Nyír, 1867 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1867-12-08 / 10. szám
tésnek alávetni, az már nem mindegy, az már a szabály ellen van. Uraim, a nagy taksa mellett több kímélet és több loyalitásll Ezt önmentségemül, mindenki tanulságául, a haszonleső társulat s annak embertelen embere dicséretéül akartam felhozni e lapok hasábjain addig is, mig a nyilvános politikai napilapok utján fogok szerezhetni megsértett emberi önérzetemnek méltó elégtételt. Szíveskedjék a t. szerkesztő ur e fájdalmas soraimnak helyt engedni, az által le- róvandván azon hálás tartozását, melylyel mint igaz hazafi az elhunyt, mint szegény honvéd iránt lekötelezve van. Béke az elhunyt honvéd hamvaira! Köszönet az elhunyt végmegtisztelöinek !! s Isten mindnyájunkkal! Dr. Sziklássy (Petrássovits). N.-Károly, decz. 4. Tisztéit szerkesztő ur! A „Nyír“ 9-ik számában egy nyírbátori levél olvasható, mely arról győzi meg az olvasót, mennyire hűtlenek gyakran a vidéki tudósítások. Sándor ur, ki e levelet közli, váljon miért adja ez esetet úgy elő, mint ha az Nyírbátorban történt volna. Szívesen engednék igazat közlő urnák, de az igazság érdekében ki kell nyilatkoztatnom, hogy ez eset nem Nyírbátorban, hanem N.-Iíárolyban történt. A gróf mint mondják, gazdag családból való, s mint szász osztrák szolgálatot vállalt, mig egy másik testvére porosz szolgálatban van, s azt beszélik róla, hogy a múlt osztrák-porosz hadjárat után szóváltásba jött valakivel, ki szemére hányta, hogy a német egység ellen fegyvert visel, s ebből / eredt volna a párbaj, mely amerikai mód szerint eme gyászos véget érte, (s nem is lehet egyebet feltenni mint ezt, vagy hasonló más politikai okot, miután valóban igen solid életű, civil és katonái iránt egyaráut előzékeny, becsületes s miveit ember volt.) Temetése e f. hó 1-én az ág. h. v. szertartásai szerint, az öt megillető katonai fénynyel meg is történt, egyrészt a vizsgálat késleltette ezt, másrészt testvére a porosz alezredes után várakoztak, ki ugyan e nap reggelén meg is érkezett. Isten önnel. Nagy-Károlyi. T Á R C Z A. Gyermekéveim. Az édes otthont kis családunk körében S vidor napjaimat elibem idézem , . . Ti boldogságomnak szép, zöld repkényei Rég elhullottatok, s hiú reményei A gyermeki kornak. Mily játszi voltam én Midőn örömtelve a lepét kergetém! . . . S hogyha elfoghatám picziny kezecskémmel Ezzel akkor semmi boldogság nem ért fel. ... Oldalomon fakard; fűzfa sip szájamban ... Hős vezérhez illőn remekül támadtam . . . S a mikor legyőztük oszt az ellenséget Rendesen elnyertem a fővezérséget!... Vagy ha iskolából megérkeztem haza Várt honn reám mindig a szerető anya Estenden olvasék . . . s ő zárt kebelére A szomszédok mondák „még pap lesz belőle“. . . . Ezek régen voltak. Ifjú lön a gyermek, Játszi kedvvel többé pillangót nem kerget, ... Az életszinpadán a függöny fellebbent S gyermekkori álmom messze . . . messze rebbent! . . . Nádfödeles fehér kicsinyke házikó, Csak rád is gondolni én nekem ó mily jó!.. S ha néha-néha oszt ebbe haza térek Mily szívesen fogad anyám a jó lélek!! Feledem az önző világot körébe, S miként gyermekkorban fejem az ölébe!... És a hű eb, melyet oly sokszor megnyergeltem Örömében helyét nem leli mellettem . . . ... A nap is már letűnt, és beállott az est, S képzeletem mindig gyermeki képet fest, S én miként kis gyermek álmosan, estendem, Gyermek emlékimmel ott elszenderedtem. Oh mily boldog voltam... S boldogságom éde Gyermekkori ábránd, álmimnak már vége De legyen bár sorsom keserű, mostoha, Kis fehér házikó nem feledlek soha! . . . Kiss Endre. Vegyes hírek. ** A táncz tanulási idény is beköszönt, s azzal együtt Balásy Ede tánezmester; több városi és privát bizonyítványokból Ítélve, melegen ajánlhatjuk a t. közönségnek. ** A múlt heti árvizek rombolásait illetőleg folyvást veszünk szomorú tudósításokat. Tiszaujlakról írja levelezőnk, hogy ott oly roppant eső volt, hogy hétfőn, a vasárnapján a házból sem lehetett kimenni, általában pedig a viz oly magasságot ért el, a minőre tiz év óta nem emlékeznek az emberek. Az ez által okozott tömérdek károk között, melyek még számba sincsenek véve, különösen kiemeli, hogy Bökényben Újhelyi Árpádnak egesz nyáj juha oda veszett juhászostul együtt. A malmokat az ár á Tiszáról mind elsöpörte. Közelebb Máramarost illetőleg, Técsőről négy emberélet esett áldozatul a szeklenczei hídnál. Ez esetről a szolgabirói hivatalos jelentést jövő számunk fogja hozni. („Máramaros“.) ** November hó 1-én ment végbe a tisza-becsi temetőben a Pécsy István volt honvédőrnagy emlékoszlopának felállíttatása, mely alkalommal helybeli ref. lelkész Ilyés Bálint tartott a kegyeletes ünnepélyhez méltó felavatási emlékbeszédet. ** A nádudvari járásban Molnár Frigyes nagy szótöbbséggel választatott ország- gyűlési képviselőnek. ** Tokajban eladó káposztát hirdető felirat : It von Kapusta el adó 100 és egy ekint. — Beküldetett hozzánk Spiczényi Árpád és Piczi Palkó által szerkesztett: „Babszem Jankó mellény-zsebnaptár 1868-ik évre.“ Figyelmébe ajánljuk a t. közönségnek. Kicsiségénél fogva mellény-zsebben vagy pénz- tárczában, alig foglal helyet. Tartalma következő : naptári rész, fogyatkozások, évszakok, izraeliták naptára, bélyeg skála és szép- irodalmi rész, melyből kiemeljük a „Két Picula“ czimü regényt. A naptár arany szegélyű ! és mégis az ára csak két piczuli. ** Városi hatóságunktól tudomás szerUj hazát keresők. Novella Brúnóid F.-től. Németből fordította S ...............Ilka. (F olytatás.) A házi gazda az iíjuhoz ment; kezét arczárói elvonta — és a szemeket könnyekkel telve látta. „Hagyjatok engem“, szólt a legény, „Kérem kegyelmedet, vigyen magával; itt már nincs maradásom. — jövő vasárnapon esketik Ilonát.“ Ez utóbbi szavakat alig tudta kimondani János, keservesen sirt. A többiek hallgattak. Iíivül egy legény az ablak alatt menve azt dalolta. Volt nekem szeretőm, Mari volt a neve. stb. János addig figyelt a dalira, mig hallható volt. Erre felállt, mindenkinek kezet szorítva az ajtó felé haladt. „Verd ki a fejedből azt a leányt, gondold, hogy meghalt“, mondá Puskás uram, őt az ajtóig elkísérve. János megszoritá a kezét és elválva azt mondá : „halva igen rósz volna — de hűtlen még rosszabb. — Én veletek megyek. Isten maradjon veletek I“ Áz öreg Kardos is készült menni, a többi követte. Forgács Laczi az elválásnál azt mondá *Puskás Istvánnak : „Tehát a mellett maradunk, én szerzem a vevőt — holnap rendbe hozzuk az egészet; azután ki Amerikába. Jó éjt!“ A tanító haza kisérte az öreg Kardost; de Forgács Laczi rövid bucsuzás után elfutott. Midőn azt hitte, hogy már senki sem látja, megváltoztatta az irányt, egy sikátorba fordult, melyből egy ösvényen a falun kívül külön álló házhoz sietett. Az őrebek ugattak, de Laczi magához hívta az állatokat, azok őt megismerve elhallgattak. Most halkan a hátulsó szobaablak táblájára kopogtatott, mire annak ajtaja csendesen megnyílt, és Forgács Laczi besuhant, a szobában magát több zsidók előtt meghajtva, Idle őt úgy látszott várták. „Nos!“ kérdé egyik azok közül; „hogy áll ? Ákar eladni ?“ „Akar!“ mondá Laczi s a szaladástól el- fáradtan egy lóczára leült. „Puskás István egészen belebolondult a kivándorlás eszmébe zés végett másolatban következő értesítést kaptunk : „Tekintetes városi közönség! A magyar kir. igazságügyi miniszter ur ő nagyméltósága által, ideiglenesen a debreczeni esküdtszéki kerület vizsgáló bírójává rendeltetvén , midőn ennek folytán a kerületben vizsgáló bírói tisztemet megkezdeném, s erről a tek. városi közönséget értesíteném, egyúttal tiszteletteljesen kérem, hogy az 1848. évi XVIII. t. czikkben alapuló hivatalos eljárásaimban engem nagyrabecsülendő támogatásával szerencséltetni méltóztassék. Az esküdtszéki kerületi vizsgáló biró. Debreczen, nov. 15-én, 1867. Ebeczky Emil m. k. f A „Fremden Blatt“ Írja : Chorinsky gróf főhadnagy szombaton értesült atyjától neje borzasztó haláláról. A szomorú hirt minden benső megindulás nélkül fogadta s csupán azt sajnálta, hogy nejének éppen gyilkos kéz által kelle meghalnia. Midőn az őt Münchenbe szólító távirat ide (Bécsbe) érkezett, oly zavar volt rajta észrevehető, melyet hasztalanul iparkodott elrejteni. Kezdetben nem akart Münchenbe utazni, és csak akkor határozta el magát az útra, midőn atyja Ch. gr. helytartó, annak szükséges voltát hangsúlyozó s megígérő, hogy kísérője leend. Tekintettel e szomorú catastrophára, a főhadnagy fivére, Chorinsky Károly gróf, ki eddig a bécsi államügyészségnél volt alkalmazva segédi minőségben,' felmentető magát állomásától s az irodából már tegnapelőtt (pénteken) elmaradt. (Biztos kutforrásból az ellenkezőt állíthatjuk). Ebergényi bárónő felől halljuk, hogy elfogatása előtt csomagot nyújtott át nőcselédének azon kérelemmel, hogy viseljen rá gondot, de' óvatosan és ne saját házában. A cseléd a csomagot nővérének adta át, kiben azonban, különböző jelek által indíttatva, gyanú támadt, 8 később átszolgáltatta a rendőrségnek. A csomagban állítólag theafőzőt találtak. Tudva van, hogy Chorinsky- Ledske grófnőt thea mellett lelték megmérgezve. Kedden este Breitenfeld fő-rendőrbiztos egy titkárral s két hivatali szolgával megjelent E. bárónő lakásán s kinyilatkoztatá, hogy fogoly. A két hivatalszolga megfogá a bárónő kezeit, miszerint megakadályozza, nehogy a bárónő megsértse önmagát, s erre ő készsé— és ha én 100 irtot kapok, holnap az egész gazdasága a tietek. Sok fáradtságomba került! ő annyival megelégszik, mennyivel már előbb ígértetek.“ „Úgy megkapod a pénzt,“ válaszolá az egyik zsidó. „Hát te nem vándorolsz vele ?“ Forgács Laczi kissé hallgatott, végre eluevette magát és mondá : „Még nem ment el az eszem. Mit csinálnék én oda át, legfeljebb azt a mit itt : az embereket a kivándorlásra heczczelni; de ki tudja, váljon nem jobb-e csakugyan ott mint itt — és akkor rósz keresetem volna. Senki sem akarna visz- sza jönni. Nem, nem! csak még két három olyan balek mint Puskás István, az öreg Kardos ésLénárt—és rendén lesz a szénám.“ „Vegyél magadnak egy gazdaságot, vagy legalább egy telket,“ szólt közbe az egyik zsidó. Te nekünk segítettél, mi rajtad segítünk. Lénáit telkét felosztjuk; azon kettő bőven megélhet; az egyik felét átveszed és a pénz, melyet most kapnál felpénznek marad; a többivel megvárunk csekély kamat mellett. Úgy cselekszünk mint testvérek. Akarsz ?“ Forgács Laczi botjára támaszkodva igy gondolkozott: megpróbálom. így biztos a pénzem, és ur leszek — a hiányzó összeg majd csak kerül valahonnan, egy pénzes leány — s ha az nem, úgy is kicsinálom én azt! Végre kezet nyújt a zsidóknak, azt mondá : „Helyes! a Lénáid fél telkét átveszem annyiért, menynyibe nektek van. — Holnap reggel mindent rendbe hozunk; de legnagyobb titokban maradjon minden, mig el nem utaznak. Holnap reggel 8 órakor legyetek Puskás Istvánnál; én már ott leszek. Jó éjt! Sietnem kell, ne hogy valaki ittlétemet észre vegye. Jó éjt.“ Forgács Laczi haza futott. A zsidók bezárták az ajtót utánna és csendesen beszélgettek : a Puskás telke nagy, abból hármat lehet csináln], Forgács Laczi a Lénórt fél telkét megkapja és pénzünk első helyen arra betábláztatik. Szántani és vetni nem fog, ő meg nem állhat, egészen kezünkbe fog esni, mert sem tőkét, sem kamatot fizetni nem fog. így minden telket 3 felé osztva mindnyájan elszegényednek, mi pedig meggazdagodunk. Ennyi volt a zsidók beszélgetése.
