Nyírségi Virrasztó, 1942-1943 (6. évfolyam 1-24. szám - 7. évfolyam 1. szám)
1942-10-01 / 19. szám
- • V.’V-*WXaI'5 « JC -pj 11. (VI.) évfolyam 19. szám. Nyíregyháza. 1942. október ..a sötétség szűnni kezd és azigaz világosság már fénylik. I. János 2:8. ... ideje már, hogy az álomból felserken jfink... Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett. Róma 13:11-12. A REFORMÁTUS GYÜLEKEZETI EVANGÉLIZÁCIÓ BARÁTAI TÁRSASÁGÁNAK LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nyíregyháza, Józsa András-u.23. Telefon: 25-99. Főszerkesztő: BERECZKY ALBERT lelkipásztor, a R Gy. E. B T. elnöke. Megjelenik minden hó 1 es 15-én. Előfizetési díja egy évre 3‘— P. Egyes szám ára 20 fillér. A esődbe jutott keresutyénség P Elsötétített vonaton utaztam. Utitársaim- nak kihenlétét megállapítani nem tudtam, mert fülkénkben még a szokásos kékfény sem égett, így annál inkább figyelmes lettem két szemben ülő férfi beszélgetésére. Ahogy a beszélgetésből kivettem, az egyik egy idősebb, sok szenvedésen, bajon, csalódáson keresztülment ember lehetett, a másik egy fiatalabb, aki a történelmi fejlődésnek buzgó hívének bizonyult. Az idősebbik kezdte a beszélgetést, hosszan elmondva, hogy milyen szörnyű állat az ember, milyen közállapotok uralkodnak, 'milyen propaganda, suttogás folyik, mire képesek az emberek fent, lent, egyaránt. Ahogy beszélt a dolgokról, a cinikus sötétenlátás keserűsége áradt szavaiból. A másik felelete erre az volt, hogy ő hisz a történelmi fejlődésben, mert ha vannak is hullámvölgyek az emberiség életében, szociális, erkölcsi és gazdasági vonatkozásban, azért mégis csak minden fölfelé halad. Amerikai statisztikákra s abból leszűrt filozófiai megállapításokra hivatkozott bőven. A beszélgetés során szóba került a keresztyénség is. Eddig nem értettek egyet, de a keresztyénség tekintetében a sötétenlátó cinikus és a ma nyo- morúsáoait a jobb jövő reménységéhez meg- felebbezű derűlátó egyaránt megállapította, honv a keresztyénség csődbejutott. Csődbejutott mondották, mert nem tudta az embereket \megjavítani, nem tudta az embereket jobb helyzetbe segíteni, mert túl sokat igényeit az embertől. Milyen nagyszerű dolog volna, mondották, ha ki-ki szeretné felebarátját, de <-z megvalósíthatatlan. Ennem sem szeretnek, miért szeressek én mást? Az alázatosság is, mondották, valami olyasmi, ami nem a mai ember jellemvonása. A mai élet harcát nem tudják meoharcolni az alázatosak. Ezek az így beszélők később egyházuk életéről beszéltek. Kiderült, hogy mind a kettő tevékeny részt vesz bennük, társadalmi kötelezettségnek tartják. Csődbejutott a keresztyénség? Hát igen, ez valóban áz. Emberek akik a keresztyénség lelki ts erkölcsi tartalmát elméletileg és gyakorlatilag tagadják, mégis tevékeny részt vesznek, sőt igényelnek maguknak a „keresztyén“ egyházban. Hát nem megdöbbentő dolog? De i em csak az így viselkedő embereket nézve, magára az egyházra nézve is. Őh, hányán vannak, akik valami családi vagy történelmi tradíció. vagy társadalmi szokás vagy pedig köz- életKérvényesülési vágy következtében buzgól- Icoún&k egyházuk életében, sőt ott bizonyos szerephez is vagy hatalomhoz jutnak, de ugyanakkor a keresztyénséggel, mint tartalommal, mint életformával gyakorlatilag, sőt elméletileg is már régen szakítottak, vagy tán soha kapcsolatuk sem volt. Sokat hangoztatják ma a keresztyénséget, de tartalmilag nem az evangéliumot, nem a váltságot és a Krisztus tanítását és nem Isten országlását értik alatta, hanem azt, amit ők maguk gondolnak. Kereskedelmi és ipari vállalatok „őskeresztyén“-nek hirdetik magukat, ajánlják magukat és munkájukat emberek, mint „őskeresztyének“ s közben az a véleményük, hogy a szerezet nem lehet üzleti elv s vállalkozási alap, az alázatosság nem eredményt hozó és ajánlatos magatartás. Nem különösen a mai világban. (Már maga az, hogy valaki őskeresztyén nevet használja, theológiai és egyháztörténelmi tudatlanságot árul el, mert az őskeresztyénség a bibliai keresztyénség theologiai nyelven és az egyház- förténelmi meghatározásban.) Ilyeneket hallva, látva és tapasztalva, milyen nagy örömet jelent s mily mély hálára kötelez az, tudhatiuk, hogy nem ez a keresz- tyénség, mert a keresztyénség Isten munkája, ímelyet a Krisztusban elvégzett és a Szentlélek által most az ő választottaiban érvényesít. Mikor a fentebb említett beszélgetés fültanuja voltam, aznap olvastam az Igében: „Ezeknek egy a szándékuk: erejöket és hatalmukat a fe- eevadaknak adják. Ezek a Bárány ellen vias
