Nyírségi Virrasztó, 1941 (5. évfolyam, 1-22. szám)
1941-09-15 / 18. szám
nyírségi virrasztó 2 ték, de az én dolgom mégsem lehet más, mint melléjük állanám, ment hiszen azt az új parancsolatot kaptuk a mi hatalmas Urunktól: „Uj parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.“ Óh, igen, ha azok, akik az Űréi, akik az Ö kegyelméből élnek, akik megízlelték, hogy jóságos az Ur, akik most már látnak, hallanak és meggondolnak lelki dolgokat, mi: te meg én, komolyan vennénk azt a mindig új parancsolatot és szeretnénk egymást. Boldog vagyok, hogy nekem szabad szeretnem az én hívő testvéreimet mindenütt és akármilyenék is; vállalom őket hívő bizonyság- tétellel. A másik beszélgetés Isten országa körül folyt; főként arról, volt szó, hogy egyes munkacsoportok, így mi is haszonlesésből eláruljuk Krisztus ügyét, pedig akié Jézus, az „töretlen úton“ halad Ö utána. Az biztos, hogy készek vagyunk a megalkuvásra, viselkedésünkkel sok szégyent hozunk Urunk fejére, sőt sokszor miattunk szidalmaztatik szolgálatunk és gya- láztatik Krisztus; — de bocsánatot kérek, az a Krisztus megtagadás még se megy olyan köny- nyen. Tudom, hogy igen könnyen menne, ha rajtam állana, ha én volnék a fontos és főszereplő akár keresztyén életemben, akár pedig abban a szolgálatban, mely reám és reánk bízatott. Csak az a jó és csodálatos, hogy a magunk élete és a szolgálatunk is Krisztus felelőssége, a Szentlélek Isten dolga elsősorban. Ö pedig féltve őrzi, védi és ellenünkre is tisztítja, diadalra viszi. Tudom, hogy lehetek hűtlen, lehetünk hűtlenek, de azt sem szabad elfelejtenünk: „Ha hitetlenkedünk, Ő hű marad, Ö magát meg nem tagadhatja.“ Vigyázzunk! A látszat, a saját véleményem szerint való ítélkezéssel sokszor éppen a Szentlélek munkáját vethetjük meg. Ha nem voltunk ott a lépések megtételénél, ha nem hallottuk az imádságokat.- ha nem értettük, mert nem nekünk szóltak a parancsok, akkor ne arra gondoljunk, hogy ezek talán amott el is maradtak egészen. A szeretet bizalom is. Nem lenne szabad elfelejtenünk Jézus szavait: „.. . aki nincs ellenünk, mellettünk van.“ MEGBÉKÉLÉS HÁZA r7~****mm> Ahogy visszanézünk ... Az idén valahogy olyan nehezen tudtunk elbúcsúzni a Megbékélés Házától. A záró- csendesna-pokon örvendező és hálás kis sereg dicsérte Istent azért, hogy e nyáron is nyitva lehetett a Megbékélés Háza. A bizonyságtételeik, a csodák, a tapasztalatok azt mutatják, hogy érdemes volt, pedig . . . Igen, pedig mennyi félelem és félemiítés volt a nyár elején. Jóslatok, hogy bajok lesznek főként az ellátás körül. Egy menedék volt ez elől a félelem elől: ígéret is az Ur imádságának kérése: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.“ így is lett igaz. Egész nyáron minden aggódás és „gondoskodás“ nélkül megvolt kenyerünk, élelmünk, semmiben szükséget nem láttunk. Pedig ezen a nyáron még egy evangélizá- ciós-telep nyílt meg és működött hasonló programmal: Alcsuton a Bethánia Egylet „Lelki- szolgálat háza“. Voltak, akik ettől is féltek és akik ezzel is félemlítettek. Kevesebben leszünk, mert az többeket el fog vonni. A félelem azért nem lehetett teherré, mert a munka és a munkás mindig kevés. És jöttek ezen a nyáron sokan, többen, mint az előző években, legalább kétharmad részben olyanok, akik még sohasem voltak. Alcsuton is mindig sokan voltak. Pedig az előzetes számvetéskor valahogy úgy láttuk, hogy sok eredményre nem számíthatunk, mert úgy a nyár elején nagyon ránk szakadt a nyomorúság, mintha ítélet alatt lettünk volna. Fáradtság, csüggedés vetít erőt többünkön. Az Igébe kapaszkodtunk bele: „Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van.“ Lettek is eredmények. Jó néhányan maguk állítják, hogy csoda történt velük: átváltozott életük, megbékéltek, elindultak a szolgálatra; — az egyházi sajtó munkásainak és a lelkészeknek csendesnapjait meg kellett ismételnünk. Kudarc is volt. Hitetlenségük miatt az összehívott országgyűlési képviselők csendes- napjait tizenegy jelentkező ellenére lemond - tuk, a világi újságírókét és äz evangéliumi munkásokét össze se. mertük hívni. Ezek 1 is kellettek, hogv el ne bizakodjunk, sőt piruljon orcánk a sok csoda és jel ellenére való hitetlenségünk miatt. Áldva Istent az Ő kegyelmének gazdagsága miatt az Ő tetteiért, szégyen- Kezünk is félelmeink és hitetlenségeink miatt. Evangélizáció Budapest Tisztviselő Telepen. Szeptember 28—október kettő között volt Budapest Tisztviselő-telepen 5 napos evangélizáció. Az evangélizációt gyülekezeti konferencia vezette be. Dr. Pataky Pál a gyülekezet- lelkipásztora segítségeivel együtt lelkesen készítette elő az evangélizáló napokat. Az evangélizáció programmját is ők állapították meg. Minden este fél 7-kor volt az Üllői-uti szép templomban az evangélizáció, azután pe-
