Nyír, 1867 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1867-12-08 / 10. szám
gesen követé a rendőröket a készen álló fogathoz, mely őt a Stern-utczában levő rendőrségre vitte. A házban ki sem vette észre a történteket a portáson kiviil. oly csendesen ment végbe az egész. A bárónő testvére, ki éppen a bárónőnél volt, azonnal hazament, a lakást az illető biztosok bezárták, s a szo- baleáuyt utasiták, hogy magának máshol igyekezzék állomást szerezni. Eddig még nem fedezték fel, ki volt azon férfi, kinek kíséretében Ebergéuyi bárónőt Münchenben látták. Münchenből nov. 29-dikéről a következő eredeti jelentést,közli továbbá az idéztük lap : Chorinsky gr. főhadnagy elfogatása következő módón történt: a vizsgáló biró idézése folytán atyjával Bécsből ideérkezvén, a meggyilkolt férje rqszt vett a vizsgáló biró előtt tartott tárgyaláson, s ugyanazon nap értekezés végett a királyi rendőrigazgatósághoz idéztetett, hová atyja kíséretében jött. Itt a feridőrigazgató szobájában Chorinsky gróf .főhadnagy értesittetett, hogy a vizsgáló biró indítványára elfogatik, a mi atyjának rémülésére azonnal meg is történt. Chorinsky gr. helytartó ennélfogva egyedül tért vissza a szállodába, mialatt hát börtönbe kísérték, hogy őt ott a törvény értelmében levetkőztessék. Chorinsky gr. noha kissé izgatottnak látszott, nyugodtan s elszántan viselte magát, a midőn mellén a gyilkossággal gyanúsított hölgy arczképét egy arany medaillonban megtalálták, a gróf maga megmondó a hölgy nevét és lakását, úgy e jelentésnek lehet talán tulajdonítani, hogy a gyilkosnak tartott hölgy elfogatása azonnal megrendeltetett. A „Presse“ idevágó közleménye pedig igy hangzik.: Mint hiteles dolgot közük velünk, hogy az elfogott Ebergéuyi Julia ma (nov. 29.) délután teljesen bevalló tettét. (?) Már előbb megvallottá, hogy Bécsből több napig távol volt, de azon kijelentéssel, miszerint Magyarországon időzött egy rokon családnál látogatóban. Midőn a müncheni rendőrség Chorinsky-Ledske grófnő hiilt tetemeit föllelte, azonnal orgyilkosságot gyanított, miután különös körülmények egészen kizárták azon feltevést, hogy öngyilkossági eset forog fenn. A gyilkosságot megelőző napon a Másnap reggel tündöklő fényben ragyogott a nap; a falu összes lakossága a mezőre sietett, az utolsó kévéket betakarítani. Puskás István otthon maradt, ő a vevőket' várta. Neje könnyekkel telt szemekkel végzé házi dolgait. Minden tárgyon tovább függött pillantása, mint szükséges lett volna, — Mitől régóta félt, annak ma teljesedésbe kell menni. Azon ház, melyben ő oly számos éven át élt, idegen kezekbe fog kerülni. Lelkében még egyszer élte át a múltat. Minden mit maga kqrül látott, megvénült, és a ház előtti fák Marival együtt, nőttek fel. Minden darab a házban, minden hely a kertben és udvarban előtte kedves és drága volt. Némely tárgy nagy gonddal szereztetett meg; és most, — mindentől válnia kell. És miért ? férjének nyugtalan természete miatt, kinek mindene, sőt a házat terhelő adósság is már rég törlesztve volt. Mari sem ment a mezőre, ő a kertben volt. Egész éjen át sirt; azon nyugodtság, melyet kedvese előtt színlelt, a fájdalomnak helyet engedni kényszerült. Füvet szedett kecskéje számára, melyet felnevelt, mely őt úgy követte mindenhová, mint egy hűséges eb; és most ez is eladatni fog. Keze alig bírta a sarlót tartani — és midőn egy szekeret az udvarba robogni látott, az árokba húzódott és keseregve sirt. A vevők megérkeztek. Forgács Laczi már egy óra óta a szobában volt, A zsidók az egész telket bejárták és megnézték. Puskás István nyugodtságot színlelt; de szive szorult, midőn a házat, istállót és csűrt a vevőkkel bejárta. Nejé és gyermeke nem is mutatta magát, ők a hátsó szobában elrejtőztek és sírtak. Csak lett volna most valaki István gazda mellett, ki őt tervéről lebeszélje, bizonyára eladási szándékától eláll és bonn maradt volna. De Forgács Laczi a tűzre még olajat öntött, s igy kezet nyújtott a zsidóknak, beleegyezve a kínált összegbe. A vevők, Puskás és Forgács Laczi szekérre ültek. A városba mentek és telekköny- vileg megerősittetett az adásvevési szerződés. Puskás délután a pénzzel haza térve a falu alatt ment a házig — mely már nem övé volt — hogy valaki meg ne lássa; hazaérve pénzét eltette és az ajtót magára zárta. szép fiatal nőnek oly rendkívüli nemű fényes életmód helyeztetett kilátásba, miszerint lehetetlen; hogy öngyilkosság lehetendett rá a válasz. — A müncheni orsz. törvényszék Eber- gényi elutazta után rögtön távirati utón tévé magát összeköttetésbe az idevaló (bécsi) orsz. törvényszékkel, s oly ismérveket s körülményeket jelzett, miszerint sémim kétség sem lehetett az iránt, hogy Vay bárónő egy és Ugyanazon ‘személy Ebergéuyi Júliával. Ebergéuyi Júliát következőleg rajzolják. Középtermetű, inkább szikár, vonásai majdnem férfiasak, erős kinyomatu magyar típussal, beszél németül magyar szóejtéssel s német neveltetést alig élvezett. Ugyanét óriásnak, nyersnek tartják, ki környezete felett uralkodik, s ki erősen szokott szivarozni. A „Vaterlandpedig e tárgyban jelenti: Chorinsky gróf, a helytartó fia, már korábban osztrák szolgálatban volt s kapitányságig vitte. Családjához való viszonya nem volt szerencsés, s atyáról, ezen általán tisztelt és szeretett államférfiuról mondják, hogy már régebben aggódva tekintett a fiatal ember jövője elé. A fiatal gróf elhagyta az osztrák hadsereget s a pápai csapatokba lépett. A gróf állítólag Rómában ismerkedett meg Ledsld kisasszonynyal, ki előbb a színházhoz tartozott, s kit —• feddhetleu hűben állván — nőül vett. Kevéssel házassága után a gróf elhagyta nejét, s midőn később Mexikóba ment, a fiatal nő apósa házába fogadtatott,., s ott is maradt múlt év végéig. Szerény igénytelen modora megszerzé számára grófi rokonai kegyét, s midőn ő férje visszatérte után Münchenbe költözött, apósa, évi járadékot .rendelt számára, melylyel Münchenben szerényen, de tisztességesen élt, A fiatal gróf e közben viszonyt kötött 25 éves Ebergényi Júliával. Nevezett érdekes barna hölgy, kék szemekkel, négy hó előtt a „Krugerstrasse“-n bérelt lakást s ott fogadta naponkint Chorinsky gróf látogatásait. Ebergényi Juha tegnap (nov. 28.) délelőtti 9 órától délutáni 2 óráig szigorú vallatáson ment keresztül. Ugyanaz Fischer Miksa, orsz. törvényszéki tanácsos vizsgáló biró vezetése alatt zárt ajtóknál történt. A rendőr- hatósági főnök megbízásából jelen volt ezúttal Hineis reudőrtanácsos, a biztonsági iroda Forgács .Laczi örömében az egész világot átölelte volna, mert Puskás , uramtól jó summa pénzt kapott és a Lénáit féle teleknek is féle már sajátja lett. * i ■ '4 '/ ; • • ■ ! Puskás István a falu legtekintélyesebb gazdája mindenét eladta; a kivándorlásnak semmi sem állott útban. Napról napra szaporodott a jdváncjpr- lók társasága. 7-ik napon az ingóságokat el- árvereltette, de neje és gyermeke a szomszédba ment, mert nem nézhették, hogy ütik meg a dobot mindenők felett. Puskás a szobábau volt. Az ajtó megnyílt és belép Károlynak öreg atyja. Az öreg ezüstfehér hajával reszketve nyujtá kezét Puskásnak, mondván : „én még egyszer jövök.“ „Komám“,mondá Puskás feüudulva, „hozzám hiába jött, mint látja, már az ingóságomat is dobra verték —• egy hét múlva már hajón leszek. „Igaz“, válaszolt az öreg; de Marit — komám — hagyja itt. „Miért ?“] kórdé hevesen Puskás, „talán a kend fiának, kinek semmije sincs, hogy együtt éhezzenek. Abból ugyau: semmi sem lesz; a szerelmet majd elfujja a tengeri szél. „Meglehet“, válaszolt az öreg. „Különben csak annyit akartam mondani, hogy Károly fiamat örökre megszabadnám a katonaságtól és az egész gazdaságomat általadtam neki, igy nem lesz kénytelen leánya éhezni. Ne válassza el a gyermekeket egymástól, ők együtt nőttek fel és szeretik egymást, szerencsések lesznek“. Puskás azonnal nem tudott válaszolni, váratlanul jött e nyilatkozat, kezével homlokát inegsimitva, mint ha a szomorú gondolatokat elűzni akarná, végre azt mondá „komám, már késő. Feleségemet a bánat megölne, ha Mari oldala mellett nem volna — és én gyermekemet i nem akarom itt. tudni, midőn én ott a szerencsében úszók.“ „Adja Isten, hogy a szerencsét ott feltalálhassátok,“ szólt az öreg és menni készült. E perczben az ajtó hirtelen megnyílt és azon Károly Marival karöltve a szobába rohant. „Atyám, atyám, adja nekem Marit,“ kiáltó Károly, „ne tegye őt is szerencsétlenné, mint maga magát“. Ezen meggondolatlanul kiejtett szó Pusfőnöke, miután a vallatás eredményét a müncheni vizsgáló bírósághoz azonnal távirni kellett, Ebergényi J. elfogatása, valamint a meggyilkolt férjének, Chorinsky gr. főhadnagynak Münchenben történt elfogatása egyébként illetékességi vitákra vezeteud a bajor.’ osztrák és magyar hatóságok közt. Tudakozó és közvetítő intézeti értesítő. (E rovatban egy-egy közlésért 20 ki*, o. é. fizetendő.) Slad.6 : Egy zongora. Egy takarék vaskonyha. Körte- és alma-magvak. Varrógépek igen kedvező föltételek mellett. Kerestetilt : 200 frt kölcsön, 10 hold doroghi határban fekvő birtokra első helyre betáblázható. Egy franczia bonne, vagy játszótárs egy gyermek mellé. Több eladó ház. Különfélék:. Egy bntorozott szoba minden órán kiadó Gyermekek tanítására, házikisasszonynak vagy társalgónőnek ajánlkozik, egy fiatal nő — szepességi. Varrógépen varrni csekély díjért tanít egy nő. Kertésznek vagy más egyéb szolgálatba egy jó bizonyítványokkal ellátott egyén, alkalmazást keres. Szerkesztői posta. K. E. urnák T o kaj. Kívánságát, mint látja, teljesítettük. A prózai munkának mielőbbi elküldése és vidéki tudósítások gyakori közlésére felkérjük. Lapunkat számára megindítottuk. B. H. urnák. A „Fehér galamb“ töltve jó volna, de igy csak kasunk töltelékéhez használhatjuk. Osterlamm Károly urnák Pesten. A Bab- szemjankóból jó lesz vagy 20 példányt küldeni, sokan kértek belőle. Szerkesztő és kiadó-tulajdonos: Börkey Imre. Főmuxikatára : Jurányi Hugó. kást dühbe hozta, leánya kezét megfogta és magához huzva azt mondta : „Hallgass fiú! Mari én mellettem marad — még akkor is, ha apád nem egy, hanem 10 olyan gazdaságot adna, mint a milyet adott. Én szerencsétlen nem vagyok!“- „De lesz,“ vágé közbe Károly; „Forgács Laczi megcsalta kigyelmedet — ő nem vándorol veletek!“ Puskás összerezzent. „Hazudsz“, kiáltá, „még ma is beszélt velem az utazásról.“ „Ő a hazug nem én,“ vágott közbe Károly. „Kigyelmed meg van csalva, mert a Lé- nárt-féle teleknek felét nyerte gazságának jutalmául : Forgács Laczi kerítette a yevőket — és most telkes gazda“. Puskás István arcza vérpiros lett, s öklét észrevétlenül összeszoritva, alig hallhatóan morgott: „A gazember! két legyet egy csapásra talált, tőlem is szép summa pénzt kapott fáradságáért.“ Károly észrevette szavának hatását, Puskáshoz lépett és kezét megfogta; Mari atyjának nyakába borult — és mindketten igyekeztek öt megnyerni. Az atyja szive lágyulni , kezdett s küzdeni látszott magával, végre megfogta Mari és Károly kezét — e perczben megszólal a doh, az árverés megkezdődött és Puskás a szeretők kezeit magáról lerázva hevülteu mondá-: „Késő, Mari velem jön,“ és ezzel kilépett :a házból. Nehány nap az árverelés után több szekerén felrakodva indult a kivándorlók társasága a legközelebbi vasúti állomáshoz, onnan Hamburgba menendők. Az egyik szekérnek legtetején — melyen a kivándorlók podgyásza felrakva volt — ült az öreg Kardos kalapját szemére húzva és a szentirást kezében tartva, ez volt mindene, kivéve a kész pénz, melyet az újvilágba vinni vélt. A másik szekeren ült Mari és édes anyja, keserves könnyeket hullatva. A szekér mellett Puskás gyalogolt, a szekér után ment János lesütött fővel, hűtlen szeretőjére gondolva; de Forgács Laczi nem volt látható, ő most már saját házának padlásáról nézett a szekerek után, mondva : szerencsés utat! —r- az én szénám már rendén van. (Folytatása követk.)
