Nyírségi Virrasztó, 1941 (5. évfolyam, 1-22. szám)
1941-10-15 / 22. szám
nyírségi virrasztó 3 kor az evangélizáció nem jó, akörül van valami baj. Ismerek embereket, akik azért ellenségei az evangéüzációnak, mert ilyen vérmes reményeiket nem elégítette ki.) Sorolhatnám még ezeket a kérdéseket, de nem lényeges, hogy mind felsoroljam, mivel nyilvánvaló, hogy Isten nem ilyen céllal szerezte drága árán evangéliumát, de nem is ilyen célzattal rendelte az evangélizátió szolgálatát. Isten evangélium szerzésének és hirdetésének nyilvánvaló célja a bűn nyomorúságában élő, sátáni hatalmakkal megkötözött ember örvendetes szabadítására és vigasztalásteljes id- vességre vezérlése, juttatása. Ez lehet az evan- gélizáció egyedüli célja is, mert az evangélizá- ció nem más, mint Istennek hitre juttató, ébresztő szolgálata, amely által keresi és a halálból az életre vezérli az elveszetteket. Az evangélizációnak, mint Isten megbízatásán alapuló szolgálatnak, nem lehet más a célja, még mellékesen sem, minthogy emberi lelkeket hitre segítsen, üdvösségük érdekében Krisztus mellé állítson és Isten dicsőségére a hívő s bizonyságtevő életre juttasson. Mivel ez a célja, eredménye is csak ilyenekben mutatkozhatik meg. Igenis alázatosan, de nyiltan megvalljuk, hogy mi az evangélizáció szolgálata által embereket akarunk téríteni az Úrhoz, lelkeket kívánunk felébreszteni, Krisztus előtt való teljes meghódolásra akarjuk segíteni az ébre- dezőket. Ezt nevezhetik túlzásnak, ember által el nem érhető céloknak és nem ránk tartozó eredményeknek. Túlzásnak annyiban túlzás, hogy csak az egy Urnák való szolgálást ismeri el keresztyén életnek. De vájjon Jézus ajánlja és segíti a kétfelé sántikálást? Ember által elérhetetlen cél, csak hogy mi nem magunk dolgozunk, hanem alázatosan hisszük, hogy Isten Igéje és Lelke bennünk és általunk is győzelmesen munkálkodik. De vájjon Jézus Krisztus az egyház Ura nem emberekre bízta-e ezt az Ő munkáját? Nem ránk tartozó eredmények, de csak annyiban és addig, amennyiben magunk akarjuk és ameddig a magunk dicsőségét kéressük. Vájjon Isten nem mutatja-e meg szolgáinak, hogy „nem hiábavaló a ti fáradozástok az Urban?“ Mi- kevesebb eredményért nem imádkozunk, nem harcolunk és nem szolgálunk, mert tudjuk, hogy Isten azt akarja, hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére jusson, és — bocsánat, — azt is tudjuk, hogy Isten éppen ebben dicsőíti _ meg háromszor szent nevét. Az egy, Isten adta célt alázatosan szolgáló és az igazi lelki, vagyis Jézus Krisztus győzelmét felmutató eredményekért küzdő evangélizáció szolgálatát természetesen sok más dologgal is megajándékozza Isten, pL a szolgálathoz szükséges anyagi javakkal, meleg bensőséges közöséggel, a gyülekezet külső épülésével stb. De ezek csak ráadások, de nem céleredmények. Békefi Benő. Életem, mint az evangélizáció akadálya Nagyon keserves dolog erről írni, mert az ember inkább szeret eredményekről beszámolni, mint akadályokról. Hát még hozzá, ha az akadályok saját magában vannak. Az evangélizáció lényege a jó hír Isten szeretetéről, melyet Jézus Krisztusban megjelentett minden embernek. Istentől magától származik az örvendetes üzenet, az ember feladata meghallani, és továbbadni másoknak. Én felfogom ezt a nekem szánt evangéliumot s tovább sugárzóm, mert nemcsak nekem szól, hanem minden embernek. Életem tehát két szempontból lehet az evangélizáció akadálya: nem hallom meg magam sem Isten üzenetét, vagy ha meghallom is, nem adom át az embereknek. Az evangélium meghallásának akadálya bennem a hitetlenség. Természetemnél fogva nem vagyok hajlandó egy dolgot bevenni: azt hogy én annyira jutottam volna, hogy csak az Isten kegyelme menthet meg meg az ítélet teljes következményétől. Nem abból indulok ki, hogy elveszett bűnös ember vagyok,« hanem a már régebben szerzett keresztyén tapasztalataimból, élményeimből. Már pedig valahányszor Isten színe előtt megállók s igazán elcsendesedem, ezt mindig csak mint bűnös ember tehetem. Előbb be kell látnom kárnozatrí> méltó voltomat, meg kell hallanom az ítélet szavát s meg kell értenem, hogy az én tetteim nem érnek semmit Isten előtt még a legjobb életben sem. Aki az ítélet szavát nem akarja meghallani s magára vonatkoztatni újra meg újra, az nem fogja fel a kegyelem üzenetét se. ítélet és kegyelem egymástól elválaszthatatlanok. Ahol nincs ítélet, ott nincs kegyelem. Mivel ez a kiindulópont elsikkad életemből Krisztus keresztje frázissá lesz számomra, nem kapaszkodom belé, mint egyetlen mentségembe. Magam akarok megállni Isten előtt, magam akarok szolgálni, jót cselekedni, megváltozni. Isten szerint járni. Megfeledkezem arról, hogy . nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.“ Mivel magam nem akarom hallani az „itéletes“ kegyelmet, ne is hirdessék. Ne legyen evangélizáció. Ebből következik, hogy nem is tudom továbbadni az evangélium üzenetét. Ha beszélek
