Nyírségi Virrasztó, 1941 (5. évfolyam, 1-22. szám)

1941-02-15 / 2. szám

2

NYÍRSÉGI virrasztó

Egészkeresztyénséget, egészen átadott életű keresztyéneket!! S akkor e világ fejedelme hiába sorakoztatja fel velünk szemben a maga százszázalékos fiait.

.. mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki e világban van.“ (I. János 4 : 4 b.)

BAKÓ LÁSZLÓ.

GYÜLEKEZETI EVANGÉL1ZÁCIÓ

GYŐR.

— Február 1—9. —

E rovat céljának megfelelően hadd mutassuk be pár szóval Győrt. Győr Dunántúlnak egyik legnagyobb városa hatalmas gyáriparral és élénk kereskedelemmel, sok iskolával és közintézménnyel. Benne valósággal lüktet az élet. Győrött körülbelül nyolcezer protestáns él, többségben az evangélikusok vannak. A reformátusok száma háromezer körül van. A református egyházközség tisztviselőkből, iparosokból és gyári munkásokból áll, kevés számú földmíves lakik" az egyik külváros részben: Győrhegyen. Vasárnapi iskola a város öt különböző helyén működik, a középiskolás tanulók körében a SDG. 12 kollégiummal, az iparos és földmíves ifjúság körében az ifjúsági egylet, a leányok között a leányegyesület fejt ki áldásos tevékenységet. Van igen szép munkát végző nőegyesülete és férfi- és vegyeskara. A hét minden napján van bibliaóra a város különböző részein lelkészi vezetés alatt. A munkát egy lelkipásztor, egy vallásoktató lelkész és egy segédlelkész látja el. A szegénygondozást négv diakónus végzi. — A két protestáns egyházközség egymással igazi bensőséges viszonyt tart fenn, ami azután még nagyobb súlyt és jelentőséget ad a magukban is jelentős gyülekezeteknek ebben a nagy katholikus városban. Van több közös munkájuk, így együtt tartják az imahetet, közösen rendeznek szociális és kulturális előadásokat, közösen végzik a református és evangélikus vegyesházas szegénycsaládok gondozását, a protestánskor a protestáns intelligencia kedves találkozóhelye s immár 8 év óta évről-évre együtt rendeznek evangélizációt.

Ebben az évben február hó 1—9. napjain Békefi Benő, a R. Gy. E. B. T. ügyvezetője végzett áldásos evangélizációt. Két vasárnap d. e., február 2. és 9-ikén a főistentiszteleten prédikált. Naponként d. u. 4 órakor bibliatanulmányt vezetett az Eféziusbeliekhez írt levél alapján, utána imaóra volt. Este fél 7 órakor a Kálvin-kultúrházban evangélizáló előadást tartott, mely után minden nap hiterősítő

utóösszejövetel volt. Február 6—8. napjain a SDG. kollégiumok közös összejövetelein az ifjúsághoz szólott. Az evangélizációt bizonyságtevő összejövetel zárta be, melyen megható nyilatkozatok és hálaadó imádságok hangzottak el.

Ez az evangélizáció méltán sorakozik az előzőkhöz, sőt több tekintetben páratlanul áll. Két szempontból látjuk nagy jelentőségét: elvi és gyakorlati szempontból. Elvi jelentősége abban van, hogy — bár az evangélikusokkal közös volt az evangélizáció — a hitvallásos jelleg különösen kidomborodott. Az a meggvő- ződés hatotta át az egész evangélizációt, hogy a keresztyén élet nem egyesületekben, hanem az anyaszentegyházban valósítható meg. Ezt az evangélizáló lelkész minden előadásában világosan felmutatta, az egyik bibliaórán pedig igen határozottan kiemelte a szeparátizmus két veszedelmét: 1. a szeparátista a maga elkülönülésével a gyülekezettől értékes erőt és szolgálatot von el; 2. nem a Krisztus, hanem a saját egyesülete és mozgalma számára igyekszik lelkeket megnyerni.

Gyakorlati szempontból pedig ez az evangélizáció kiváltképen az intelligenciát vonzotta és ragadta meg. Az előző evangélizációkon inkább az egyszerűbb néposztály tolongott, most az intelligencia jött nagy éhséggel és szomjúsággal úgy, hogy a Kálvin-kultúrház kicsinek bizonyult. Természetesen ez nem azt jelenti,, hogy csak intelligencia volt, vettek részt mások is, de abban örvendeztünk, hogy az intelligencia kitartóan vett részt az evangé- lizáción a nem mindig kedvező időjárás ellenére is, ami pedig nagy akadály szokott lenni éppen az intelligencia számára. Reméljük és hisszük, hogy olyan magvetés volt ez a szolgálat, melyre áldott aratást ad az Űr. Az övé legyen a dicsőség az egyházban, a Jézus Krisztusban ' nemzetségről-nemzetségre, örökön- örökké.

Győry Elemér, lelkipásztor.

Ehhez a kedves beszámolóhoz magam részéről csak az Isten iránti mélységes hála kívánkozik hozzá. Kevés evangélizációra mentem olyan szorongások között, mint éppen erre. Érőtelenségem teljes volt. Az Űr azonban megmutatta az Ő győztes erejét. Az Ige valóban erős erősségek lerontására és lelkek foglyul- ejtésére. Az evangélizáció rendezői is szorongva várták az evangélizációt, mert hát kósza hírek, „beajánló“ hírverések jól megelőztek. Én ezt az evangélizációt a csalódások evangélizáció jának nevezem, mert csalódtunk félelmünkben, várakozásainkban, de ugyanígy nevezhetném a megszégyenülés evangélizáció jának is, mert Isten maga szégyenített meg hitetlenségünkben, kevés reménykedésünkben és