Nyírségi Virrasztó, 1942-1943 (6. évfolyam 1-24. szám - 7. évfolyam 1. szám)
1942-11-01 / 21. szám
nyírségi virrasztó 2 jövendőjében újra vannak sokan, akik féltik a Krisztus igazságát, az egyház jövendőjét, a ke- resztyénség öröksedét. De jó volna, ha ezek megértenék, meghallanák és elhinnék a reformáció nagy bizonyságtételét, az egyháztörténelem legnagyobb tanítását: „Ne töltsétek ti a Krisztus igazságát!“ Afelől Isten maga bizonyítja meg az Ö népét, hogy e nagy világkavargásból, e szörnyű világégésből egyetlen egy ügy fog győzelmesen kikerülni és ez a Krisztus igazsága, az Ö evangéliuma, az Ö egyháza. Még akkor is, amikor majd a világ elemeire bomlik, amikor az Isten ítéletének és haragjának nagy és rettenetes orkánja pusztítóan rázza meg, dönti össze ezt a világot, egy ügy, egy valóság menekedik meg Isten haragjától s jő elő megtisztultan, szeplő, sömörgőzés nélkül, diadalmasan, ez az Ö egyháza lesz. Van azért valami félteni valónk mégis. Ez a félteni való pedig az, hogy vájjon amit mi csináltunk, amit mi építettünk, amit mi végeztünk evangéliumi szolgálat gyanánt, amibe mi gondoltuk a keresztyénség mozgalmát mozgósítani, amibe mi próbáltuk megélni a keresz- tyénséget, mint közösséget, nem bizonyul-e fának, szénának, pozdorjának? Vájjon bizonyosak vagyunk-e abban és merjük-é alázatosan vállalni a felelősséget azért, hogy amit nekünk kell most végeznünk, mint az egyház szolgálatát, amit nekünk kell megélnünk, mintt az egyház közösségét, Isten szerint való-é, az iránta való feltétlen engedelmesséa áldozatából születtek-é és bennük van-e az egyetlen reformátort mérték, a következetes, a magával szemben mindig legszigorúbb igeszerűsége? A felől teljes a bizonyosságom, hogy a keresztyénség, az evangélium, a Krisztus igazsága most is győzelmesen kerül elő. Azonban, ha az igehirdetésünk szolgálatát, a gyülekezet tagjaiban felszívódott tan tisztaságát, a gyakorlatilag tett hitvallást, a helyzettel, körülményekkel való megalkuvás sokféleségét nézem, bizony félelmesen szorul össze szívem s élem át: van félni és félteni valónk .. . Isten legyen irgalmas hozzánk s a nagy ítélettétel előtt Ő újítson meg, ébresszen fel és tisztítson meg minket, hogy szolgálatunk és közösségünk az Ő ítélete szerint az Ö egyháza lehessen. BÉKEFI BENŐ. „Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? — azt mondja az Ur, — mint a sziklazúzó pöröly? Az én beszédem, amely számból kimegy, nem tiér hozzám üresen, hanem megcseleksza, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldőt tem.’1 Jerémiás 23:29 — Ésaiás 55:11. GYÜLEKEZETI EVANGÉL1ZÁCIÓ TESTVERI BESZÁMOLÓ. Azért nevezem így, mert nem idegeneknek szól, hanem testvéreknek. E lap olvasó közönsége testvéri kapcsolatban van egymással. így aztán nem nehéz írni, mert egyszerűen úgy érzi az leonlber magát, mintha ebédnél, a terített asztalinál, evésközbsn beszélgetne családtagjaival. Nos hát elmondom, mit is csináltam szeptemberiben és október első felében. A kisebb szolgálatokról nem szólok. Nem azért, mintha ezek jelentéktelenek lennének, mert hiszen Isten igen sokszor jobban megáldja a keveset, mint a sokat, hanem azért, hogy aprólékos^ beszámolásokkal ne úntas'salak benneteket. Annyit mégis megírok, . hogy közben az egyházmegyei gyűlésen is átvergődtünk. Majdnem elvesztünk az akták között. Bizony eszembe jutott, hogy milyen jó lenne ezt a hivatalos aiktá'Ziásit liléitekkel helyettesíteni. Elmondtam missziói jelentésemet is. Az aktákhoz edződött gyűlés azonban csak úgy hallgatta azt, mint az álmos ember a vonat zakatolását. Sokan meg sehogy, mert megunva a dolgokat, eltávoztak. Hoztunk nagy határozatokat is. Nem tagadom le érzésemet, úgy éreztem, hogy ezek most sokat ígérő eső-felhők, amelyek mikor megérkeznek, leginkább csak a port kavarják fel és nem sok áldás lesz nyomán. Nem vádké- pen mondom ezeket. Senkit sem lehet okolni. Magiam, is benne voltam. Egyénenként senki sem hibás, és mégis mindnyájan egyetemesen hibásaik vagyunk. Imádkozzunk a^ért, hogy egyszer missziói egyházzá legyünk az akta egyháziból. Lassan már a misszióból is csak akta llesz. Az igazság kedvéért azonban meg kell‘mondanom, hogy köziben tartottunk lelkészértekez.- ieti konferenciát, sőt a lelkésznókkel is együtt voltunk. Itt aztán felüdültünk. Csak azt keltett megtapasztalni, hogy ilyenkor ezekre a konferenciákra is ráragad a gyűlési- ragály. Gyorsán .. . gyorsan . . . mert kevés az idő és sok a munka. Aztán Hódmezővásárhelyen voltam három napig Vasárnapi iskolai vezetők számára tar-- tottam konferenciát és este evangélizációt. Elgondolkoztam rajta, hogy mi lenne, ha 36 ezer református felébredne az álomból. Másfelől naigy örömem' volt, !hogv van ott is szélit mag, egy kicsiny nyáj', amelyik kész Jézus kőzeísé- gét keresni. Október első hetében 3 napot töltöttem Szegeden. Régen ismert kedves környezet. Sok híve van itt a Krisztusnak. Most az volt az üzenete számukra: Az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért hóimét estél ki és térj meg, és az előbbi cselekedetedet cselekedd.
