Nyírségi Virrasztó, 1942-1943 (6. évfolyam 1-24. szám - 7. évfolyam 1. szám)

1942-07-01 / 13. szám

II. LELKÉSZEK CSENDESNAPJA. — Június 22—25. — Nam sokan voltak, de a meghívottaknak majdnem fele eljött mégis, ha nem is állan­dóan, de részletekben. A délelőtti megbeszéléseket „A hasznos bibliatanulmányozás“ — „A tudomány haszna“ — A kegyesség haszna“ kérdéseikről és az esti áhítatokat dr. Victor János budapesti lel­kipásztor vezette nagy „haszonnal' ‘ és sok ál­dást jelentőén. A délutáni megbeszéléseket, melyeknek a lelkigondozás kérdésének mun­kaközösségben való feldolgozása volt a témája és a reggeli áhítatokat Békefi Benő vezette. A megbeszéléseknek eredményeként a lelki- gondozásnak és az utómunkának a kérdései rajzolódtak ki a résztvevőik előtt azzal a köte­lezettséggel, hogy azokat komoly bibliatanul­mányozás formájában kidolgozzák. Vajha a munkaközösség tagjai megnyernék hozzá a világosságot és a kedvet,hogy amire vállal­koztak sokaknak „hasznára“ elvégezzék. III. HITMÉLYITÖ CSENDESNAPOK. — Június 27—29. — Ezek alatt a napok alatt kicsinek bizo­nyult a Megbékélés Háza. öten a padlásra és tizenkét ten az ebédlőbe kerültek szalmazsá­kokra, pedig a szobákba pótágyak és pótszal­mazsákok is kerültek. Vajha igy menne ez az egész nyáron. A csendesnapok résztvevői négy csoport­ból tevődték össze: a Budapest—Szabadságién gyülekezetnek egyik csoportja dr. Victor Já­nos lelkipásztoruk vezetésével, a Magyar Evangéliumi Orvos Szövetség néhány tagja vitéz dr. Csia Sándor főtikáruk vezetésével, azok, akik a Megbékélés Háza meghívójára jötték és 29-én, hétfőn a Magyar Evangéliumi Szövetség „Jó Pásztor Bizottsága“ Dobos Ká­roly budapesti lelkipásztor vezetésével. A reggeli, esti áhítatok, istentiszteletek közös összejöveteleik voltak és mindegyik cso­port még külön is tartott összejövetelt. Jó volt az együttlét, mert mindenki számára azt jelen­tette, hogy hite még jobban Isten erejére nyu­godott, hogy Isten ajándékai lettek világosab­bak és ismertebbek, és hogy útravalóul ki-ki el vihette: lelikiékhez lelkieket szabván. Olyan csodálatos volt az, hogy a sok em­bernek — jó néhányan jelentkezés nélkül jöt­tek, — Isten az Ő gazdagságából kirendelte a lelki és testi javakat bőséggel. BEKÜLDTE MÁR a Református Gyüle­kezeti Evangélizáció Barátai Társasága III. Láthatatlan konferenciájára jelentkezését? LÉLEKMENTES SZOLGÁLATA Kórházi betegek között A mai kórházak alapja, az ispotály, a Krisz­tus szeretetében meggyökeredzett lelkek, ön­kéntes áldozata és alkotása volt. Itt nemcsak a testi nyomorúságokat igyekeztek gyógyí­tani, hanem ugyaniakkor lelkűket is ápolták. Az egyszerű ispotályokat, idők folyamán, hatalmas kórházaik váltották fel, az önkéntes szeretetszolgálat, helyébe intézményes szolgálat lépett. Az ispotály szelleme pedig, amelynek alapja a Krisztus iránti szere tétből fakadó szolgálat volt, szinte feledésbe ment és ezzel együt a beteg lelkigondozása is háttérbe ke­rült. Pedig ezzel a kérdéssel nekünk, Krisztus népének, komolyan foglalkoznunk kell. A kór­ház Istentől adott halászterület. Valahányszor megállók egy kórházi ágy mellett, mindig úgy érzem, Isten egy igen sze­retett gyermekével állok szemben. A betegsé­get áldásként adja Isten igen sokszor. Meg­álljt parancsol, sorompót állít, zörget: „Aki­ket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért és térj meg.“ (Jel. 3:19.) Igen sok lélek érzi azt, hogy Isten kezébe került éppen betegségén keresztül, de azt bün­tetésnek vesizá csupán és nem lát túl a szen­vedésen. Mások otthoni szeretteik miatti ag­godalmaikba bonylódva testi-lelki gyötrelmek között vergődnek. Vagy gyógyíthatatlannak ismert betegségük miatti keserű fájdalomban kínlódnak vigasztalás nélkül. Óh milyen nagy ajándék az, amikor elvi­szik hozzájuk a vigasztalás, a bátorítás, a bűnbocsánat és az örök élet felől való remény­ség evangéliumát! Amikor a beteg édesanya Isten kezébe meri tenni gyermekeit, amikor a gyógyíthatatlannak látszó beteg elhiszi, hogy: „Aki hisz énbennern, ha meghal is, él.“ A kórháziban van sok ideje a betegnek, azért adhatunk kezébe olyan olvasmányokat, amelyek az egyetlen Útra irányítja tekinte­tünket. Vizsgálj úk meg komolyan ezt a kérdést, mennyiben hordozzuk felelősséggel ezt a kér­dést, hogy a kórházi betegek találkozzanak a test és lélek Orvosával, a Krisztussal. ______________________Kórházi lelkigondozó. — O KTÓBER 1-ÉRE telepfelügyelőt ke­res a Megbékélés Háza. Nyugdíjas, vasutas vagy postás református, evangéliumi lelkületű házaspár volna alkalmas. Érdeklődni lehet Megbékélés Háza Sződiiget címen.

Next

/
Thumbnails
Contents