Nyírségi Virrasztó, 1942-1943 (6. évfolyam 1-24. szám - 7. évfolyam 1. szám)
1942-04-15 / 8. szám
2 NYÍRSÉGI virrasztó Budapesti csenóesnap MÁRCIUS 25. Mozgalmak, amelyek az evangélium talaján a Lélek munkájára születtek, állandóan abban a kísértésben élnek hogy megmerevednek. Valahol állva maradnak. Amilyen mértékben épül ki a keret, olyan mértékben súlyosbbodik a veszély, hogy a mozgalom azonosítja a formát a tartalommal. Múlhatatlanul szükséges tehát, hogy minél nagyobb eredményt ért el, minél nagyobb mozgást hívott életre, annál fokozottabb mértékben fordítson gondot saját lelki frisseségére, állandó önvizsgálatban tartsa számon, hol nem engedelmeskedett az Ur* akaratának, s az önmagával való elégedetlenséggel tartsa nyitva az utat a Lélek előtt. Márciusi, budapesti csendesnapunk ezt a célt szolgálta nemcsak célkitűzésében, hanem eredményeiben is. Ésaíás 10 alapján három megbeszélésben szó volt: Kinél az engesztelés? (dr. Márkus Jenő), Elvégzi az Ur, minden dolgát; (Draskóczy László), A maradék megtér; {ifj. Muraközy Gyula) kérdésekről. Délután II. Péter 3 alapján kerültek megbeszélés alá: Nem késik el az Ur! fdr. Fónyad Dezső), Amire a reménység kötelez; (Kiss Lajos), Növekedjetek a kegyelemben, (Békefi Benő) kérdések. A résztvevők igen élénken és személyükben érintve vettek részt a megbeszélésekben. Isten engesztelhetetlen haragját tudomásul véve, megértve, hogy Isten népének, Isten gyermekeinek hir- déttetik a felhívás megtérésre az új utat egyedül Krisztusban ismerte fel a csendesnapi gyülekezet. Nem bennünk van az élet, hanem Krisztusban, aki a végső megoldást egyedül tartja kezében, dicsőséges vísszajövaíelé- nek reménységével erősítve meg földi életünket. Felejthetetlen a csendesnapból, hogy mennyire vigyáz Isten az övéire. A szent magot, a maradékot azzal óvja meg az Ur a rothadástól, hogy újra meg újra ön- vizsgálásra, megújulásra hívja. Nincs hívő gőg, hívő ön tudat, csak ez van: Krisztusban van az erőm — és Krisz tusban van erőm. Tata Dr. M. J. Lelkész evangélizáció Az őrségi egyházmegye lelkészei számára április hó 7—9. napjain lelkész evangélizáció volt Kőszegen mint ilyen, tudomásom szerint mostantájt az első az égés: országban. Kitartóan ott volt az egyházmegye majd minden lelkésze és minden segédlelkésze Fejes Gábor esperesünkkel együtt. Kél lelkész nem tudott eljönni, az egyik öreg, a másik beteg. Délelőttönként bibliatanul mány volt és egy előadás megbeszéléssel, délután egy előadás megbeszéléssel. Este pedig a gyülekezeti evan- gélizáción vettünk részt. Az egész idő alatt Békefi Benő testvérünk szolgált. Isten nem mérték szerint adta Lelkét. Gazdagon megáldotta együttlétünket. Az áldás leginkább abban nyilvánult meg, hogy féltve őrzött emberi igazságainkat eldobtuk. és a Biblia Krisztusának igazságát fogadtuk el. Megláttuk, hogy hivatásunk vonalán még úgy, ahogy próbálunk keresztyének, Krisztushoz igazodók lenni, de egyéni éleiünk vonalán sokkal kevésbbé. Másoknak mindent oda akarunk adni s magunknak tartunk meg legkevesebbet az Igéből. Bennünk van a világ kívánsá gaival és hitetlenségével, s szinte vigyázva kerüljük a kegyes és szent életet, pedig nekünk kellene elsősorban példát adnunk a kegyességben és a szentségben, magunk is ,,szektáskodás"-nak bélyegezzük, ahelyett, hogy teljes igyekezetét fordítanánk reá. A gyakorta kísértő csiiggedésünk gyógyszere „rútságunk födelének levétele“. Igehirdető és pásztori szolgálatunk csak ma gunk megfeszítése, halála árán jöhet létre. Nekem kell meghalnom hogy a reám bízott gyülekezet éljen. Bibliatanulmányaink Igéi II, Péter 1:1:—-11, Titus 2:11—3:7 és [I Kor. 4:1—18 voltak. Előadások „Ö és mi'*, — „Mi és mások“ — ,.A Szentírás ihletettsége és tekintélye“ „A igehirdetés fökérdéseí“ „Miért van szükség evangélizációra?'* címeken hangzottak el. A megbeszélések őszinte légkör ben és elevenen folytak. A bűn egész felépítettségünket megrontotta. Nincs bennünk tapadási felület a Lélek — Szeretet — Isten felé. Szükség nekünk újonnan születnünk. mert egyedül az újjászületett lélekben válhat valósággá az Istennel való közösség Krisztus által. Elköte- leztettünk a testvér, a felebarát és az ellenség szerété sere. Krisztus a családi élet megoldása. A felelősség táguló körei: saját lelkem, családom, gyülekezetem. Sürgős missziónk keresztyénségünk elcsaládíasítása. Nem ibsoluí tekintély előttünk a Szentírás, nem is ismerjük, s ezért helyette pótlékokat adunk, holott az egész Szent- írásra szükségünk van, úgy magunk, mint a gyülekezet idvessége szempontjából, mert egy szót se szólt feleslegesen Isten. Igehirdetésünknek „Ur-felmutatássá“ kellene lennie, hogy a hívők Krisztust megismerjék és ígv segítségül hívhassák hittel. A gyakorlati életbe is v.eL zéssén be igehirdetésünk. Az evarigélizációra siükség van, mert a'hit nem örökölhető és mert nép-egyház vas gvunk. Nekünk pásztoroknak is szükségünk volt erre a háromnapos nekünk szóló, velünk törődő evangéiizációra, mert általa a pásztorok Pásztorra találtak. Sok előítélet oldódott fel bennünk s mindannyiunk boldog tapasztala tává lett: az Evangélium valóban még nekünk is szóló örömhír, ezért az evangélizáció, mint ennek az Evangéliumnak egyszerű, hívő feltárása vigasztalásunkra, éle tünk megoldására, örömünkre volt. Azt sajnáltuk, hogy már vége lett.. Isten adja, hogy ne legyen vége, hanem folytatódjék családunkban és gyülekezetünkben. Együttlétünket és közösségünket elősegítette a kő • zös szállás és étkezés, melyeket a kőszegi missziói fiók egyház és a honvéd középiskolai nevelőintézet nyújtott nagy szeretettel számunkra. Kőszeg. Farkas Sándor. KŐSZEGEN Isten megáldotta az evangélízácíót, részletesen majd a következő számban .számolunk be.
