Nyírségi Virrasztó, 1942-1943 (6. évfolyam 1-24. szám - 7. évfolyam 1. szám)
1942-08-01 / 15. szám
II. (VI.) évfolyam IS. szám. Nyíregyháza, 1942. angusztns 1. ... a sötétség szűnni kezd és azigaz világosság már fénylik. I. János 2:8. ... ideje már, hogy az álomból felserken jönk... Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett. Róma 13:11-12. A REFORMÁTUS GYÜLEKEZETI EVANGÉLIZÁCIÓ BARÁTAI TÁRSASÁGÁNAK LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nyíregyháza, Józsa András-u. 23. Telefon: 25-99. Főszerkesztő: BERECZKY ALBERT lelkipásztor, a R. Gy. E. B. T. elnöke. Megjelenik minden hó 1 és 15-én. Előfizetési díja egy évre 3'— P. Egyes szám ára 20 fillér. Félbenmaradt Az egyik evangélizáció végén történi. Megindult lélekkel fordult hozzám valaki s elmondta, hogy jó vallásos lélek volt mindig, de fogalma sem volt arról, hogy az Ur Jézusra ilyen döntő nagy szükségünk van. Most szinte megijsztette őt, hogy hol járt ő eddig egész vallásosságával — Jézus nélkül. Hányán vannak, akik évtizedekig hallgatják az igehirdetést — esetleg igen komoly, határozott an evngéliumi igehirdetést — és soha észre nem veszik, hogy bennük valami nincs rendben, hogy a bűn az ő személyes életfájukat rágja, hogy a nyomorúság az ő egész életüket megrontó hatalom, hogy a szabadulás Jézus Krisztushoz való megtérésben van... Mindezeket hallják és soha meg nem hallják. Be vannak oltva, a sok hallott és meg nem hallott beszéd immunissá tette őket Isten élő és éltető szava iránt. Még rosszabb esetek is vannak. És talán minket ez érdekel közelebbről. Vannak, akik előtt „felragyogott a Krisztus“ és egész lényükkel oda is fordultak feléje. Megindult bennük a hit életének csodálatos tiszta áramlása, minden nap boldogabban olvasták a Bibliájukat, új, meg új tapasztalatokat nyertek az imádság meghallgatásáról, hálatelt szívvel olvadtak bele a közösségbe, Isten népe közé, keresve keresték a szolgálat alkalmait s a munka öröm volt számukra, egyszóval: éltek. Aztán lassan iszaposodon a víz, folyása mindig lassúbb lett s rátelepedett lelkűkre, megszokásból-e lustaságból-e, a lopva életükbe beosonó világ hatásától-e, valami fásultság. Tovább ment minden, a gépezet forgott, a bibliaolvasást nem hagyták el, az imádkozást kötelességszerűen elvégezték, imitt-amott bizonyságot is tettek, csak az egészből hiányzott az élet illata, amely egyes-egyedül tudja vanzani a lelkeket a megfeszített és feltámadt Úrhoz. Néha hosszú ideig tartott ez a megmerevedés, ez- az egy állapotban való megmaradás. És ezaz „egy állapot“ sohasem jó álkeresztyének. lapot. A hit élete mindig friss, mindig üde, mindig van benne valami újszerűség és éppen ezért mindig van benne valami vonzó. A legtöbb keresztyén ember élete azért nem tud ébresztő és Krisztushoz vonzó hatásokat árasztani, mert megfásult, vagy megkövesedett Szokássá, kötelességgé vált az, aminek mindennaposnak és mindenórásnak kell ugyan lennie, de soha se robotnak, soha se kötelességszerű- üek. Az élet egyik legfőbb ismertető jele a szakadatlan m e g ú j ulá s, iamit növekedésnek is nevezünk. Unalmig csépelt közhely már, hogy a legtöbb keresztyén embernél ez a növekedés hiányzik. Az élet üde forrásából mindig közvetlenül és frissen merítő hit. Fél- benmarad sok keresztyén. Olyan biztató az indulás, oly ígéretes a kezdet és mintha hiába íratott volna meg: „Isten adja a növekedést.“ Félre ne értessem: bizonyos értelemben minden keresztyén e földi életben félben levő. Jó arra az igére komolyan gondolni, amit Pál a Róma 8-ban aztán mond el, miután megrajzolta a teremtett világ emésztő sóvárgását Isten fiainak megjelenése után. Azt mondja ott, hogy nemcsak a teremtett világ, hanem „magok a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását.“ Bibliai józansággal gondoljuk meg, mit jelent az, amit a II. Kor. 5-ben mond Pál: „E testben lakván távol vagyunk az Úrtól.“ Hát nem vagyunk Isten gyermekei? Kétségtelenül azok vagyunk: „örökösök is, örökösei Istennek, örökös társai pedig Krisztusnak.“ Be a teljes örökség birtokba vételéig még hátra van „a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk.“ Ez a tíz, húsz, vagy ötven éves pilanat, amit éppen arra rendelt és adott a mi Istenünk, hogy növekedjünk a kegyelemben. Egészségesen tehát azt jelenti a félben létei, hogy még nem vagyunk készen, de szakadatlanul folyik rajtunk Isten munkája.
