Nyírségi Virrasztó, 1941 (5. évfolyam, 1-22. szám)
1941-10-15 / 22. szám
4 NYÍRSÉGI virrasztó is róla, nem érzik meg rajtam, hogy engem szívem mélyéig érint és létem gyökeréig megrendít az a tény, hogy csak Krisztusban, de kizárólag csakis Őbenne, nem vagyok többé ítélet, hanem kegyelem alatt, s hogy ebben megoldódott életem minden kérdése. Nemcsupán szavakat mondok, hanem ez a bizonyosság a hála örömével kényszerül ki belőlem. Mivel így nem Krisztusban, hanem önmagámban végzem az evangélium szolgálatát, ebből következik még több akadály is. Nem szereíem eléggé Jézust, hogyis szeretném azt, akire mégse vagyok annyira rászorulva, hogy minden pillanatban csak Ő tud rajtam segíteni. Természetes, hogy nem tudom Öt másokkal sem megszerettetni. Nem szeretem az embereket se, akiknek szólok, mivel magam is mindig megfeledkezem arról, hogy honnan mentettettem meg a kereszt áldozata által, hidegen hagy, hogy az emberek a kárhozat szakadékénak szélén járva élik le boldogtalan életüket. Nincs szeretet a lelkek iránt, nincs bennem buzgóság, leleményesség sem az alkalmak keresésében, se kihasználásában. A szeretet helyét a félelem foglalja el: az emberfélelem. Nem merem nekik az életük elveszett és hiábavaló voltát leplezetlenül feltárni, nem merem bűneik kényes kérdéseit bolygatni, legfeljebb csak általánosságban. Nem is ismerem az embereket, mert csak azt ismerem meg, akivel törődöm, aki érdekel. Hogyan érdekeljen azonban, akit nem szeretek. Szeretem a mutatós, tömegmunkát, mert azt legalább az emberek látják. Az egyénekért folytatott személyes munkát, amely sok küzdelemmel, teherviseléssel és imádsággal van összekötve, elhanyagolom. Hiányzik a Szent Lélek állandó vezetése. Tudom, mit hogyan kell csinálni, gyakorlatomra éfpítek. Jobb a kitaposott úton járni, mint állandóan Istentől füg- geni, lépésről-lépésre az Ő tanácsa szerint járni. Mindezt nem veszi be a természetem Egy jó módszer szerint magam is elvégzem a munkát: ez a meggyőződés vezet tudatom alatt ha szájammal mást mondanék is. így aztán mások komoly evangélizációs, személyes munkáját inkább kritizálom, mint elfogadom. Ujira kell kezdenem mindent. „Ahogy vettétek a Krisztus Jézust, akképpen járjatok is Őbenne!“ Vissza kell mennem a kereszthez Megismételnem az átadás gyötrelmes lépését. Uj nagy megtisztulásra és Lélekkel való meg- telítődésre van szükségem. Testvér! ha te is így látod, imádkozz értem és velem, hogy személyes életem (életed) ezentúl ne legyen akadálya az evangélizációnak. Dőbrőssy Lajos. Mi az akadálya? Hosszas nyögésnek nem-akarás a vége. Mondogatják sokan. Szónokolunk arról, látszólag sürgetjük is, hogy evangélizálni kell gyülekezeteinkben, mert ez hozza a lelki megújulást, de az evangélizáció ügye nem nagyon megy előre. Ugyan bizony mi is az akadálya? Először féltjük a régi jó nyugodt állapotot, amikor szellő se rebben, s a lelki tó vize mozdulatlan kényelemben nyugszik. Félünk, hogy „hasadás" támad a gyülekezetben, ami bizony nem kívánatos. Nézzük csak meg az evangéliumokat. Jézus idejében olyan hasadás támadt, amilyen azóta sem. Ö ezt be is jelentette. Igaz, nehéz dolog is az, amikor a gyülekezet két táborra szakad. Megtértekre és meg nem tértekre. Egyik községben a községi orvos elkeseredetten mondta a vádat: ..Eddig úgy tudtuk a mi régi jó kálvinista vallásunk tanításé szerint, hogy a jó cselekedetek üdvözítenek, most meg azt hirdetik, hogy meg kell térni s a jó cselekedetek semmit sem érnek, mert hitből és kegyelemből ingyen üdvözölünk.“ Az evangélizáció akadálya másodszor a pásztorok kényelemszeretete. Amikor 1934-ben nálam evangélizáció volt, utána magamban elkeseredettem szidtam az evangélizátort és fo- gadkoztam, hogy az én gyülekezetembe ugyan többet soha be nem teszi a lábát. Azért kerültem ilyen keserű állapotba, mert az evangélizáció után jöttek a felébredt lelkek, hogy ezután is jöjjünk össze bibliaórára és közös imádságra. Valósággal kikényszerítették a heti bibliaórát és az imaórát. Azóta áldom az Istent, hogy az evangélizáció által több munkát adott nekem a gyülekezetben. De valljuk meg mi lelkipásztorok, hogy bizony igen óvatosan vigyázunk arra, nehogy valamiképen szaporodjék munkánk. Már pedig az evangélizáció után több lesz a munka, nagyobb lesz a lelki igény. No hát akkor, nekünk nem kell evangélizáció. Az evangélizáció harmadik és igen nagy akadályai a „jó emberek“. Nekik ugyan ne beszéljen senki a bűneikről. Meg van a mindennapi kenyerük, végzik munkájukat, bíróság előtt sohasem. állottak, cégéres bűnöket „mint a többiek“, nem csináltak, nincs- szükségük se Istenre, sem az emberek támogatására. Az evangélizáció további akadálya a „hírverők serege“. Előre hozzák és terjesztik a vészhírt, hogy milyen veszedelmes dolog az evangélizáció. Attól sokan lelkileg megzavarodnak, családokban háborúság tör ki. Hát még milyen veszedelmes, hitvány ember az evangelizátor. Tálcán hozzák az egész múltját, hogy milyen volt megtérése előtt, miket csinált
