Nyírségi Virrasztó, 1942-1943 (6. évfolyam 1-24. szám - 7. évfolyam 1. szám)
1942-07-15 / 14. szám
2 NYÍRSÉGI virrasztó kezhetik. Olyasféleképpen tudakozzuk tehát naponként a Szentírást, ahogy a katonák a napiparancsot hallgatják, tudomásul veszik és végrehajtják. Isten népe, valaha csak a zsidó nép, manapság azok, akik érzik magukról, hogy személyükben és életük f olyásával mindenestül szentek, azaz Istenéi, az ő tulajdonai, akiknek már értésére adta, hogy igényt tart rájuk és rendelkezni óhajt velük, Isten népe, ismételjük, az Ószövetségben minden időkre érvényes formában megkapta valóban törvényeit. Ezért olvasunk mindennap egy részt az Ótestámentom- ból, hogy megtudjuk belőle: mit akar Isten tőlünk éppen ma, azzal, hogy a mai napot megérni engedte velünk és apróbb-nagyoibb eseményeivel berendezte számunkra. De nem azért olvassuk el ezeket a részeket, mintha elhinnők, hogy azt végre is hajtjuk, mint valami pro- grammot. Minden emberre érvényes ugyan Isten törvénye, de egyben minden ember számára végrehajthatatlan is ez a törvény egyidejűleg emberi erővel. A törvényt nem végrehajtani akarjuk farizeus módon, a törvény érvénye bennünket csak naponkint eszméltet rá tehetetlen, gyarló, bűnös voltunkra, azért, hogy kérlelhetetlen szigorával Krisztus keresztjéhez űzzön bennünket. Krisztus aztán bőségesen ád erőt nekünk arra, hogy szét ne morzsolódjunk a bűn hatalmának és a törvény kötelező erejének két malomköve között. Ezért olvassuk naponként az Újszövetségből is egy kis (u. n. lutheri) részt. (Egész fejezet az Ö-, kis fejezetrész a jóval rövidebb Újszövetségből eléggé arányosak.) Az Űjtestámentuni nem törvénytár tehát, végrehajtandó paragrafusokkal, hanem erőforrás, élő vizek kútfeje, amely Krisztusiból árad belénk és belőlünk a teremtett világra, mely sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. A mi naponként tehermentesített, boldog és könnyű vállunk egyszeresek éppen a maga boldog és könnyű tehertől ment voltában kezd nekünk ismételten elnehezedni, de hétszerte keservesebben, mint annakelőtte. Ez a mi könnyű vállunk, — kezd egyszercsak derengeni előttünk, — mások terhéért könnyűdött meg, nincs már rajta magunk bűnének a terhe, levette onan Krisztus, mihelyt elhittük, hogy meghalván megfizetett értünk, de azért vette le, hogy helyet csináljon — a mások terhének. Aki velem akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét naponkint és úgy kövessen engemet — autó efa, Ö maga mondotta. A mi keresztünk — azok bűnének a terhe, akik még nem ismerik igazán Krisztust, nem tudják, vagy nem merik átadni 'terhüket egyenesen önéki. Neki nem voltak bűnei, természetes nemes gesztussal vállalta át a miénket, ezzel a mi vállunk felszabadult, hogy átvállalhassuk a másokét. Elviselhetetlen teherként nyomna bennünket mostantól kezdve — önnön szabadságunk. A velünk történtek után nem szabad már nekünk csak abban a tudatban forgatnunk a Szentírást, hogy egyénileg Isten gyermekei vagyunk. Rá kell jönnünk újra, meg újra arra is, hogy együttesen viszont: Isten népe vagyunk. Közösség vagyunk. Jézus Krisztus' egyénileg kinek-kinek levette válláról a keresztet s rni megszabadulván, tudunk már közösségbe élni, mert nem terhére, hanem szolgálatára vagyunk egymásnak s nem önfeláldozás, hanem könnyebbség, hogy testvérekként egymás társaságában együtt élhetünk. Egymás terhét hordozzuk, másokat magunknál különbeknek tudunk tartam. Nem azért, mert különleges jó emberek vagyunk, hanem azért, mert Isten ingyen kegyelméből megengedte ezt nekünk. Ettől fogva úgy hallgassuk Isten parancsait, mint amelyek nemcsak személy szerint szólnak nekünk, hanem valamennyiünknek, tehát mint egy közösségnek, az ő népének szóinak. — úgy járuljunk naponként az evangélium erőforrásához, mint a mi arról hirdet örömüzenetet, hogy Jézus Krisztus nekünk, mint közösségnek is meghalt bűneinkért, eleget tett váltságunkra. Jézus Krisztus az ő népének népi bűneiért, közösségi elesettségéért is meghalt. — Arról tegyünk bizonyságot Jézus Krisztus osztatlan egész magyar népének, hogy a mi kisebb közösségünk életének tanulsága szerint, igenis, lehetséges Krisztusban, a Szentlélek erejével, az Atyaisten kegyelméből, ingyen: egyik embernek a másikra való tekintettelis szent és szabad életet élni. Lehetséges a nemzeti bűnökből való megtisztulás. Lehetséges a népi egyetemes lelki ébredés. Nemcsak Isten finn népének volt lehetséges annakidején. Isten magyar népének is lehetséges. Hirdessük naponként, elmenvén, minden népeiknek, hogy Isten az ő egyszülött Fiában bűnöktől szabadulást szerzett és új életet enged nemcsak minden ő gyermekének, de minden ő népének is. Isten atyai kegyelme, Jézus Krisztus sze- retete és a Szentlélek vigasztaló világossága és ereje legyen e sorok minden olvasójával, egyenként is, de különösképpen nyilván és bizonyító hatékonysággal: összesen is. Dr. Karácsony Sándor. VISSZHANG I. LEVÉL AZ OROSZ FRONTRÓL. K ... B ...! Zubbonyom bal felsőzsebében a kis Bibliám és egy orosz térkép. Mind a kettő utat
