Nyírségi Virrasztó, 1942-1943 (6. évfolyam 1-24. szám - 7. évfolyam 1. szám)
1942-01-15 / 2. szám
2 idő. Gondoljunk a Filippi levélre, ahol az elfordult és elvetemedett nemzetségről van szó, „kik között fényietek, mint csillagok e világon'‘ (Fii. 2 : 15). Amikor sok az anyagi baj, ránk súlyosodik a testi élet terhe, megnehezednek a gondjaink, akkor van a mi számunkra kiváltságos alkalom magunkat megtagadni, áldozatot vállalni és keresni a lelki megújulást es megfrissülést az élő vizeknél. Ez azt jelenti elsősorban, hogy a magam csendességét, Istennel való közösségemet, Igéből való táplálkozásomat megújult buzgósággal gyakoroljam. (Ö, de hitvány lennék, ha megfeledkezném róla, milyen kiváltság, hogy van háborítatlan csend.es kamaránk és nem robbannak a bombák fejünk fölött!) De azt is jelenti az Isten akarata szerint alkalmas idő, hogy a közösség megújító áldásaibun is most legyen részem. Persze nem mindenkinek okvetlenül — a nyíregyházi konferenciát adja most Isten. De mindenkinek ad közösseget, aki Vele közösségben van. És bizonyára sokaknak közülünk, akik ennek az esztendőnek az elején hallottuk szívünkben az Ige üzenetét, hogy „íme itt a kellemetes idő, ime itt az üdvösség napja“, éppen a konferencián terít az Isten asztalt és készít erőtlenségünk számára erőt. BERECZKY ALBERT. | GYÜLEKEZETI EVANGÉLIZÁCIÓ | Evangélizáció előtti hangulat — valahol Baranyában — Nem divatból próbáltuk megrendezni! Páréves pásztori munka után elkerülhetetlenül szükségesnek mutatkozott. Itt is, ott is egy-egy lélek, aki vár valamire! Talán maga sem tudná megmondani mire?! Már imádkozik, már Igét is olvas, kezd valamit sejdíteni a közösségi élet áldásaiból. . . mégis valami még nagyon kell!. . Van, eki láthatólag elindult a keskeny úton, de mintha újból és újból visszaérkezne „eredeti“ állapotába! Kiinduló helyére. Valami itt nagyon kell! Valami szörnyen hiányzóik! Vannak meg- oldha táti annak látszó kérdések. Vannak esetek, amelyekre nem az én szájamból jöhet a válasz! Ezt nagyon világosan látom s valami láthatatlan lék, — nem gyávaságról van szó! — nem enged cselekednem! Valami nagyon kell! Valami éppen most nagyon szükséges! NYÍRSÉGI VIRRASZTÓ Egv fiatalember. Otthonos már a lelki kérdésekben, szinte kisokos is bennük! Komoly szívvel szokott imádkozni nagy ügyekért. Egyetlen fia elég szegénysorsú szülőknek. — Nagyon kísérti a környező világ! Szereti, tudja is „ama utat“, . .. mégis egyszer jön a hír: ma délután kocsmai találkozón táncolt. Egy hét múlva búcsúba készül. Pár napja nagyon gyáván, mint a bárány, együtt ordítozott a farkasokkal! Hol ide, hol oda hajlik gerince. Mindamellett több köze van már neki Krisztusához, — emberi megítélés szerint —, mint ehhez a világhoz: Fiatal asszony. Melegen érdekelték lelki kérdések. Konferenciákra is eljutott. Egyszer- csak kezdett olyasfélét hallatni: őt nagyon becsapták, akik lelki utakra biztatták s konferenciákra segítették! így igen sok jó dologro) le kell mondani — Biztatott is többeket: minek veszitek komolyan a Bibliát?! . .. Azóta fájó tragédián kellett átmennie. Azóta már keményedéit és puhult, szomjazott és cinikus volt, közeledett és igen eltávolodott. Ö is, tudom bizonnyal, valamit nagyon vár! Olyasmit, amit ember nem adhat meg! Másik asszony. Ő is nagyon vágyakozott a ha csak tehette, jött különböző összejövetelekre. Érthetetlen, de mintha szegénysége kötözné meg. Nem megy a fejébe, hogy miért fizessen különböző egyházi tartozásokat. Mintha az anyagiak vágyása és az irigység gúzsba kötözné lelkét s megsüketítené. Valami itt is nagyon hiányzik. Jóindulatú „egyeztetők“. Egész csomó van ilyen! Ez is kellene, meg az is! Az a „nem keil túlságba vinni“ típusok. Ha éppen úgy adódik, úszni a falu árjával! Máskor meg elérzéke- nyedve sóhajtani fel (egyébként nagyon őszintén!): „bizony Isten a mi Istenünk!“ „Kipyel- mednek van igaza“ stb. Mire van szüksége ennek a csoportnak? Evangélium nélküli komoly ember! Vagy talán az evangéliumnak is van köze komolyságához! Becsületes, rendes, dolgos, takarékos! “Jó ember“, „köztiszteletben áll“. „Őt nagvon könnyű szeretni!“ El is révedezik tekintete, amikor az egy szükséges dologról van szó. Mégis érthetetlen. Kínaiul hangzik neki, hogy Isten az ő szájával is akar szólni a faluhoz, e világhoz. ő is a lelkipásztor feladatának tudja! Mit kell hát itt tennünk? Fogékony szívű serdülő leányok (és fiúk is). Sokat felfogtak már, „de apikám, anyókám nem engedi ezt meg azt“. Még iszonyúan befolyásolja őket: „így szokták, úgy szokták!“ Nem is sok biztatására „anyikának“, ha kell, öltözködnek cifrábbnál cifrább ruhába s mennek azon az úton, mely erősen elszélesedik egy ponton ... Ki és mi tartja vissza őket? Mondjam-e még tovább?! . .. Lelki helyzetek, magatartások legkülönfélébb variációi! . . .
