Nyírségi Virrasztó, 1942-1943 (6. évfolyam 1-24. szám - 7. évfolyam 1. szám)
1942-11-01 / 21. szám
nyírségi virrasztó 3 Más színe van az evangéiizációnak, amikor valahol már nagyon ismerik. Ilyen helyen megszokottá válik és az érdeklődés nem olyan iránta, mint egyebütt. A harctérről jött haza egy katona, amikor az első légitámadást intézték az oroszok ellenünk, s felesége ijedten keltette fel. Ö azonban azt mondta: Hagyj engem békén, hadd aludjam. Semmi ez. Mi már úgy megszoktuk odakint, mint a szúnyogdongást. íme így van. A harctéren megszokott az, ami itthon még újság és megrázó. A lelkidolgokkal is így vannak az emberek. Viszont meg kall állapítanunk hálaadással, hogy mindig vannak egyesek, akiket Isten egy-egy ujább evangélizáció által szólít magához. Nem lesz soha hiábavaló és fölösleges az, hogy evangélizációt rendezzünk. Aztán Pécsre kellett mennem. Már 3-ikán vártak, de a táviratot csak 12-ákén kaptam meg. Hiába, ma rendkívüli idők vannak. Néha a drót sem működik úgy, amint kellene. Oktober 10—13-ig Tahitótfalun, azaz itthon volt leánykonferencia. Szétküld tünk ezer meghívót. Vártuk nagy izgalommal a jelentkezéseket. Nem nagyon sokan jöttek. Azért végül jelentkezés nélkül is megérkeztek néhányan. A konferencia létszáma 150 helyett csak 40 körül mozgott. Áz ördög azzal környékezett meg, hogy fújjuk le az egészet, de a sok távirat sokba került volna- Aztán mégis megszégyenültem, mert Isten tud a kevesekben is munkálkodni. Egy szép verőfényes őszi napon kirándultunk a vö röskőszikliára. Ott tartottunk meg egy előadást. Olyan jó volt fent lenni a magasban. Fennt lenni mindig jó. Úgy eltörpülnék, olyan kis nadrágszíjakká válnak azok a földdarabok, amikért idelenn halálra, porolik és haragusszák egymást testvérek és rokonok. Minden emberi dolog felismerhétietlenül kicsinnyé válik és megnőnek fent az isteni dolgok. Ezért jó dolo^ felfelé menni. Nem 550 méterre, hanem még ennél sokkal feljebb. Hogy lesz ezután? Nem tudom. Bizonyára ügy, mint eddig s legfőképpen úgy, mint Isten akarja. Bizonyára eljön és nincs messze az idő, amikor belátjuk hivatalosan is azt, hogy a mai nehéz idők még kívánatosabbá teszik a misz- sziót. Ha az egyház élni, megújulni akar, akkor missziói egyházzá kell lennie, és többet kell áldoznia misszióra, mint minden másra együttvéve. El is jön ez az idő, mert Isten irgalmas. Ha nem jön el, az csák azt a szomorú tényt állapítaná meg, hogy megértünk a pusztulásra. No de abba hagyom már, mert nagyon be- lemelegedtem. Nem jó, ha az ember nagyon kiönti a szívét. Dehát mi magyar emberek már csak így vagyunk. Még akkor is ezt tesz- szük, ha kárát valljuk. Már sokszor elhatároztam, hogy többet nem nyitom ki a szivem, hanem erős őrizőket állítok az ajtóba. Nem tehetek róla, hogy az őrizők sokszor elalusznak, és a gondolatok és az érzések üyen óvatlan pillanatban kiszöknék szívemből. Ismétlem, mindezeket testvéri olvasóközönségnek szántam. Világért sem akarnék senkit megsértem szavaimmal. A dolgok megvitatását is csak úgy testvéri módon folytassátok. Köszönt benneteket egy testvér a sok közül: Dr. Ecsedy Aladár. KASSA. CsEindesnapokat tartott Bakó László szegedi lelkipásztor testvérünk a kassai állami védőnőlképző protestáns növendékei számára októlber 11-től 13-ig. A csendesnapok reggelenként bibliaórával kezdődtek, délelőtt és délután evangélizáló eelőadások hangzottak el, majd estémként áhítattal záródott á nap. A csendesnapokat — úgy érezvén, hogy a Lélek erre felkészítette a 25 fölből álló kis közösséget — úrvacsoraosztással fejezték be. Hisszük, hogy Isten, aki elkezdette a kassai protestáns zöldkeresztes testvérek szívében a jó dolgot, a Krisztus napjáig el is végzi azt. EGYÜTT AZ UR SZÍNE ELŐTT Vagy hallják, vagy sem! „És mondá nékem: Embernek fia! ami előtted van, edd meg: edd meg ezt a tünetet, és menj, szólj az Izrael házának. Eelinyitám azért számat, és meg- éteté velem azt a tünetet. És monda né' kém: Embernek fia! hasadat tartsdd és belső részeidet töltsd meg ezzel a tünettel, melyet adok néked. És megavém azt, és lön az én számba, mint az édes méz... És eredj, menj el a foglyokhoz, a te néped fiaihoz, és szólj és mondjad nékik: így szól az Ur Isten, vagy hallják, vagy nem.“ — Ezékiel 3:1—3, 11. A mindennapi ígéretet meg kell, hogy előzze csendességünkben a mindennapi ítélet. Az ítélet pedig lesújtó: Csak azért nem megsemmisítő, mert Krisztushoz vezérlő az ereje. Most például azzal tör össze bennünket, hogy nyilvánvalóvá teszi számunkra mennyire nincs Krisztus nélkül, ígéret, áldás és kegyelem nélkül emberi egyéniségünkben semmi prófétai. Bedig Isten törvénye azt parancsolja nekünk: menjünk el és viselkedjünk Ezékiel módjára. Úgy pattognak a megválaszolhatatlan kérdések életünkön, mint a jégeső. Miféle tünet az a szádban? Mert hiába klasszikus mű, ha nem
