Nyírségi Virrasztó, 1942-1943 (6. évfolyam 1-24. szám - 7. évfolyam 1. szám)
1942-05-15 / 10. szám
II. (VI.) évfolyam 19. taxám. Nyíregyháza, 1942. május 15. .. . a sötétség szűnni kezd és az igaz világosság már fénylik. I. János 2:8. .... ideje már, hogy az álomból felserkenjünk... Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett. Róma 13:11-12. A REFORMÁTUS GYÜLEKEZETI EVANGÉLIZÁCIÓ BARÁTAI TÁRSASÁGÁNAK LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nyíregyháza, Józsa András-u,23. Telefon: 25-99. Főszerkesztő: BERECZKY ALBERT lelkipásztor, a R. Gy. E. B. T. elnöke. Megjelenik minden hó 1 és 15-én. Előfizetési díja egy évre 3'— P. Egyes szám ára 20 -fillér. Erőnek, szeretetnek és józanságnak lelke Pünkösd, várásában kellene töltenünk ezeket a napokat. Nem véletlenül, hanem egészen komolyan és meggondoltan írtam így: kellene, mert bizony sok mindent csinálunk csak éppen ezt nem. Megint olyan időszakot élünk, amikor mintha bizonyos mértékig „őszinteségi roham“ lepte volna meg a lelkeket, mert sokfelől és sokféleképpen lehet hallani bánatos bűnvallásokat és fájdalmas helyzet-megállapításokat mind az egyéni, mind a közösségi, gyülekezeti egyházi életre vonatkozóan. Sőt már gyarapo- áóban vannak azok is, akik elméletileg a gyógyulás egyetlen útjára is rámutatnak: vennünk kell a Szentlelket. Legutóbb is két olyan egyházi összejövetelen vettem részt, ahol ilyen bánatos önvallomás elhangzott, s ahol a gyógyulásnak erre az egyetlen útjára rámutatták Aztán semmi sem történt, sőt még imádsác sem hangzott el, mert hiszen az egyik kor mányzati, a másik pedig tudományos együttlét volt, ahová nem nagyon illik, úgy látszik, a kegyességnek ilyen gyakorlása. Pedig a Szentlélek, lévén Ür Isten és magát Krisztus ígéreteihez és reá vonatkozó kijelentéseihez kötvén nem jő el csak úgy, mondjuk sültgalamb módjára s nem áll elő rendelkezésünkre, mint valami megrendelt szállító eszköz. Ha nem várjuk és nem kérjük Őt az Atyától a Krisztus nevében, akkor nem jő el, még akkor sem, he magunk is tudjuk, hogy egyedül csak Öreá van szükségünk, mert egyedül csak ö eleveníthet meg, szülhet újjá, vigasztalhat és vezethet el az igazságra. Óh, mi lenne, ha egyszer úgy igazán, fájdalmasan és mindenre készen ráébrednénk arra, hogy nekünk valóban és mindenáron a Szentlélek Isten jelenlétére, vigasztalására és vezetésére, több: az Ő teljes mértékben való kitöltetésére van szükségünk1 !.. . Legyünk most nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is őszinték: Hát nem Öreá van valóban és minden vonatkozásban szükségünk? Régi evangéliumi munkás panaszolta a napokban, hogy ő olyan fáradt, olyan megerőt- lenedett szolgálata. „Csak az?“ — kérdezem, „ifem, — volt a válasz, — hanem az egész életem is.“ Ezt az erőtlenséget lehet tapasztalni az egész vonalon, munkásoknál, hívőknél, írásban, beszédben, cselekedetben, intézményekben és mozgalmakban. Hát hol az erő? Ahol a Szentlélek! Ha ő nincs, akkor erő sincs, de van helyette félelem, szolgaság, kétség. Hárman voltunk együtt nem kiszámítot- tan, nem előre tervezetten, olyanok, akik valamikor együtt buzogtunk a munkában. Azóta háromfelé vagyunk nemcsak az ország három különböző vidékén, nemcsak a szolgálatok különbözőségében, hanem lelkileg is. Beszélgetésünk következtében úgy ráfájdult lelkünkre az a szétszakadottság, ami van Isten népe között világszerte, de minálunk még inkább. Beszélgetésünk közben mondja közülünk az egyik: Az nem szeret téged... Gondolatomban erre kikapcsolódom a beszélgetésből, mert lelkemet ez a szó: szeretet, ejtette foglyul. Ezzel a szóval járom be israerős&imet országszerte, közösségenként, szolgálatonként. Ahogy járok gondo
