Nyírségi Virrasztó, 1942-1943 (6. évfolyam 1-24. szám - 7. évfolyam 1. szám)
1942-04-15 / 8. szám
II. (VI.) évfolyam ft. szám, Nyiregyháza, 1942. április IS. ...a sötétség szűnni kezd és az igaz világosság már fénylik. 1. János 2:8. ... ideje már, hogy az álomból felserken jfink... Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett. Róma 13:11-12. A REFORMÁTUS GYÜLEKEZETI EVANGÉLIZÁCIÓ BARÁTAI TÁRSASÁGÁNAK LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nyíregyháza, Józsa András-u,23. Telefon: 25-99. Főszerkesztő: BERECZKY ALBERT lelkipásztor, a R. Gy. E. B. T. elnöke. Megjelenik minden hó 1 és 15-én. Előfizetési díja egy évre 3'— P. Egyes szám ára 20 fillér. Ami azután jön ... A kőszegi gyülekezeti és az annak magvát képező őrségi egyházmegye lelkészeinek evangélizációja alatt mindnyájunkat főként átfogóbb, nagyobb lélekzetű. a jövőbe vetítodö kérdések foglalkoztattak. A nyilvánvalóan előjött vallomások és napvilágot látott problémák — az egyéni élet nyomorúságain, megkötöttségein, szóval a „mi" kérdéseinken túlmenőleg — csaknem minden esetben a család a gyülekezet, a magyar reformátusság, a keresztyénség a paruzia, egyszóval az „ők" jelene és jövője felé mutattak. Külső, belső hatások okozták ezt. Egyrészt az ország legszélén . élet-halál harcban álló, óriási birodalmak közé ékelve, a magyarság és a reformátusság utolsó bástyáin voltunk nyugatfelé. (Egyik lelkész szerint az ő legközelebbi szomszédja nyugat felé Svájcban van, t. i. ott található földrajzilag a legközelebbi református gyülekezet.) Másrészt pedig nyilvánvalóvá lett mind- annyiunk előtt, hogy amit Isten egy-egy evangélizáción ajándékul ad amikor kegyelmesen megoldja életünket, fölszabadít megkötözö'ttségeink alól, az nem önmagunk számára történik, hanem azért, hogy az eljövendő nagy magyar ébredés munkásaivá avasson. A munkás számára a kérdés már most az, hogy „mi jön azután?" A magyar népi ébredés mostani szakaszában, az evangélizáció önmagában még nem alkal más nagy tömegek lelkének eredményes megmozgatására. Isién Lelke önmagához hűségesen, szigorú következetességgel finom átmenetben dolgozik, nem pedig ugrásszerűen. Vannak bizonyos dolgok, előkészületek, amiket embereknek kell elvégezni. (Bibliaismeret, ke resztyén családi légkör, lelkibeállítottság, stb.) De ezek az előfeltételek még hiányoznak a magyar református tömegekből Ezért az evangélizáció mostani munkája inkább az elkövetkező nagy magyar ébredés munkásainak elhívásában mutatkozik. Ezek lesznek azok, akik egybe- hordják az anyagot, megegyengetik az utat, és megteszik a szükséges előkészületeket az egyetemes ébredéshez. Ezért a mostani idők legsürgetőbb kérdése az evangéliumi munkás, úgy minőség, mint mennyiség tekintetében. Kicsoda az, aki- úgy tudja hallgatni a megbékélés evangéliumát, hogy az az ö számára munkába hivó. harcba indító kürtzengés legyen? Aki gyakorlatilag is hajlandó igazat adni a Hitvallás jól ismert bizonyságának: .,. . . én testestől-lelkestől ... az én hűséges Megállómnak, a Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok." A legelső lépés mindjárt az evangélizáció utómunkájában adódik. Itt rejlik az első nehézség és itt dől el az első csata. A mi számunkra életes kérdéssé, szívbéli üggyé érlelődött a feszengés: „Mi jön azután?" Mint lelkipásztornak mi a teendőm, kötelességem, lehetőségem akkor, amikor elhangzik az utolsó előadás és elutazik az evangélizátor? Miben álljon az utómunka és meddig terjed annak határa időben és mélységben? Hogyan fogjak hozzá, hogy eredményes legyen? — Mint Istentől megszólított, felébresztett és újjászült léleknek ugyanaz a kérdésem: mit kell tennem, hogy azonnal misszionáriusa legyek a győztes Krisztusnak? Ezért én éppen a gyülekezeti evangélizáció szem pontjából két sürgős szükséget látok, amelyeket — mivel éppen velünk láttatta meg Isten —- nekünk kell elvégeznünk. Az egyik a Szentírás üzeneteinek, mint Isten gya korlati életet megoldó, kegyelemteljes kijelentésének evangelizációs tisztázása. Az agyonkritizált, összeszabdalt beskatulyázott, theologíai rendszerek szűk ketreceibe szorított kísérleti nyulaknak: az élő Ige nagy kérdéseinek megtisztítása, kiszabadítása, a lélek áramlatába állítása. Ennek kézikönyv alakjában való minél gyorsabb közzététele. A másik pedig a nem Selkészi elem lelki munkára való felkészítése, beállítása. A hivatalos' lelkész utánpótlás megcsappant. Theologiára lényegesen kevesebben mennek, mint a háború utáni két évtizedben. A meg lévő lelkészekre a nagyobb városi gyülekezetek fognak igényt tartani. Kisebb gyülekezet, szórványok, intézmé nyék, szabad belmissziós mozgalmak hova-tovább lelkész nélkül maradnak. Holott talán nem azt kellené-e kérdeznünk: „Még négy hónap és 'eljő az aratás"? És a tájékok már fehérek az aratásra! Kik fognak beállani majd ebbe az aratásba? Az elmúlt évtizedek nagy bel- misszióí megmozdulásaiban, evangélizálásokban. el égé szén napjainkig a vetésre csak voltak munkások, de kik végzik el az aratás munkáját? Szüle Miklós.
