Nyírségi Virrasztó, 1942-1943 (6. évfolyam 1-24. szám - 7. évfolyam 1. szám)
1942-09-15 / 18. szám
nyírségi virrasztó 3 ción. nam lesz annak állandó résztvevője, hanem csak megengedi, csak kívánja, hogy gyülekezete evangélizáltassék. így nem várhatunk teljes áldást. Ha azt kívánom, hogy gyülekezetem tagjai áldást vegyenek az evangélizációból, akkor legelőször nekem kell azt vennem. Nekem kell jó példát mutatnom az Ige hallgatásában. De jó példát mutatnom abban is, hogy ezerféle dolgomból kiragadom magam és leülök Jézus lábaihoz. Ha én a lelkipásztor nem érek rá, hogy kívánom a gyülekezet tagjaitól, hogy ráérjenek? Nagyon sokszor vettem áldását annak, amikor egy-egy lelkész-, vagy másféle evangélizációra nem úgy ültem be, mint lelki- pásztor, hanem csak úgy, mint a bűnösök közül egy, mint annak a gyülekezetnek egyik erőtelen és nyomorult tagja. Igen sokszor még a lelkészszékbe sem ülök ilyenkor, hogy mások se lássanak, csak úgy, mint aki nyerni akar, mint aki megújulni és megerősödni akar. Tudjuk jól, hogy aki nem engedelmeskedik, az nem tud parancsolni, aki nem szolgál, az nem tud uralkodni. Aki pedig maga nem szorul evangélizálásra, az nem tud evangéli- zálni. Minden lelkipásztornak minden évben legalább egyszeri részt kellene vennie dvan- gélizáción úgy, hogy ő ott nem ad, hanem elfogad, nem szolgál, hanem néki szolgálnak. Dr. Ecsedy Aladár. MEGBÉKÉLÉS HÁZA I. HITMÉLYITÖ CSENDESNAPOK. — Szeptember 1—5. — Szeptember elején eddig egynéhányan szoktunk volt összejönni a Megbékélés Házába Isten előtti elcsendesedésre. Most többen voltunk s nemcsak közvetlen Pestről és Pest környékéről, hanem még távolábbi helyekről is. Nem volt előre elkészített programra, Isten mégis kegyelmesen munkálkodott. Reggeli áhítatokon a vezérfonalunk szerint esedékes újszövetségi részeket, a Jelenések könyve leveleit beszélgettük meg. Döbbenetesen jó volt naponta megítéltetve látni: Isten ismer, —- tudja a mi dolgainkat; — s újra hallani az egyetlen megoldást: térj meg! Voltak közöttünk „öreg keresztyének“ s azoknak is mindnyájunkkal együtt engedelmességre kellett hajolniuk ez állandó felszólítás előtt. A délelőtti megbeszélések a hitről szóltak. Beszélgettünk a hit eredetéről, hogy azt nem szerezni, hanem nyerni lehet. Beszélgettünk az evangélium és a szentek hitéről. A hit lehetőségeinek gazdagsága. tárult fel előttünk, amikor arról beszélgettünk, hogy mire használható a hit. Végiül legkívánatosabbá a hitben való járás tette a hitből élést. A szívünket hálás örömmel töltötte be az a felfedezés, hogy a (hit nem cél, hanem eszköz, mert nem hitért, hanem hitből és 'hit által élünk és idvezülünk. Délutánonként János apostol I. levelét tárgyaltuk meg, ahonnét különösen a bűnnel szembeni harc és élére állított kérdések, a hazugságmentes élét valósága voltak áldásul. Az úrvacsorában a teljes Krisztussal való közösség volt a most kihangsúlyozott áldás. Záró összejövetelen sok bizonyság hangzott el, de mindegyik abban az imádságos reménységben csendült vissza: Hitben járjunk és ne látásiban. Doulos, H. KÉPVISELŐK CSENDESNAPJAI. — Szeptember 6—8. — Meghívót kaptam a sződligeti Megbékélési Házába képviselői csendesnapokra. Megmagyarázhatatlan, belső szükségét éreztem, hogy elmenjek. Az előző napokon váratlan háborús fordulat történt Budapesten. Ilyenkor a családi együttlét érzése fokozotabb mértékben jelentkezik bennünk, mint nyugalmas időikben. Mégis úgy éreztem, hogy el kell mennem oda, ahol rajtam kívül — hasonló őszinteséggel — többen igyekszünk számot adni magunkról és újaibb erőt meríteni Istentől. A csendesnapok alatt láttam, hogy vannak Istennek evangélium szerint élő szolgái, akik nemcsak hirdetik, hanem valóban gyakorolják is Krisztus parancsát, amely szerint az ember élete szolgálhat Istennek. Láttam lelkészeket, orvosokat, képviselőket, akik minden lelki és szellemi erejük megfeszítésével az evangélium szellemében igyekeznek élni. Boldog vagyök, hogy nemcsak együtt lehettem, hanem lelkileg táplálkoztam is velük. Különösen jól esett, mint politikusnak, hogy van egy hely, ahol a nagy kérdéseket az evangélium szellemében — megalkuvás nélkül — lehet megtárgyalni. Érintettük a közéleti kérdéseket, a politikát is, hiszen az evangélium szellemében bármilyen kérdésről beszélni nemcsak jog, hanem kötelesség is. Idézem a csendesnapoknak a közélettel kapcsolatos fontosabb megállapításait, amelyekből az örökérvényű evangéliumi szellem sugárzik ki: „Tisztességes célt csak tisztességes eszközökkel lehet elérni'1; — „Nincs különbség közélet és magánélet között“; — „Nem új programok, hanem a Krisztusban megújult emberek fogják a magyar életet jobbá tenni.“ Az evangélium hűséges szolgái sohasem mondhatnak l>e arról, hogy eszméik ellenőrzését az élet minden területén és így a politika területén is ne gyakorolják. Egyébként mi, Isteniben hívő politikusok hálásak vagyunk azoknak, akik a csendesnapokat kezdeményezték.
