Nyírségi Virrasztó, 1941 (5. évfolyam, 1-22. szám)

1941-09-01 / 19. szám

Irdős Károly -/EBRECEN Pét^r^ia

I. (Y.) évfolyam 19. szám. Zic ,6SG £L,

M$8

Nyíregyháza, 1941. november 1.

. . a sötétség szűnni kezd és azigazvilágos- ság már fénylik.

I. János 2:8.

... ideje már, hogy az álomból felserkenjünk... Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett.

Róma 13:11-12.

A REFORMÁTUS GYÜLEKEZETI EVANGÉLIZÁCIÓ BARÁTAI TÁRSASÁGÁNAK LAPJA

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nyíregyháza, Józsa András-u, 23. Telefon: 599.

Főszerkesztő: BERECZKY ALBERT

lelkipásztor,

a R. Gy. E. B. T. elnöke.

Megjelenik minden hó 1 és 15-én. Előfizetési díja egy évre 2'— P. Egyes szám ára 16 fillér.

Nem vagy érdektelen.

Kívülálló, ismeretlen hallgatóként tanúja voltam utaztomban egy beszélgetésnek. Arról volt szó néhány utazó ember között, hogy az egyik gyülekezetben milyen nagy bajok vannak az egyházi életben. Ebből kifolyólag aztán a vádlottak padjára került „az egyház“. Végül kiderült, hogy azok a vádbeszédet tartó emberek ennek az egyháznak tagjai, sőt egyike- másika tisztviselője is.

Ez a hallott beszélgetés tette újra időszerűvé bennem azt a sokszor elevenül bennem élő kérdést: Hogyan is vagyunk mi ezzel az egyházzal? Az a tapasztalatom, hogy a lelki dolgok körül általában sok a nem világos látás, a félreértés, a tévelygés, de a legtöbb mégis az egyház fogalma körül van. Nagyon, de nagyon komolyan kellene ezt a kérdést megbeszélni, hogy végül is komolyan és megvilágosodva hódolhassunk az egyház Urának magáról az egyházról adott kijelentése előtt.

Lapunk egyik nem régi számában az utómunkáról megjelent egy cikk, melyben az egyesületesdi és a kihangsűlyozottan közösségi keresztyén életforma helyett a gyülekezetit emelte ki írója. Ez a kis cikk meglehetős felháborodást váltott ki a kétségkívül az Ur ügyéért buzgón égő „hívők“ egyik körében. Az indokokban az egyház, mint megszemélyesített s az evangéliumnak szinte „hivatalból“ ellensége, szerepelt. Ez is csak e kérdés körüli sötétséget árulja el.

Az úgynevezett „egyházi körök“-ben is sokszor igen zűrzavaros, se a Szentírást feltétlen tekintélynek, se pedig Hitvallásaink komoly vállalásának jeleit nem mutató felfogásokkal találkozhatunk. Ebből pedig éppen a mostani átalakulásokat ígérő és már is hozó időkben komoly és nagy veszedelmek származhatnak. Itt jó néhány komolyan veendő és meggondolandó kérdés van, melyek igénylik a Kijelentés szerinti megoldást. Csak el ne késsünk vele!

Komoly veszedelem van azokban a leginkább gyakorlati, tehát az életet valóságosan meghatározó felfogásokban, melyeket sokan gondolnak és kapcsolat felvételükben maguk részéről meg is valósítanak az egyházról.

Az egyház sokak szemében a „pap“, vagy legalább is a „papok összesége“. Ne gondoljuk, hogy csak az egyszerű emberek gondolkodnak így, mert intelligenciánk legnagyobb részének is ez a gyakorlati felfogása. Éppen ezért úgy helyezkedik el az egyházban vagy egyház körül, amilyen viszonyban van a pappal, vagy amilyen tapasztalatai vannak a papokról. Már abban is végzetes tévelygés van, hogy papnak hívjuk az igehirdetőt és a lelkipásztort.

Az egyház megint mások, főként éppen a „hivatalosok“ szemében az intézményes egyház képviseleti testületéivel, a gyűlésekkel és a hivatalosokkal azonos. Ez hozza magával a végzetes hierarchia kialakulását, mely tagadhatatlanul kialakulóban van a magyar református egyházban is.

Mind a két téves felfogásban az a legnagyobb veszedelem, hogy éppen az egyház tagjai maradnak ki belőle, holott az egyháznak, mint földre szóló isteni intézménynek éppen a tagjai az egyik leglényegesebb vonása, ahogy ezt a Heidelbergi Káté is érzékelteti, akkor,