Nyírségi Virrasztó, 1941 (5. évfolyam, 1-22. szám)
1941-09-15 / 18. szám
’" K" y I. (V.) évfolyam lit. m. Nyíregyháza, 1941. október 15. . . a sötétség szűnni kezd és az igaz világosság már fénylik. I. János 2:8. ... ideje már, hogy az álomból felserkenjünk... Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett. Róma 13:11-12. A REFORMÁTUS GYÜLEKEZETI EVANGÉLIZÁCIÓ BARÁTAI TÁRSASÁGÁNAK LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nyíregyháza, Józsa András-u.23. Telefon: 599. Főszerkesztő: BERECZKY ALBERT lelkipásztor, a R. Gy. E. B. T. elnöke. Megjelenik minden hó 1 és 15-en. Előfizetési díja egy évre 2‘— P. Egyes szám ára 16 fiilé.. Három kincs. A reformáció nagy tényében a Szentlélek Isten gazdagságából három kincset tett újra valósággá, megtalálhatóvá és elfogadhatóvá az ö népe: az egyház számára. Ez a három kincs az Ige, a kegyelem és az Isten dicsősége. A reformáció az Igét fedezte fel. Azt tette mindenek fölött éppen isteni eredeténél fogva a legfőbb tekintéllyé, az egyetlen zsinór- mértékké. Hitnek, cselekedetnek megfellebbezhetetlen és megmásíthatatlan szabályozójává Isten Igéje lett. Ennek az Igének hirdetése és látható jegyekben való kiszolgáltatása lett az egyház egyetlen feladatává. A reformáció a keresztyén élet, az üdvösség, az Isten szolgálata és az Isten tisztelete kizárólagos és egyetlen lehetőségét az ingyen való és a hit által megnyerhető k e g y el e m- b e n ismerte fel. A cselekvő emberről a kegyelmet gyakorló Istenre helyezi át a hangsúlyt. A keresztyénséget minden vonatkozásában, megjelenési formájában és gyümölcsében Isten ajándékának tünteti fel, melyet nem véres, keserves harcok árán kell a bűn alá rekesztett embernek megszereznie, hanem amit ez a bűn alá rekesztett ember Krisztusért ajándékba kap Istentől. Nem követelmény többé az evangélium, hanem Istentől való ajándék, Szentlélek vállalkozása, új teremtés. A refomáció a teremtés, a történelem, az egyház s az ember élete célját egyedül és kizárólag Isten dicsőségében fedezte fel. Minden azért van, azért történik, azért él, hogy általa Istennek kibeszélhetetlen dicsősége bontakozzék ki. Ahogy mindennek célja Isten dicsősége, úgy mindennek értelme, sőt feladata ennek a mindenen átsugárzó, örökké szentséges dicsőségnek a szolgálata. A keresztyén ember és az egyház élete, feladata nemcsak az önmagát kegyelemben megtartani hivatott kegyesség gyakorlása, hanem azon felül Isten szóig lata és Isten tisztelete. Ez a három kincs: a feltétlen tekintélyű Ige, a mindenre elég kegyelem és Istennek mindenen átragyogó dicsősége volna ma is a reformáció népének és egyházának gazdagsága, de ugyanakkor megbizatása is. A reformáció hálaünnepére készülve vajha el tudna önteni bennünket a bűnbánat amiatt, hogy az Ige sok vonatkozásban véka alá került, nem döntően szabályozza közöttünk a hitet és a cselekedetet; — a kegyelem pótlásra szorul, mert többre becsüljük a magunk fáradozását és cselekedeteit; — s Isten dicsősége elé alattomosan vagy kérkedve vonult oda emberi nagyságok, célok és intézmények dicsősége, szolgálata és tisztelete. Csak: e bűnbánat megnyerése után számíthatunk arra, hogy újra ez a három kincs fogja gazdagítani, uralni és beteljesíteni a reformáció népét és egyházát. BÉKEFI BENŐ. Két beszélgetés után ... Leánykonfenencián vettem részt. Három egyházmegyéből közel 600 leány sereglett ösz- sze. Volt ott öröm, félelem, reménység és csüg- gedés. Ez az alkalom hozta magával azt a két beszélgetést, melyre most emlékezem. A konferencia egyik vezetője igen keserűen kifakadt a „hívőkre". Azok csak kritizálni, botránkozni tudnak. Megütköznek a ruhán, a hajviseleten. Tüntetőleg tartják magukat távol az „evangélizációtól“, mert a „Kis magyar daloskönyv1 -ben — véletlenül vagy butaságból, — de az énekek mellett a szép népi magyar dalok is ott vannak. Ahelyett, hogy odaiállanának imádságaikkal a gyengébbek mellé. Nagyon rossz volt hallanom ezeket. Megvallom, hogy indulatba is jöttem. Valahogy azt éreztem, hogy akárhogy is volt, akármilyen is volt ezeknek a viselkedése, ha kritizáltak, ha botránkoztak, igen rosszul cseleked-
