Nyírségi Virrasztó, 1941 (5. évfolyam, 1-22. szám)

1941-02-15 / 2. szám

3 nyírségi virrasztó előítéleteinkben. Isten hatalmasabb, mint gon­doljuk. Krisztus győzelmesebb, mint ismerjük. A lelkek nagyobb mértékben éhezik az Igét, mint amilyenben szólni szoktuk nekik. Lehetne ezt az evangélizációt a lelkészek evangélizációjának is nevezni, mert mind a református, mind az evangélikus lelkészek ál­landóan résztvettek majd minden összejövete­len. Az evangélikus lelkészek és feleségeik szokásos heti összejövetelén külön is alkalmam volt résztvenni. Köszönöm az imádkozok imád­ságait. B. B. NESZMÉLY. — Február 10—11. — Neszmélyt már azt hiszem, hogy nem kell bemutatni, mert hiszen minden esztendőben megfordul ott valaki közülünk szolgálattételre. Ezeken a napokon Bárkányi Juliska és Tóth Erzsüke testvérekkel voltam ott. Ők látogatták a gyülekezet tagjait délelőtt és délután. Én délelőttönként a gyülekezeti munkásoknak, délután a gyülekezetnek vezettem bibliaórát és este a templomban evangélizáló istentiszteletet. Voltak a csendesnapoknak Dunaradványból, Győrből és Komáromból, is résztvevői. Most Isten azt adta áldásul, hogy újra nö­vekszik az érdeklődés az evangélium iránt, de most már nem kíváncsiságból, hanem éhségből. Kezd a gyülekezeti munkások fáradozásának eredménye is mutatkozni. Többekkel volt alkalmam beszélgetni, akik bizonyságot tettek arról, hogy egyik-másik gyülekezeti munkás szolgálata, látogatása és a vele való beszélge­tés indította meg. Isten Lelke bontogatja a sátán, az ellenség sorait. Békefi Benő. LÉLEKMENTÉS SZOLGÁLATA Molnár Mária misszionárius levele Békefi Béniméhez és Baráti Társaságunk tagjaihoz. Pitilu, 1940. XI. 11. Dráqa kedves Margitkám és kedves Testvéreim ! Igen nagyon köszönöm kedves soraitokat, nagyon értékelem kedves Férjed tartalmas le­velét, tudva, hogy igen el van foglalva az Űr ügyeivel s így igen nagy áldozatnak tartom azt, hogy időt szakított nekem írni. Hiszem, hogy mire e levelem kezeitekhez ér, akkorra már sok kérdése szíveteknek megoldódott és legalább tudni lehet már, hogy mit hozott ki Isten abból a káoszból, mely kedves leveletek írásakor volt. Olyan jó volt olvasnom azt a szót: „széles Magyarországon“. Igen, már megszélesedett Isten kegyelméből, meg is hosszabbodott eddig ugy-e? Én itt nem sokat tudok a világ esemé­nyeiről, de tán jobb is így. Köszönöm a gyógykezelésre vonatkozó so­raidat is. Igen nehéz itt a kezelés, mert olya­nok a betegségek, melyeket nem igen ismerek. Most már 3 hónapja engem is előfogott egy bőrbaj, valahol a bennszülöttektől ragadhatott reám, — vagy tán az egyoldalú táplálkozás eredménye? — s nem akar elhagyni. A kezei­men és térdhajlásban igen viszketeg kis apró hólyagocska támad, mely erősen gyulladt és kis nedvességet tartalmaz; ha felszúrom, vagy kaparom, vérzik is és seb támad rajta, mely hámlik és a hámlás után újra kezdődik. Az ujj aim, és kezem feje meg is dagad tőle, ilyen­kor nehéz a tollat használnom. Sok mindennel próbáltam elmulasztani, de még nem talál­tam meg a gyógyszerét. Legenyhítőbben a Nivea-krém hat reá, de el nem múlik tőle. Igen jól hat a sósborszesz is. De ez mind mellékes, ami az én testemet illeti, mert van sokkal nehezebb és fontosabb nehézség. Ezek a szegény feketék nem tudnak kü­lönbséget tenni a jobb és balkezük között sem. Most, hogy hónapokig távol voltam Pitilu- ról, mivel a többi misszionárius társam állo­másait látogattam, azt az időt a sátán kihasz­nálta úgy, hogv egy megkeresztelt ember má­sodik asszonyt is vett, még pedig egy megke­resztelt leányt, kit ördögi varázslással hódított el a szüleitől s mikor József ez ellen, élesen kikelt és kizárta a gyülekezetből, erre azzal vá­laszolt, hogy kilencedmagával a katolikusok­hoz ment. Igen megpróbálja az erőmet az ilyen irtó­zatos sötétség. Sokszor éjjel felriadok az álom­ból és imádkoznom kell ezekért a szegény, tu­datlan lelkekért. Most, rövid idő alatt négy megkeresztelt halt meg; erre a katolikusok azt mondják: „látszik, hogy a ti vallástok nem az igazi, mert ha igazi lenne, nem halnának meg olyan sokan, de így ti mind meghaltok rövid időn belül“. Ezt a Páter is mondta nekik. Az én kis Pistám édesanyja meghalt, így József özvegységre jutott. Ügy szeretném, ha most Isten akarata szerint nősülne, hogy ne lenne annyi kelemetlensége, mint eddig. Sokat kellene még írnom, hogy mindenről tiszta képet nyerhessetek, de nem futja az idő­ből. Sohasem tudjuk, hogy mikor érkezik hajó, s így készen kell lenni előbb. Drága Anyácskát igaz szeretettel köszön­tőm, sokat gondolok reá. Téged kedveseiddel

Next

/
Thumbnails
Contents