Nyír, 1867 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1867-12-08 / 10. szám

gesen követé a rendőröket a készen álló fo­gathoz, mely őt a Stern-utczában levő rend­őrségre vitte. A házban ki sem vette észre a történteket a portáson kiviil. oly csendesen ment végbe az egész. A bárónő testvére, ki éppen a bárónőnél volt, azonnal hazament, a lakást az illető biztosok bezárták, s a szo- baleáuyt utasiták, hogy magának máshol igye­kezzék állomást szerezni. Eddig még nem fedezték fel, ki volt azon férfi, kinek kíséretében Ebergéuyi bá­rónőt Münchenben látták. Münchenből nov. 29-dikéről a következő eredeti jelentést,közli továbbá az idéztük lap : Chorinsky gr. főhadnagy elfogatása kö­vetkező módón történt: a vizsgáló biró idé­zése folytán atyjával Bécsből ideérkezvén, a meggyilkolt férje rqszt vett a vizsgáló biró előtt tartott tárgyaláson, s ugyanazon nap értekezés végett a királyi rendőrigazgatóság­hoz idéztetett, hová atyja kíséretében jött. Itt a feridőrigazgató szobájában Cho­rinsky gróf .főhadnagy értesittetett, hogy a vizsgáló biró indítványára elfogatik, a mi atyjának rémülésére azonnal meg is történt. Chorinsky gr. helytartó ennélfogva egyedül tért vissza a szállodába, mialatt hát börtönbe kísérték, hogy őt ott a törvény értelmében levetkőztessék. Chorinsky gr. noha kissé izgatottnak látszott, nyugodtan s elszántan viselte magát, a midőn mellén a gyilkossággal gyanúsított hölgy arczképét egy arany medaillonban megtalálták, a gróf maga megmondó a hölgy nevét és lakását, úgy e jelentésnek lehet ta­lán tulajdonítani, hogy a gyilkosnak tartott hölgy elfogatása azonnal megrendeltetett. A „Presse“ idevágó közleménye pedig igy hangzik.: Mint hiteles dolgot közük ve­lünk, hogy az elfogott Ebergéuyi Julia ma (nov. 29.) délután teljesen bevalló tettét. (?) Már előbb megvallottá, hogy Bécsből több napig távol volt, de azon kijelentéssel, mi­szerint Magyarországon időzött egy rokon családnál látogatóban. Midőn a müncheni rendőrség Chorinsky-Ledske grófnő hiilt te­temeit föllelte, azonnal orgyilkosságot gyaní­tott, miután különös körülmények egészen ki­zárták azon feltevést, hogy öngyilkossági eset forog fenn. A gyilkosságot megelőző napon a Másnap reggel tündöklő fényben ragyo­gott a nap; a falu összes lakossága a me­zőre sietett, az utolsó kévéket betakarítani. Puskás István otthon maradt, ő a ve­vőket' várta. Neje könnyekkel telt szemekkel végzé házi dolgait. Minden tárgyon tovább függött pillantása, mint szükséges lett volna, — Mitől régóta félt, annak ma teljesedésbe kell menni. Azon ház, melyben ő oly számos éven át élt, idegen kezekbe fog kerülni. Lelkében még egyszer élte át a múltat. Minden mit maga kqrül látott, megvénült, és a ház előtti fák Marival együtt, nőttek fel. Minden darab a házban, minden hely a kert­ben és udvarban előtte kedves és drága volt. Némely tárgy nagy gonddal szereztetett meg; és most, — mindentől válnia kell. És miért ? férjének nyugtalan természete miatt, kinek mindene, sőt a házat terhelő adósság is már rég törlesztve volt. Mari sem ment a mezőre, ő a kertben volt. Egész éjen át sirt; azon nyugodtság, melyet kedvese előtt színlelt, a fájdalomnak helyet engedni kényszerült. Füvet szedett kecskéje számára, melyet felnevelt, mely őt úgy követte mindenhová, mint egy hűséges eb; és most ez is eladatni fog. Keze alig bírta a sarlót tartani — és midőn egy szekeret az udvarba robogni lá­tott, az árokba húzódott és keseregve sirt. A vevők megérkeztek. Forgács Laczi már egy óra óta a szobában volt, A zsidók az egész telket bejárták és megnézték. Puskás István nyugodtságot színlelt; de szive szorult, midőn a házat, istállót és csűrt a vevőkkel bejárta. Nejé és gyermeke nem is mutatta ma­gát, ők a hátsó szobában elrejtőztek és sírtak. Csak lett volna most valaki István gazda mellett, ki őt tervéről lebeszélje, bizonyára eladási szándékától eláll és bonn maradt volna. De Forgács Laczi a tűzre még olajat öntött, s igy kezet nyújtott a zsidóknak, be­leegyezve a kínált összegbe. A vevők, Puskás és Forgács Laczi sze­kérre ültek. A városba mentek és telekköny- vileg megerősittetett az adásvevési szerződés. Puskás délután a pénzzel haza térve a falu alatt ment a házig — mely már nem övé volt — hogy valaki meg ne lássa; ha­zaérve pénzét eltette és az ajtót magára zárta. szép fiatal nőnek oly rendkívüli nemű fényes életmód helyeztetett kilátásba, miszerint le­hetetlen; hogy öngyilkosság lehetendett rá a válasz. — A müncheni orsz. törvényszék Eber- gényi elutazta után rögtön távirati utón tévé magát összeköttetésbe az idevaló (bécsi) orsz. törvényszékkel, s oly ismérveket s körülmé­nyeket jelzett, miszerint sémim kétség sem lehetett az iránt, hogy Vay bárónő egy és Ugyanazon ‘személy Ebergéuyi Júliával. Ebergéuyi Júliát következőleg rajzolják. Középtermetű, inkább szikár, vonásai majd­nem férfiasak, erős kinyomatu magyar típus­sal, beszél németül magyar szóejtéssel s né­met neveltetést alig élvezett. Ugyanét óriás­nak, nyersnek tartják, ki környezete felett uralkodik, s ki erősen szokott szivarozni. A „Vaterlandpedig e tárgyban jelenti: Chorinsky gróf, a helytartó fia, már korábban osztrák szolgálatban volt s kapitányságig vitte. Családjához való viszonya nem volt szeren­csés, s atyáról, ezen általán tisztelt és sze­retett államférfiuról mondják, hogy már régeb­ben aggódva tekintett a fiatal ember jövője elé. A fiatal gróf elhagyta az osztrák had­sereget s a pápai csapatokba lépett. A gróf állítólag Rómában ismerkedett meg Ledsld kisasszonynyal, ki előbb a színházhoz tarto­zott, s kit —• feddhetleu hűben állván — nőül vett. Kevéssel házassága után a gróf elhagyta nejét, s midőn később Mexikóba ment, a fiatal nő apósa házába fogadtatott,., s ott is maradt múlt év végéig. Szerény igényte­len modora megszerzé számára grófi rokonai kegyét, s midőn ő férje visszatérte után Mün­chenbe költözött, apósa, évi járadékot .rendelt számára, melylyel Münchenben szerényen, de tisztességesen élt, A fiatal gróf e közben vi­szonyt kötött 25 éves Ebergényi Júliával. Ne­vezett érdekes barna hölgy, kék szemekkel, négy hó előtt a „Krugerstrasse“-n bérelt la­kást s ott fogadta naponkint Chorinsky gróf látogatásait. Ebergényi Juha tegnap (nov. 28.) dél­előtti 9 órától délutáni 2 óráig szigorú valla­táson ment keresztül. Ugyanaz Fischer Miksa, orsz. törvényszéki tanácsos vizsgáló biró ve­zetése alatt zárt ajtóknál történt. A rendőr- hatósági főnök megbízásából jelen volt ezút­tal Hineis reudőrtanácsos, a biztonsági iroda Forgács .Laczi örömében az egész vilá­got átölelte volna, mert Puskás , uramtól jó summa pénzt kapott és a Lénáit féle telek­nek is féle már sajátja lett. * i ■ '4 '/ ; • • ■ ! Puskás István a falu legtekintélyesebb gazdája mindenét eladta; a kivándorlásnak semmi sem állott útban. Napról napra szaporodott a jdváncjpr- lók társasága. 7-ik napon az ingóságokat el- árvereltette, de neje és gyermeke a szom­szédba ment, mert nem nézhették, hogy ütik meg a dobot mindenők felett. Puskás a szobábau volt. Az ajtó meg­nyílt és belép Károlynak öreg atyja. Az öreg ezüstfehér hajával reszketve nyujtá kezét Puskásnak, mondván : „én még egyszer jövök.“ „Komám“,mondá Puskás feüudulva, „hoz­zám hiába jött, mint látja, már az ingósá­gomat is dobra verték —• egy hét múlva már hajón leszek. „Igaz“, válaszolt az öreg; de Marit — komám — hagyja itt. „Miért ?“] kórdé hevesen Puskás, „talán a kend fiának, kinek semmije sincs, hogy együtt éhezzenek. Abból ugyau: semmi sem lesz; a szerelmet majd elfujja a tengeri szél. „Meglehet“, válaszolt az öreg. „Külön­ben csak annyit akartam mondani, hogy Ká­roly fiamat örökre megszabadnám a katona­ságtól és az egész gazdaságomat általadtam neki, igy nem lesz kénytelen leánya éhezni. Ne válassza el a gyermekeket egymástól, ők együtt nőttek fel és szeretik egymást, sze­rencsések lesznek“. Puskás azonnal nem tudott válaszolni, váratlanul jött e nyilatkozat, kezével homlo­kát inegsimitva, mint ha a szomorú gondo­latokat elűzni akarná, végre azt mondá „ko­mám, már késő. Feleségemet a bánat meg­ölne, ha Mari oldala mellett nem volna — és én gyermekemet i nem akarom itt. tudni, midőn én ott a szerencsében úszók.“ „Adja Isten, hogy a szerencsét ott fel­találhassátok,“ szólt az öreg és menni készült. E perczben az ajtó hirtelen megnyílt és azon Károly Marival karöltve a szobába rohant. „Atyám, atyám, adja nekem Marit,“ ki­áltó Károly, „ne tegye őt is szerencsétlenné, mint maga magát“. Ezen meggondolatlanul kiejtett szó Pus­főnöke, miután a vallatás eredményét a mün­cheni vizsgáló bírósághoz azonnal távirni kel­lett, Ebergényi J. elfogatása, valamint a meg­gyilkolt férjének, Chorinsky gr. főhadnagynak Münchenben történt elfogatása egyébként il­letékességi vitákra vezeteud a bajor.’ osztrák és magyar hatóságok közt. Tudakozó és közvetítő intézeti értesítő. (E rovatban egy-egy közlésért 20 ki*, o. é. fizetendő.) Slad.6 : Egy zongora. Egy takarék vaskonyha. Körte- és alma-magvak. Varrógépek igen kedvező föltételek mellett. Kerestetilt : 200 frt kölcsön, 10 hold doroghi határban fekvő birtokra első helyre betáblázható. Egy franczia bonne, vagy játszótárs egy gyermek mellé. Több eladó ház. Különfélék:. Egy bntorozott szoba minden órán kiadó Gyermekek tanítására, házikisasszonynak vagy társalgónőnek ajánlkozik, egy fiatal nő — szepességi. Varrógépen varrni csekély díjért tanít egy nő. Kertésznek vagy más egyéb szolgálatba egy jó bizonyítványokkal ellátott egyén, al­kalmazást keres. Szerkesztői posta. K. E. urnák T o kaj. Kívánságát, mint látja, teljesítettük. A prózai munkának mielőbbi elküldése és vidéki tudósítások gyakori közlésére felkérjük. Lapunkat számára megindítottuk. B. H. urnák. A „Fehér galamb“ töltve jó volna, de igy csak kasunk töltelékéhez használhatjuk. Osterlamm Károly urnák Pesten. A Bab- szemjankóból jó lesz vagy 20 példányt küldeni, so­kan kértek belőle. Szerkesztő és kiadó-tulajdonos: Börkey Imre. Főmuxikatára : Jurányi Hugó. kást dühbe hozta, leánya kezét megfogta és magához huzva azt mondta : „Hallgass fiú! Mari én mellettem marad — még akkor is, ha apád nem egy, hanem 10 olyan gazdasá­got adna, mint a milyet adott. Én szeren­csétlen nem vagyok!“- „De lesz,“ vágé közbe Károly; „Forgács Laczi megcsalta kigyelmedet — ő nem ván­dorol veletek!“ Puskás összerezzent. „Hazudsz“, kiáltá, „még ma is beszélt velem az utazásról.“ „Ő a hazug nem én,“ vágott közbe Ká­roly. „Kigyelmed meg van csalva, mert a Lé- nárt-féle teleknek felét nyerte gazságának ju­talmául : Forgács Laczi kerítette a yevőket — és most telkes gazda“. Puskás István arcza vérpiros lett, s öklét észrevétlenül összeszoritva, alig hallha­tóan morgott: „A gazember! két legyet egy csapásra talált, tőlem is szép summa pénzt kapott fáradságáért.“ Károly észrevette szavának hatását, Pus­káshoz lépett és kezét megfogta; Mari atyjá­nak nyakába borult — és mindketten igye­keztek öt megnyerni. Az atyja szive lágyulni , kezdett s küz­deni látszott magával, végre megfogta Mari és Károly kezét — e perczben megszólal a doh, az árverés megkezdődött és Puskás a szeretők kezeit magáról lerázva hevülteu mondá-: „Késő, Mari velem jön,“ és ezzel ki­lépett :a házból. Nehány nap az árverelés után több sze­kerén felrakodva indult a kivándorlók társa­sága a legközelebbi vasúti állomáshoz, onnan Hamburgba menendők. Az egyik szekérnek legtetején — me­lyen a kivándorlók podgyásza felrakva volt — ült az öreg Kardos kalapját szemére húzva és a szentirást kezében tartva, ez volt min­dene, kivéve a kész pénz, melyet az újvi­lágba vinni vélt. A másik szekeren ült Mari és édes anyja, keserves könnyeket hullatva. A szekér mellett Puskás gyalogolt, a szekér után ment János lesütött fővel, hűtlen szeretőjére gon­dolva; de Forgács Laczi nem volt látható, ő most már saját házának padlásáról nézett a szekerek után, mondva : szerencsés utat! —r- az én szénám már rendén van. (Folytatása követk.)

Next

/
Thumbnails
Contents