Nyírségi Virrasztó, 1942-1943 (6. évfolyam 1-24. szám - 7. évfolyam 1. szám)
1942-08-01 / 15. szám
nyírségi virrasztó 3 gás és háborgatás eleve ki van zárva. Azzal akartam én is kezdeni, hogy élvezzem a békesség jóízű gyümölcsét, ahelyett, hogy engedelmesen a rámbízott tennivalóm után láttam volna. Hát tíz napig nem élvezhettem. Elfelejtettem megemlékezni Isten csudatételeiről,- amelyeket velem, velünk cselekedett, visszatértem a dédelgetett rabságba, s makacsul hordoztam a zűrzavart, panaszos lélekkel, összeszorított foggal végeztem a nap elég sok munkáját. (Volt elég, emberi szemmel nézve, itt lévén három hónapos kisleányom és férjem is.) így telt el tíz nap. A többiek úrvacsorára készülitek; én nem hivattam meg, de mégis ez volt az első alkalom almikor ia hosstzainltjűirő Isten 'lehajolt •hozzám. Az úrvacsorái istentiszteletien részt- veftem, és pedig testileg is betegen, elég magas lázzal. Bizonyára a Házitól felfokozott >fl- gyelőkéipességemnek köszönhettem, hogy felfogta a már sokszor hallott s máskor szürkén aléhulló szavakat: Ha ' Jézusé maradsz, Jézus élete a tiéd. Jézus élete az enyém? — kérdeztem százszor is magamtól Olyan fényes ígéret, amelyért érdemes tovább nem makacsnak lenni, nem ragaszkodni sötéten az engedetlenség szülte rabsághoz. Éf*ő szemmel imádkoztam egész úrvacsora-osztás alatt, hogy vajha, akik ott állnak és kapják a kegyelmet, vigyék magukkal élő valóságként ezt az ígéretet. A következő napokon férjem magas lázzal feküdt. Ugye csapásnak látszik, ha az ember nyaralás közben beteg? Ezen az áron milyen gyorsan egymshoz tudtunk hajolni; másként talán még most is egymást éreznénk bűnbaknak elrontott napjainkért, hónapjainkért. Ilyen előzmények után nyitott szívvel fogadtuk az evangélizáló csendesnapokra érkezőket s az Igét is, amely hirdettetni fog minden mi kérdésünk magoldására. Hirdették Bakó László szegedi, Horkay Barna nsgyszöllősi lelkészek és Békeji Benő; meg sokan mások, néha még kisgyermekeink is. A ház szokott rendje szerint reggel 9-kor áhitaitna gyűltünk össze. A délelőtti előadások vezérfonállá Kálvin Institúciójának III. kötete volt, -amely szól ,,a módról, melyen Krisz- tsu kegyelmét vesszük és arról, hogy ebből micsoda gyümölcsök származnak és micsoda eredmények következnek reánk nézve.“ Ennek aiz inteilektuáilisalbbak örvendeztek nagyon, "kik rendezetlen gondolataik és mások számára való mondanivalóik világos megfogalmazását nyerték belőle. Ba'kó László vezetése, magyarázata és a hozzászólások révén azonban mind- annyiunkhoz közel kerültek az először nehezen értett szavak a hitről, az Igéről, az újjászületésről, bűnbánatiról, örök életről és a jelen- való világhoz való viszonyunkról. Délutánonként János I. levelét olvastuk. Itt nagyon sok minden kiderült s most igen vágyom reá, hogy amit itt nyertünk, át tudjam csak kicsi részben is plántálni az olvasó szívébe. Napról-napra jobban szerettük az Ur Jézus Krisztust. Azért mondom így, hogy „Ur Jézus Krisztust“, mert a beszélgetések vezetője, Horkay Barna, így mondta talán százszor is a cseindesmapok alatt. Számomra nagy ajándék volt az Úrvacsora. Most értettem meg, mit jelent az Újszövetség, a Krisztus vérével való megbüntetés. Ennyi védelem és ilyen szövetség birtokában nem maradhat olyan életünk, amilyen volt; nemcsiak egyéni nyavalyáink végleges eltörlésére jó és elégséges ez, hanem minden nagy és tökéletes véghezvitelére, ami csak földön megfoganhat. — Öh, vajha szövetsié- gnk erejét úgy fel tudnánk használni, hogy sokak szívéből tömne fel a most nemcsa kegyem nyavalyáink végleges véghezvitelére, ami csak földön megfoganhat. Óh, vajha szövetségünk erejét úgy fel tudnánk használni, hogy sokök szívéből törne fel a most hozzám és igyék, Hozzám jöjjetek, Bennem higyjeteik és forrás támad, élő víz árad belőletek.“ Dr. Kalmárné Árvay Erzsébet. EGYÜTT AZ UR SZÍNE ELŐTT NEM VÁLTOZOTT AZ UR! Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz. Zsid. 13:8Oivasva az Evangéliumok történetét és látva az onnét kiemelkedő Jézust és cselekedeteit, sokszor elirígyeljük kortársaitól. Milyen jó volna, gondoljuk egyszer is, másszor is, hallani az Ö szavát, érintem ruhája szegélyét, meggyógyulni Általa; részesedni az ötezernek szétosztott csodakenylérben; megkérni Őt gyermekeink megáldásána és a többi. Sokszor gondolkodunk úgy, mint a Lázárt sirató Mária,: „Ha itt lettél volna . . De vájjon mi biztosít afelől, hogy ezek •közé az áldást, segítséget, örömet vevők közé tarbozniáhe? Ne íellledd el, volt áruló tanítványa is. Sokan nem hittek hallgatói közül Benne. A tíz meggyógyított bélpoklos közül kilenc hálátlan és hűtlen maradit. A bizonyságtételét hallgató főpapok, farizeusok kívánták eltenni Öt az útból. Milyen elhagyottan vitték a keresztre! Az Evangéliumok Jézusáról, Aki az Isten Kirisztsua, ia Szentírás azt a bizonyosságot teszi: Ő tegnap és ma és örökké ugyanaz. Tegnap Ő minden eléje került kérdést, helyzetet, életet biztosain, egyszerűen és csodálatosain megoldott. Biztosan, mert volt rá hatalma és szenetete. Egyszerűen, mert nem kereste a szenzációs f öltűnést, hanem csak a segítségét és az Atya dicsőségét. Csodálatosan, mert mindig kiderült, hogy nem ember, hanem Isten cselekedett. Tegnap bűnt bocsátott, ha-
