Nyírségi Virrasztó, 1941 (5. évfolyam, 1-22. szám)
1941-07-15 / 14. szám
2 NYÍRSÉGI virrasztó hallott már róla, hogy van olyan víz, de maga nem élte meg a nagy gyógyulást, tehetetlen tanácsadó. Van sok vallásos, sok „jó református“ ezeknek van „közszellemük“ is, — de az élő és szabadító Jézust kevesen ismerik. Kevesen — ez még nem baj. De vájjon a kevesek ismerik-e Öt — igazán? Mi it t fúrjuk a lelkek kemény kőszikláját s rakjuk bele a leghatalmasabb feszítő erejű robbanószert: Istennek tékozló gyermekei után sóvárgó atyai szeretetét. Akiben ez a szeretet gyökeret vert, az tudja, hogy neki most már utána kell menni a tékozló fiáknak s elmondani nekik, hogy van atyai ház. És van hozzá út — Jézus. Booth generálisról olvastam, hogy egy szegény züllött ember után évekig járt. A szerencsétlen iszákos újra meg újra visszaesett a bűnbe, de a generális nem hagyta „békében“, hanem fáradhatatlanul ment utána. (Milyen „nagyvonalúság“: egyetlen-egy hitvány emberért!) A nyomorult végre megtört és sírva mondta: sohase hittem volna, hogy ilyen szeretet is van ... Nagy ügyet szolgálunk. Neked, Testvér, ügyed-e, valóban, szíved szerint? Kevesen vagyunk — ez helyes, mert megfelel Isten országa belső törvényének. De akik vagyunk, v a g y unk - e igazán, vagy csak — látszunk? Az odaadás, az áldozat, az odaszentelt idő, pénz valamit megmutat ebből... BERECZKY ALBERT. Egyéni, közösségi, családi vagy gyülekezeti keresztyénség ? A minap kis társaságban arról kerekedett szinte parázs vitává nőtt beszélgetés, hogy melyik az életnek az a területe, ahol legdöntőbben kell uralkodnia Isten Lelkének. Voltak, akik az egyéni élet területén, mások a közösség területén, akadt, aki a családi élet területén, sőt voltak, akik a gyülekezeti élet területén bizonygatták. Ez a beszélgetés megmutatja, hogy különböző típusú megélései vannak ebben a vonatkozásban a keresztyénségnek. Próbáljuk meg most ezeket röviden szemügyre venni. Az egyéni keresztyén életet én inkább ma- gának-élőnek nevezném. Az biztos, hogy Isten Lelke és Igéje az egyénit, az embert magát önmagában szüli újjá. A megtérésre hívó isteni szó is az egyéneket, téged, meg engem szólít megtérésre. Krisztus munkájának éppen egyik jellemző vonása az, hogy az egyént a sokaságból kiemeli; az ő döntő munkáit egyénileg végzi el rajtunk. A hit csak akkor válik élő hitté, ha az a személyes vonást is magán viseli, ahogyan Káténk mondja: „Hogy nemcsak másoknak, hanem nekem is bűnbocsánatot, örök igazságot és üdvösséget ajándékoz Isten, pusztán kegyelemből, egyedül Krisztus érdeméért.“ Krisztus megmentő, szabadító és üdvözítő munkáját az egyéneken végzi el. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a megmentett, a lelki szabadságra eljutott és az üdvösség reménységét megnyert ember mindezt önzőén a maga számára használja ki. — Aki így teszi, mint ahogy vannak sokan, akik így is teszik, az megrekedt keresztyén, igen sok esetben tévelygő, mert a keresztyénség nemcsak az ember megmentéséből, szabadítá- sából és idvezítéséből áll, hanem szolgálatból is. Krisztus hívása egyéni, de Ö az elhivatottakat küldi is és ez a küldés mindig mások felé irányul. Gondoljunk itt ezekre: Szeressétek egymást. .. Teremjetek sok gyümölcsöt... Tegyetek tanítványokká minden népeket... Másik típusa a keresztyén életnek a közösségi keresztyénség. Vannak, akik a keresz- tvénséget csak mint közösségi életformát tud- jják elképzelni. A közösség alatt ezek mindig korlátozott, meglehetősen szűk keretekre szo- ‘ rí tkozó, öncélú társaságot értenek. A „mi“ zártsága és kizárólagossága ez. A közösségnek kibeszélhetetlen sok áldása van, mert egymás hite által épülünk . . . mert az evangélium hitből hitbe terjed . . . mert a vigasztalást is egymás által osztogatja Isten . . . mert a Krisztus nevében egybegyülő kettő-háromnak ígér- tetik a Krisztus jelenléte és a meghallgattatás. Ezek azonban a kersztyén életnek csak egyik részét mutatják. Ezek nem pótolhatják azt, amit nekem és máshol kell megcselekednem, véghez vinnem. A magának élő, vagy maguknak élő közösség, a bálvánnyá lett közösség, mely annyira ismeretes a magyar evangéliúmi körökben, mutatja azt, hogy nem ez a keresztyénség igazi életformája. A családi keresztyénség a legkevésbbé ismerős. Sajnos, a magyar családok, a magyar családi közösségek nem hordják magukon a lelkiség és a keresztyénség vonásait. A család maga nem keresztyén intézmény, mert az az első teremtés adománya. Azonban ahogyan a bűn a család intézményét annyiféle bűnnel megfertőzte, úgy az evangélium erői megváltoztathatják. A keresztyének családja kettős jellemvonást hord magán. Az egyik az, hogy igyekszik az isteni rend harmóniájában élni: Isten, Krisztus, férfi, asszony, gyermek — ez az az isteni sorrend, melybe Isten kívánja látni az övéit. A másik pedig az, hogy a keresztyének családja nemcsak testi, nemcsak anyagi, nemcsak védelmi, hanem legelsősorban istentisz- letei közösség. A családi keresztyénség alapja a
