Nyírségi Virrasztó, 1942-1943 (6. évfolyam 1-24. szám - 7. évfolyam 1. szám)
1942-01-01 / 1. szám
2 NYÍRSÉGI virrasztó > V’öi Jk \t \ \f T * • «4» a városi szószékeken valami különösebben készült beszédekre lenne szükség, mert ott több a műveltség, magasabbak az igények. Ez nem igy van- Ha az igehirdető ebbe a kelepcébe beleesik, akkor úgy megkötözi az ördög,, hogy nem tudja azt mondani, amit az Isten üzen. Falun és városon egyaránt bűnös ember él Egy evangélium adatott úgy a falunak, mint a városnak, mert az evangélium nem a falunak és nem a városnak, hanem a bűnös embernek szól. Csak egyetlen váltság van, a kivétel nélkül mindenkinek szóló váltság, Az evangélium hallgatásának és elfogadd sának kérdését vetjük fel, azt tapasztaljuk, hogy a falu hálásabb talaj az Ige számára, őszintébb az emberekben a szomjúság, a vágy és őszintébb még a hitetlenség is. Az aszfalton a város mesterkéltségében igen sokszor nehezebb a magvetés munkája. Úgy van a város az Igével is, mint az esővel. Alig félóra s már felszáradt minden. A járdákon úgy lehet közlekedni, hogy nyoma sincs többé az esőnek. Falun más a helyzet. Eső után még sokáig van sár és az eső hatásai sokkal inkább megtapasztalhatok. Természetesen akadálya is van éppen elég a falun is az evangélizációnak, mert itt is ugyanaz a bűnös ember és ugyanaz a sátán támasztja azokat, de őszintén megtapasztalhatjuk, hogy több lelki és áldozatbeli gyümölcs látszik a munka nyomán faluit, mint városon. Vájjon mikor jutunk oda, hogy a magyar falvakat valóban evangélizálni tudjuk ? Mikor merünk áldozni erre? A zsebkérdés sokkal jobban égeti egyházunkat is, mint a lelki kérdés A temetkezési biztosítást milyen hatalmas apparátussal szervezte meg. pl. az egész ország területén, noha erre csak annyit mondhatunk, mint Jézus: A halottak temessék el az ő halottaikat . Mit és mennyit teszünk azért, hogy a magyar falvaknak ezreit Istentől elhívott evangélizátorok járhassák? Istentől elhiva evangélizálni ma még annyit jelent, miüt teljesen magára hagyatni! Félünk befektetést tenni a lelki vetésért és ne csodálkoz zunk rajta, ha Isten nem áld meg bennünket és ha ragyogó jelentések ellenére is pusztulunk és veszünk. Dr. Ecsedy Aladár.- A MAGDALENEUM KARÁCSONYI ÜNNEPÉLYÉT december hó 24-én délután 4 órakor tartotta, melyen a nyíregyházi gyülekezet több tagja rászt vett. Ének, irásmagyarázás és imádság után a Magdaleneum gondozottjai karácsonyi Igéket és verseket mondottak el. Utána kapták meg az ajándékokat. Több helyről érkezett csomag ruhanemüekkel és egyéb ajándékokkal Istennek legyen érte hála, hogy kezd az érdeklődés és a felelősség felébredni ez iránt az igen nehéz szolgálat és munka irántA lelkész-evangélizáció akadályai Megoldatlan kérdés a magyar református életközösségen belül a lelkészevangélizáció. A szükségét sokan érzik, többen a gyülekezeti tagok ^ közül, mint' aránylagosan a lelkészek közül. Történtek is megoldására bizonyos próbálkozások, de eredmények nem. igen mutatkoztak. Ezért kell f elvetnünk azt a kérdést, hogy mi, vagy mik a lelkészevangélizáció akadályai? A legelső az, hogy hiányzik az az alázatosság és bűnbánat, amelyik éppen a lelkipásztortársadalom részéről ismeri el azt az elméletileg önmagának ellenmondó, de a népegyház miatt a gyakorlatban mégis fennforgó szükséget, hogv az elvileg Krisztus szolgálatára egészen odaszánt emberek, a magyar református lelkészek, gyakorlatilag mégis rászorulnak az evangélizációra, melynek lényege a keresztyén hit és élet alapjainak lerakása, elindítás a hívő és bizonyságtevő életre. Az a lelkész, aki igényli a maga számára az evangélizációt, az elismeri, hogy ő, aki mások tanítására vállalkozott, sőt mások tanítójául rendeltetett, még maga sem nyerte meg azokat, amiket másokban szolgálnia kellene. Ennek az elismeréséhez pedig alázatosságra van szükség. A lelkészevangélizációnak egy másik akadálya az, hogy a gyülekezet többsége és a lelkészek nagy része előtt a református keresztyén hitről és életről olyan elgondolás lebeg, melynek nem jellemvonása a megtértség, a Krisztus előtt való feltétlen meghódoltság és a Szentlélek uralma alatt való létei. Ennek következtében nem népszerű dolog és a tömeg előtt nem ajánló-levél az evangélizáltság, sőt a hit dolgában közömbös, a Szentírásban járatlan sokak előtt „szektás“-kodás, elkerülendő túlzás. A lelkészevangélizációnak az is akadálya, hogv a lelkészek annyira hozzászoktak a b szédhez, hogy nehezen tudják elfogadni azt, hogy valaki nekik, hozzájuk beszéljen. Az Ige számukra inkább szolgálati eszköz, mint saját üdvösségük örökélet beszéde. Legtöbb esetben az Ige textussá, prédikáció-anyaggá lett számukra, élő és ható lélek-élet beszéde helyett. Több alkalmon vettem részt, melynek bevallott, vagy be nem vallott célja lelkészek evangélizálása volt volna, de sohasem tudott megmaradni az érdeklődés, a beszélgetés „az egy szükséges dolog“ körül, hanem mindig átcsúszott a szolgálati nehézségekre, vagy a gyülekezeti bajokra, vagy az egvházi közélet hibáira. Vagyis az evangélizáció akadálya abban mutatkozott, hogy a résztvevő lelkészek, mint lelkészek és nem mint emberek vettek részt és hallgatták az evangéliumot. A lelkészevangéli-
