Nyírségi Virrasztó, 1942-1943 (6. évfolyam 1-24. szám - 7. évfolyam 1. szám)

1942-12-01 / 23. szám

SNdÜBisy SÄB&&CJI N 1«. l t\ .,>.áí»' . / / Nyireayhár.a, 1942. december 1. NYÍRSÉGI ..a sötétség szűnni kezd és az igaz világos­ság már fénylik. I. János 2:8. ... ideje már, hogy az álomból felser­kenjünk... Az éj­szaka elmúlt, a nap pedig elközelgett. Róma 13:11-12. a református gyülekezeti evangélizAció barAtai tArsasAgAimak lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nyíregyháza, Józsa András-u. 23. Telefon: 25-99. Főszerkesztő: BERECZKY ALBERT lelkipásztor, a R Gy. E. B T elnöke. Megjelenik minden hó i és 15-én. Előfizetési díja egy évre 3‘— P. Egyes szám ára 20 fillér. És nem tériek meg __ Ez a szomorú tudósítás áll a János jele­nések könyve 9. fejezetének a végén. Az apos­tol látomást lát: felvonul egy óriási hadsereg, 200 millió lovas. Az oroszlánfejű lovak szájából tűz, füst és kénkő árad. Ettől a háromtól el­pusztul a föld lakosságának harmadrésze. Rajongó fantáziák és szektás lelkek köny- nyen abba a kísértésbe eshetnek, hogy a mai haditechnika eszközeit: lángszórókat, füstfej­lesztőket és gázgépeket képzeljenek, amikor a »második jaj«-t olvassák az Igében, és azt gon­dolják, hogy már közel a vég. A nyomor által megqsigázott emberek amúgyis hajlandók bib­liai rejtvények fejtésére. Az ördög pedig se­gíti őket ebben a mesterkedésükben, mert kell-é nagyobb diadal számára, mint amit ak­kor érez, amikor sok embert elhitet a végnapok párásával és amikor ezek elmaradnak, amikor a »jelek« csődöt mondanak, akkor nagy büsz­kén arcukba vágja: lássátok, hogy megint té­vedett az »írás«. Nincs számunkra fontosabb, mint az, hogy * titkok helyett a kijelentett dolgokhoz fordul­junk. Itt pedig egy ránk nézve és a mi időnk­re is érvényes szomorú megállapítással talál­kozunk: »Nem tértek meg!« Ez jut eszembe, valahányszor emberekkel beszélgetek és a mai háborús idők kérdőjeleit boncolgatjuk. Ezt érzem akkor is, amikor a fé­lelem hatása alatt sokan az Úrhoz kiáltanak és úgy tűnik fel, mintha a nyomorúság kemen­céjében megtisztult volna Európa élete, mintha a sok szenvedés, könny és vér elmosta volna bűneinket és mi újjászületett lélekkel várnánk az új Rendet, amelyért annyi szó és betű, fegyver és álom vívja csatáját. Csak a minap is autóbuszon és villamoson beszélgettem valakivel, aki azt fejtegette, hogy »ezen a világon nem lehet segíteni, mert csak az volna eredményes segítség, ha az éhség vaqy más erő egyszerre pusztítaná el az egész világot, mert mire megy az Isten, — ha ugyan létezik — ezekkel a részletmunkákkal. Mert ha más országok éheznek, bizony mi afelől jót nevetünk még.« Akármilyen cinikusan hangzanak ezek a szavak, mégis valami igazságot rejtenek ma­gukban, még pedig azt , hogy mi emberek va­lóban még két táborban vagyunk: az éhezők és nevetők táborában, a félők és az elbizakodot- tak seregében. Abban is igaza van, hogy ezek a háborús próbák »részletmunkák«, de hol ál­lítja ezt Isten Igéje, hogy a háooru okozta szen­vedést, éhezést, nyomort, hajléktalanságot, pusztulást rendelte volna Isten totális megoldásul. Ezek csak Isten figyelmez­tető és büntető expedíciói és épen János apos­tol látomásából derül ki, hogy még a 200 mil­lió lovas áltál okozott szörnyű pusztítás, amely megöli a föld lakosainak harmadát, sem ele­gendő arra, hogy a többi megtérjen. A félelem megijeszt, de a félelem önma­gában nem térítő eszköz. A halálos veszedel­mek között megrettenhet a lélek, de ha csak ennyi esik vele, akkor visszahull hitetlenségé­be, mihelyt elmúlik a veszedelem. Jó minekünk eszünkbe vennünk ezeket, mert a háború áltál meggyötört lelkek ijedtségét, vallásos hangula­tát, félelemszülte áhitozását összetévesztjük gyakran a megtéréssel és újjászületéssel. Sok olyan emberről tudunk, aki az első világhábo­rúban, talqn valahol egy szibériai fogolytábor­ban égre-földre esküdözött, hogy csak haza- segélje az Isten, bizony nem múlik pl vasár­nap. hogy Isten házába be ne térjen és amikor hazakerült, évtizedek alatt nem jutott eszébe beváltani fogadalmát. > Ez a világ, csak úgy mint az én útitársam a keresztyénségről, sok mindent tud, csak épen azt nem, hogy benne a totális megoldás régen megtörtént. Épen akkor történt meg, amikor Jézus eljött. Isten a világot nem féle­lemmel és háborúval váltja meg, hanem sze- retete által, amelyet kijelentett és mejgbizo- nyitott mihozzánk az Ö Fiában, a Jézus Krisztusban.

Next

/
Thumbnails
Contents