Nyír, 1867 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1867-11-17 / 7. szám

tehát, t. i. az unghvári kőbányától a lóerejti vasúthoz,nem lehettöbbre számítani mint 50 krt, miután előbb egészen Záhonyig csak 2 forintot számítottam. — Egy szekér 10 mázsával terhelve, esik egy mázsára 5 krajczár.

A legnagyobb távolságra, t. i. Ungh vártól-Kis-Várdaig 7 mérföldre, esik egy mázsára 7 kr, és igy a középtávolságra 3'A kr.; összesen tehát a Kőbányáról Kis- Várdaig, a közép távolságot véve 8V2 kr.

Egy köbölet 162 mázsára számítva lesz 13 frt 77 kr.

Az egész 64,000 köböl kőszál- litás a lóerejü vasút segitségével fog kerülni 881,280 .írtba.

Össze hasonlítva már most e két különféle szállítási összeget, és pedig : közönséges fuvarozással 3,460,000 frt, a lóerejü vasúttal 881,280 frt, mutatkozik egy nyereség 2,578,730 frt, a mely a záhony- nyiregyházi országút építésénél a a lóerejü vasút segitségével előálland.

Tekintetbe véve továbbá azt is, hogy ezen országút fenntartására évenkiut szinte egy bizonyos meny- nyiségü kő szükségesleend. — Kétséget nem szenved, miszerint ezen lóerejü vasút felépíttetése még akkor is indokolva volna, ha semmi más czélra nem használtatnék mint arra, hogy az országút építése és fenntartása lehető legolcsóbban kieszközöltessék.

Azon netalán előhozható észrevételre, miszerint egy ily országút építése kész pénzbe nem kerül, miután közmunkával tétetik meg, csak röviden felelek, hogy munka annyi mint pénz és hogy hasztalan és eredmény nélküli munka, nemzet gaz- dászati szempontból háromszoros kár és veszteség. — A közmunkás, ki jelenleg a reá kivetett igavonó napokat természetben ledolgozza, igen szívesen fog a lóerejü vasúttal egyezkedni, ha ez az ő munkáját egynéhány krajczár ért elvégzi, mert a földmivelés körül eddig otthon tett munkája háromszor any- nyit ér.

Vannak azonban ezen lóerejü vasútnak még más előnyei is, mert a két irányban t. i. Nyíregyházától Unghvárnak és Unghvártól Nyíregyházának naponta 3000 mázsa áruczikket lesz képes szállítani, a mi az említett három osztályú tariffa szerint és a középtávolságot 5 V2 mérföldet számítva, évenkiut legalább 98,000 forintot fog jövedelmezni. — Hozzá számítva még a személyszállítást is, a mely minden bizonynyal a sok vásárok miatt igen élénk lesz, bátran fel lehet tenni, hogy e részvények legalább egy 127« osztalékot nyerendnek.

Ezen lóerejü vasút kivitelére mindenek felett szükséges a traci- rozás, vagy is a technikai előmunkálatok elkészítése. Egy részletes tracirozás, beleértve minden terveket és költségvetéseket, fog kerülni mérföldenkint 440 frtba, és igy 11 mérföldre összesen 4840 frt. — Ezen összegről, a mely az általános költségvetésbe beszámítandó, és a részvények kibocsáttatása után, visszafizetendő volna — előre gondoskodni szükséges.

Addig mig a technikai előmunkálatok elkészülnek a vasúti társaság constituáltathatja magát, és miután csak ezen mérnöki munka bevégezte után, lehet tisztán megtudni, mennyibe fog kerülni az egész vasút kiépítése, cze'lszerünek vélném, hogy a részvények összege egymillióra állapíttatnék meg, és egyelőre csak a fele fizettetnék le. — Valószínű, hogy az egész vasút csak 8—700,000 frtba fog kerülni.

Azonkívül óhajtandó volna, hogy a technikai munka megkezdésekor, következő kérdések tisztába hozatnának :

1) Vájjon az unghvár-záhonyi 6 öl széles országút, 2 öllel széles- bittessék-e, vagy mélyített sínek alkalmaztassanak, mint p. o. a pesti lóerejü vasútnál, a melyeken a közönséges szekerek, ha egymásnak kitérnek, bátran keresztül mehetnek?

Részemről az unghvár-záhonyi országút szélesbitését pártolnám — ha annak kivitele nem nagy nehézségekkel jár — és pedig azért, mivel a mélyített sinek mázsánkint 3 forinttal drágábbak mint aVignole- sinek, és mivel a folytonos kitisztítása e síneknek sok munkába és pénzbe kerül. — ügy tudom, hogy Buda-Pesten is ezentúl a tovább építendő lóerejü vasutaknál, mindenütt — a város utczáin kívül — a Vignole-sineket fogják alkalmazni.

2) Vájjon a tiszai hid Záhonynál, a magas kormány vagy a társulat által épittetik-e ?

Ha a magas kormány ezen hídépítésre 70,000 forintot a vasúti társulatnak kiad, akkor czélszerii- nek tartanám azt elfogadni, miután több okoknál fogva egy társulat olcsóbban építhet mint a kormány, és 7 0,000 forinttal a Tiszán keresztül egy jó és erős hidat lehet építeni.

3) Mi történjék a latorczai híddal? — Itt — úgy hiszem — egy jogi kérdés lesz megoldandó, a mi — hogy mielébb történjék, — kívánatos volna.

Az életbiztosítás.

B—y. Talán sokan e lap olvasói közül, már a czim olvasásánál felkiáltanak „ez is az életbiztosításról ir“, inkább Írna valami másról, nem olyan elcsépelt dologról! de felkérem a t. olvasókat, olvassák végig e sorokat, s hiszem, ha nem is oly mulattató- nak találandják e czikket mint egy történeti elbeszélést, vagy regényt; de korszerűnek s hasznosabbnak fogják elismerni.

Ezen nagy horderejű intézményről — igaz sokat Írtak már az országos lapok; de még sokkal többet kellene arról Írni, hogy hazánkban — ezen felülmulhatlan üdvös

intézmény — annyira terjedjen, mint1 Angol- és Fraucziaorszúgbau, Belgiumban és Amerikában ; a hol már a legszegényebb napszámos is megértette ezen életkérdést, és nemcsak megértette, hanem gyakorlatilag megfejtve élvezi.

Ezt elszegényedett hazánkban is terjeszteni felette kívánatos; mert ezáltal, — ha általánosan gyakoroltatni fog az életbiztosítás, — nem sokára élvezni fogjuk e jótékony intézménynek nagy horderejét.

Különbséget tenni egyik vagy másik életbiztosító intézet között nem czélunk, de hogy a t. olvasóinkkal az életbiztosítást gyakorlati oldaláról megismertessük, csak egy intézet tervét kell kitüntetni. — Mi a „Haza“ magyar életbiztosító bankót — választjuk mint a legfiatalabb és tisztán hazánkbeli részvényesek által életbeléptetett intézményt, melynek jutalékai nem a külföldre szivárognak, hanem hazánkban maradnak.

A „Haza“ magyar életbiztosító bank az életbiztosítás műveleteit természetűkhez képest következőleg osztotta be :

1- ör. Halál esetben fizetendő tőkékre vagy járadékokra.

2- or. Életben fizetendő tőkékre és járadékokra, és

3- or. A túlélés elveire alapított örökösödésre.

Az életbiztosítás nemei közül a halál esetére kötött biztosítás minden állapotú egyénnél elkeriilhetlenül szükséges, mivel a naponkint előforduló eseteknél tapasztaljuk, hogy a halál nemcsak azok közül keresi martalékát, kik sarlója alá megértek, hanem igen gyakran a legvirágzóbb életet is eloltja.

Ä halálesetre kötött biztosításnak egyik legfőbb és megbecsülhetetlen előnye, hogy az illető biztosított családfő bármikor hekövetkező halála esetén, — történnék ez bár csupán egy részlet lefizetés után — azonnal és minden levonás nélkül kifizettetik.

Fólreismerhetlen kötelessége mindazoknak, kiknek gondosságára a gondviselés oly személyeket bízott, a kik a családfő elhunyta esetében kétes jövőnek, vagy épen nélkülözésnek és nyomornak lennének kitéve, ezeknek jövőjéről kellően gondoskodni, mit az illetők annyival inkább minden megerőltetés nélkül tehetnek, minthogy az életbiztosító bank az ily eshetőségek koczkázatait, pará- nyokért vállalja el, miket összegyűjtve, dús kamatokkal, sőt gyakran sokszorozva, egyszer okvetlenül visszafizeti.

Az életbiztosítás ma már a társadalom minden osztályában eloldozhatlan szükséggé vált.

A szegényebb sorsuak, minthogy vagyont úgy sem képesek hátra hagyni, félretett filléreikből utódaiknak jövőjét ez utón még azon esetre is biztosíthatják, ha netalán korábban halnának is el.

A kereső osztálynak, a mely a családfő elhunytával minden jövedelmi forrását elveszti, az életbiztosítás azonnali segélyt nyújt és pedig azon időben, mikor a családfőnek elvesztése felett a fájdalom a hátramaradt özvegyek és árvákat annyira sújtja, hogy ily kedélyállapotban munkára vagy szerzésre alig volnának képesek.

A vagyonos osztálybeliek sem tehetik okadatoltan azon ellenvetést, hogy helyzetök feleslegessé teszi az életbiztositást, különösen ott a hol a családnak több tagja van, — mert az élet tapasztalatai után Ítélve tudjuk, hogy az ily család felnőtt tagjainak igényeik nem kevesebbek, mint a szülőkéi voltak, holott a vagyon, a mely a gyermekek számához lett arányosítva, részletenkint nem jövedelmez annyit, mint egészben.

A főrangúnk körében, különösen pedig ott, hol a majorátus a családnak csupán egyetlen tagját kedvezményezi — fölötte ajánlható, hogy a család azon tagjai részére, kiket a sors nem részesített ezen kedvezményben az életbiztosítás által legalább megközelítőleg, kiegyenlítés történjék.

Üzletbeli egyének a legnagyobb megnyugvást szerezhetik maguknak az életbiztosítás által, és téves volna azon okoskodás, hogy az üzleti ember, mivel pénzét saját üzletében használhatja, az életbiztosításra fordítandó összeget kedvezőbb eredménynyel forgathatja saját üzletében. Az üzleti ember vegye tekintetbe, hogy igen sok árunál és vállalatnál tetemes veszteségek fordulnak elő, és belátni fogja, hogy az életbiztosításra fordított összeg ily eshetőségnek nincs kitéve, sőt ellenkezőleg rendesen meghozza a kamatokat, melyek gyakran igen jelentékenyek.

Ezekből kitűnik, minthogy a halál nap