén, sokan közülük a jó cselédnél kifogást igyekeztek találni, hogy elbocsájt- hassák, mivel eleinténmig még zsebjök még nem telt, nem volt miből azt fizetni, — s így igen kényelmes volt a cseléd által magát kiszolgáltatni, nem fizetni s attól megszabadulni. — Az elbocsátott cseléd hely nélkül lévén, kénytelen volt dologtalanul csavarogni; s mit szül a tétlenség? arra úgy hiszem nem szükséges felelni; mert tapasztaljuk naponta, főkép a nőnemnél. így volt az eleintén a városokban, — de később a falusi cselédség is iparkodott városba nyerni szolgálatot, mert sokkal több bért kapott itt mint ott, sokaknak még hajlamok is volt a tétlenségre s igy mint egy járványos betegség majd nem általánossá lett a hónapos cseléd-szegődtetés, s hogy cselédet itten kaphassunk, kénytelenek voltunk ugyan annyit fizetni vagy még többet is, mert már falura menni sem akart, és cseléd nélkül még sem lehettünk, miért is akár jót akár roszat kénytelenek voltunk megfogadni. — A sok kiosztott cselódkönyv és szigorú cseléd-rendszerek mellett cselédeink napról napra jobban romlottak el. Mindezeket megkoronázta a cselédek büntetése : ha t. i. valaki panaszra ment a rendőrséghez, vagy a Bezirksamthoz, hogy a cselédje szófogadatlan, hűtlen és goromba; rendesen a cselédnek volt igaza, vagy ha az nem is úgy már nagy büntetés volt, ha a hivatalban le nem ültették, önözgették s legfeljebb meg- pirongatták, helyére vissza parancsolták, s ez által még szófogadatlanabb, restebb és gorombább lett a cseléd, mert nem volt mitől félnie. — Ez rövid története annak „miért nincs jó cseléd“. Ezen járványt gyógyítani önérdekünk, — fölhívjuk az illető hatóságokat, erélyes eszközökhez nyúlni, — hogy ismét a régi jó időkbeli cselédeket képezhessünk; de nem csak a hatóságokat, hanem mindenkit fölkérünk, ki cselédet tart, hogy segédkezet nyújtson e baj orvoslására. Mi módon lehet azt kivinni ? elmondjuk. (Folytatjuk.) LEVELEZÉSEK. ii. A jól-nevelés módját kell előbb az édes anyáknak megtanulni, hogy teljes sikert lehessen várni. így talán városunkban remélhető lesz a czélszerűbb nőnevelés; — mely a káros piperének határozott ellensége. — Növeldéink vannak ugyan, — de annyira különböznek egymástól s többnyire csak varróiskolák. E téren égető szüksége lenne városunknak egy nyilvános és kellően szervezett leány- nevelő-intézetre, — mert csak itt neveltethetnének a leendő anyák czélszerüen s okosan és kellő ellenőrzés mellett; —: addig a nevelés ügye városunkban mindig kezdetleges állapotban maradand. Van városunkban két olvasó-egylet, — de ezek sem felelnek meg kellőleg czéljaik- nak. — Mert szerintem föladatuk nem csupán abból áll, hogy tagjai hírlapokat olvassanak, kártyázzának, billiárdozzanak, domi- nozzanak, de főczél lenne a társalgás, eszmecsere, s e tekintetben bátran kimondom mindkét helyen „üdvöt hiába vársz“. — E hiány pótlásául egy „ifjúsági kör“ alakítása inditványoztatott, melynek czélja lett volna, úgy a politikai napi események fölötti eszmecserélés, mint az irodalom termékeinek méltatása, — sőt Írott dolgozatok megbirálása stb. De e szép eszme hajótörést szenvedett a közönyösség jógszirtei között. Van városunkban „jótékony n ő e g y- let“, de úgy látszik napjai meg vannak számlálva, mert (nem tudom, jól vagyok-e értesülve) kebelében a megliasoulás irtó tüze lobog! s a hol nincs egy czél, egy akarat,— ott nincs élet, nincs áldás. Van továbbá „műkedvelő egylet“ is.— Sok szép czélra működött már, s folytatná életét szívesen, de nagy akadályokkal kell küzdenie. Első pedig az, hogy a tisztelt közönség már kissé túlzott követeléseiben. — Szóval a műkedvelői előadást nem tekinti annak a mi, de szigorúan birálgatja, szóval művészeket kíván a műkedvelőkben fölismerni, — feledve talán a jótékony czélt. Továbbá nincs helyisége, a hol működése a jótékony czél elősegítésére tetemesb jövedelmet hozhatna be. Mert a helyárakat magasabbra alig teheti mint a vándor szín- társulatok rendesen használják. Van könyvkereskedéssel egybekötött köl- csön-könyvtárunk is, hol ugyan a magyar irodalom nehány kötetnyi termékeivel is találkozhatunk, — de különben német. — Olvasója szép számmal van, még a vidékről is. Van tehát a szép, jó és nemes iránt kellő fogékonyság, akarat és buzgóság is, mely mindezen társulatokat és egyleteket szervezte, sőt áldozatra is mindenkor kész. Például emlithető városunknak úgy a magyar tudományos akadémia, a nemzeti színház, a s.-pataki és eperjesi eollegiumra tett ezer, ezer forintos kiváló alapitványozásai. Tehát szellemi téren sem vagyunk az utolsók. Mindezekből kitűnik, miszerint az Ön működésére városunkban elég tág mező áll nyitva. S a mi városunk felől itt elmondatott, kevés különbséggel egész vidékünkre alig ha nem lenne alkalmazható; azért: „A Nyír“ szép föladata itt a hiányok helyes orvoslására utalni — módot eszközöket ajánlani. Közcógi ügyeink az annyit változott kormány rendszerek miatt, mint mindenütt úgy nálunk is, kissé zavarosak, de meg vagyunk győződve, hogy az uj tisztikar s főleg az uj képviselet a bajokon mielőbb segítenek. Én hiszem, hogy „A Nyír“ hasábjait szívesen át fogja engedni, az e tekintetben emelt szabad szónak— s jószándéku tanácsoknak; — ezek által és igy, világosíthatjuk föl, — igy érthetjük meg egymást. — Azért is örömmel üdvözöljük megjelenését;— s szerkesztő urnák kitartást és sikert kívánunk. J—i. Vegyes hírek. — A felső-tiszavidéki gazdasági-egylet által Nyíregyházán rendezett kiállításra f. hó 10-én a folytonos esőzés miatt igen kevesen jelentek meg; a gyümölcs-, zöldség- és termény-osztályban csak nehány, az állat-osztályban pedig egy kiállító sem volt; a szántás- és lóverseny végkép elmaradt. — Bővebb s részletes tudósítás a gazdasági rovatban. — A megyeház áttételéről szóló indit- vány a jövő hónapi megyei bizottsági gyűlésen fog tárgyaltatni. Ezen indítvány, mint halljuk, nagy pártolásra talál, s igen népes gyűlésnek nézhetünk elébe. Ma délután e tárgyban Nyíregyházán konferenczia tartatik. Jövő számunkban tüzetesen fogunk hozzá szólald ezen fontos kérdéshez. — Régen történt már, hogy főispán ur elnöklete alatt városunkban, a nyiregyháza- munkács-ungvári lóvonatu vaspálya tárgyában egy értekezlet tartatott, mely értekezleten e városunk és a vasúti indóház közti kereskedelmi forgalom constatálására egy bizottság lett kiküldve. Mit tett e bizottság eddig? — A II a t z e 1-féle alapítványi pályázat hirdetését hiába keressük a hazai lapokban. Talán a „LondonNews“ hasábjain jelent meg? Ki felel reá? — A r. katholikus toronyban, ha jól értesültünk, az uj óra éjjel világítva leend. Csak azután ne legyen olyan szeszélyes, mint az evangélikusoké. — A Sóstón uj építkezések történnek. Csak „előre“, ha azt akarjuk, hogy a fürdői statisztikában helyet szerezzünk a nyíregyházi fürdőnek is! — Az utazó közönséget mindennap hall
