Nyírségi Virrasztó, 1942-1943 (6. évfolyam 1-24. szám - 7. évfolyam 1. szám)
1942-01-15 / 2. szám
t-J cn- o.KÖZLŐIK sz®1* BBEOSK K.llägl“'1 11. (VL) évfolyam 2. számT fart Titte«, Nyíregyháza, 1942. január IS. ..a sötétség szűnni kezd és az igaz világosság már fénylik. I. János 2:8. ... ideje már, hogy az á’ómból felserkenjünk... Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett. Róma 13:11-12. A REFORMÁTUS GYÜLEKEZETI EVANGÉLIZÁCIÓ BARÁTAI TÁRSASÁGÁNAK LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nyíregyháza, Józsa András*u. 23. Telefon: 599. Főszerkesztő: BERECZKY ALBERT lelkipásztor, a R. Gy. E. B. T. elnöke. Megjelenik minden hó 1 és 15-én. Előfizetési díja egy évre 2‘5Q P. Egyes szám ára 20 fillér. Áron is megvegyétek . — Meghívás Nyíregyházára. — Az Ige, aminek kezdő szavait címül írtam, mindnyájunk régi ismerőse. Sokszor baj is, hogy ismerjük, megszoktuk már és emiatt érzéketlenül fogadjuk az Igét. Bennem az tette elevenné, ami az Ige második fele: a napok gonosz ok. A Szentírás különös logikájához tartozik, hogy áron is megveendő alkalmakról beszél akkor, amikora napok gonoszok. A gonosz napokat a mi észjárásunk alkalmatlan napoknak szokta tartani. Isten egészen másként látja. Egészen másként tótja az embereket is. Különös, hogy az Ő sorozása az untauglichokat válogatja ki és állítja csatasorba. Hívja „a megfáradtakat és megterhelteket“, azt mondja, hogy az „egészségeseket“ és „igazakat“ nem használhatja, csak a „betegeket“ és „bűnösöket“. És ez így megy szüntelenül. Besoroztunk Pál, aki maga vallja, hogy az ő „jelen-volta erőtelen és beszéde silány“, aki tövist hordoz a testében s azt állapítja meg, hogy egyenest nz erőtelensége teszi őt erőssé. Akiket Pál által soroz Isten, azokról meg ő mondja, hogy „nem sokan hivattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasok, nem sokan nemesek, hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenít se a bölcseket és a világ erőteleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket és a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten és a semmiket, hogy a valakiket megsemmisítse, hogy ne dicsekedjék Ő előtte egy test sem“ (I. Kor. 1 : 26—29.). Még ha hívott is az Isten olyant, akinek volt mivel dicsekednie, képesség, erő, tudás vagy egyéb, annak is le kellett ezt rakni, mielőtt beü lt volna Isten szolgálatába. A szoros kapun semmiféle batyu se fér be, bizony kívül kell hagyni mindent s úgy vánszorogni be a keskeny útra, ahogy a nagy-fennen induló Pál vak koldus módjára beérkezett Damaskusba. így csinálta ezt már Gedeon esetében is és így csinálja ezt Isten mindig. Amelyik pillanatban elhangzik a szívből szakadt szó: „Atyám, nem vagyok méltó,“ abban a pillanatban mutatja meg Isten, hogy éppen csak most lettem alkalmassá. Ugyanígy van ez az időkkel és az alkalmukkal is. Mindig bökkenjünk meg és csendesen kérdezzük meg Istentől, mi az Ö tanácsa, amikor azt mondjuk valamire, hogy „nem alkalmasak az idők“. Karácsonykor elgondolkoztam újra azon, hogy az idők teljességében küldte el az Ő Fiát. Az idők teljessége azt jelentette, hogy a gyilkos és parázna Heró- des uralkodott, a hidegszívű Pilátus volt a helytartó, a római birodalom vaskézzel fojtott meg minden szabad megmozdulást s az állami, a nemzeti, a társadalmi élet mélypontjánál csak a farizeusi vallásosság volt még mélyebben. És Isten azt mondotta: ez az én időm. Kicsiben, életünk egész apró dolgaiban ugyanez az Istennek „más gondolata és más útja“. Az alkalmatlan idők az ö országának az igazán alkalmas idői. Csillagok számúra a sötétség az alkalmas
