Nyírségi Virrasztó, 1942-1943 (6. évfolyam 1-24. szám - 7. évfolyam 1. szám)
1942-04-01 / 7. szám
Nyíregyháza, 1942. április 1, 11. (YL) évfolyam 7. szám, — a sötétség szűnni kezd és az igaz világosság már fénylik. 1. János 2:8. ... ideje már, bogy az álomból felserkenjünk... Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett. Róma 13:11-12. A REFORMÁTUS GYÜLEKEZETI EVANGÉLIZÁCIÓ BARÁTAI TÁRSASÁGÁNAK LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nyíregyháza, Józsa András-u. 23. Telefon: 599. Főszerkesztő: BERECZKY ALBERT lelkipásztor, a R. Gy. E. B. T. elnöke. Megjelenik minden hó 1 és 15-én. Előfizetési díja egy évre 3'— P. Egyes szám ára 20 fillér. A. harmadik szakasz Evangélizdciós napjaink voltok itt a Cserhát aljában, Monoron. A lélek ébresztgetésének áldott munkájával kapcsolatban szeretnék elmondani egyet s mást. Tehát nem beszámolót írok. Inkább arra szeretnék rámutatni: miért nélkülözhetetlen? A magyar református keresztyénség utolsó két évtizedének igen érdekes útja volt. Három állomását látom ennek az útnak. Az elsőt bízvást nevezhetjük: a Hitvallások f e l f e de z é s i korának. A magyar kálvinizmus ösztönös mozdulattal visszanyúlt leghősibb korába és érezte, hogy századok törmeléke alól ki kell ásnia hitének viláaos abc-és könyvét: a Heidelbergi Kátét! Emberileg szólva: ez a tizenkettedik órában történt, akkor, amikor történelmi öntudat hiányában egyházunk elveszőben volt az elvtelen, élmény- keresztyénség mocsárvilágában. Gyülekezeteink egyéni keresztyén vállalkozások, elképzelések és hangulatok kísérleti nyulai voltak kisebb részben, nagyobb részükben pedig avas racinalizmus ölte a hitet és a tradíciót. Egyházunk közelmúlt történetének második szakaszát joggal: a kálvinista a kt i- vizmu s idejének tarthatjuk. Rengeteg alkotás, intézmény, szervezet hirdeti azt a határtalan energiát, amely alkotásokban kívánta meq- bizonyítani országszerte a kálvinizmus hősi lendületét, századok mulasztásait gyors iramban kipótló felelősségérzetét. Századokon keresztül nem épült annyi templom, gyülekezeti ház, iskola, paróchia, s nem jelent meg annyi könyv, újság, folyóirat, nem született meg olyan csodálatos szövetség, mint a Szeretetszö- vetség és többi szeretetmunkák, megannyi jele a magyar kálvinizmus energiáinak. De hátra van még a harmadik és döntő petiódus: a gyülekezetek népének felébresztése és felszólítása: Meddig sántikáltok kétfelé? A két előbbi állomás utasai, küzdőfelei és építői csendes perceikben mindig érezhették, hogy számkivetéseikből még hiányzik valaki, akivel, mint ismeretlen tényezővel előbb-utóbb szembe kell nézniök: hiányzik a református nép, a gyülekezetek népe. Az ország sok-sok gyülekezetében volt „Református nap“, de ezeknek rendesen az volt a céljuk, hogy eredményét nyomban leszüreteljük a sajtóra, vagy az üdülőkre, régi és új intézmények talpraállítására vagy megteremtésére. Az igehirdetések, evangélizációk célja nem az volt, hogy az alvó lélek felébredvén rátaláljon Krisztusára, hanem bevallva vagy be nem vallva mindig a sáfárság. • Így esett meg az, hogy ezekben a válságos napokban kell számot vetnünk azzal a körülménnyel, hogy tömegeink még mindig nagyon messze vannak tőlünk, lélekben idegenek az Evangéliumtól és a konjunktúra kétes gyümölcseitől eltekintve fenyegetően mered ránk a lelki és világnézeti secesszió kísértete. Az a kísértet, amely már megjelent Európa nem egy egyházának ablakában és közeledni látszik hozzánk is. Egyházi életünk gyökere a gyülekezetekben van, a gyülekezetek élete a Krisztus Jézus megismerésében. Ha megindul a föld a gyülekezetek alatt, a ráépült intézmények ropogva összedőlnek. Mit tehetünk a gyülekezetekért? A rámbízott eklézsiában szinte az összes — belmisszió által életrehívott — bibliakörök és egyesületek megtalálhatók. Látogatottságuk az átlagon felül mozog. Asszonybibliakörünk 60— 80 lelket számlál, ifjúsági egyesületünk 40—50 körül mozog stb. Istentiszteletek és a bibliakörök elérik majd a gyülekezet egynegyed részét. Irattér jesztésünk is áldott szolgálat. Adományokban négy év alatt évi egyházi adójának hatszorosát sáfárkodta egyesületünk.
