Nyírségi Virrasztó, 1941 (5. évfolyam, 1-22. szám)
1941-10-15 / 20. szám
'r&ös Károly 'BHECEN Pátria I. évfolyam 20. szám. Nyíregyháza, 1941. november 15. . .a sötétség szűnni kezd és azigaz világosság már fénylik. I. János 2:8. ... ideje már, hogy az álomból felserkenjünk... Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett. Róma 13:11-12. A REFORMÁTUS GYÜLEKEZETI EVANGÉLIZÁCIÓ BARÁTAI TÁRSASÁGÁNAK LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nyíregyháza, Józsa András-u.23. Telefon: 599. Főszerkesztő: BERECZKY ALBERT lelkipásztor, a R. Gy. E. B. T. elnöke. Megjelenik minden hó 1 és 15-én. Előfizetési díja egy évre 2‘— P. Egyes szám ára 16 fillér. Misszió és evangélizáció. A református és evangélikus missziói szövetségek a reformáció hetében rendezték meg közös missziói tanfolyamukat s ezen a tanfolyamon felmerült egy kérdés, amely eddig is ott élt már megoldatlanul sokakban: milyen viszonyban van és milyen viszonyban kell lennie a missziónak és evangélizációnak? Ugyanis mind a kettő, a misszió és az evangéliSáció lényegileg ugyanazt a feladatot teljesíti, csak más-más területen. Az egyik nemkeresztyén népek között építi Isten országát, a másik pedig a „keresztyén“ egyháztagok között szolgálja ugyanazt a célt, embereknek Krisztushoz vezetését s így Isten országa építését. Krisztusnak egy küldő parancsa volt csak: „elmenvén, tegyetek tanítványokká minden népeket“. Nem kaptak a tanítványok két különböző parancsot, egyiket a pogányok közötti munkára, másikat a zsidók közötti szolgálatra. Csak gyakorlati szempontból vált ketté a küldöttek szolgálata: az egyik ottmaradt Jeruzsálemben, a másik elment „a föld végső határaira“. Az apostolok közül sem Pál, sem Jakab, sem semelyik nem tartotta szolgálatát különbnek, vagy másnak, mint a másikét. A különbség csak az volt közöttük, hogy az Isten az egyiket ide állította, a másikat oda. A misszió és evangélizáció ugyanazt az evangéliumot hirdeti: hogy Krisztus a bűnös emberért meghalt. Ha valamelyik mást hirdet, akkor már baj van szolgálata körül. Istennek nincs külön evangéliuma a pogányok és külön a más megkeresztelt ember számára, mint ahogy nincs más evangéliuma a magyar és a kínai számára. A cél is ugyanaz a missziói munkában és evangélizációban: „aki hisz és megkeresztel- kedik, az üdvözül.“ Mindkettő célja, hogy embereket Krisztusban való hitre vezessen el. Ha más célokat tűz maga elé — akár mellékcélokat is, mint pl. hatalmi, vagy gyarmatosító célok — már nem misszió és nem evangélizáció, hanem emberi erőlködés. Az ilyen „misszió“, vagy „evangélizáció“ visszaélés Isten nevével. Mindkét szolgálat mögötf ugyanaz a Küldő áll. Evangélizációt és missziót csakis Krisztus megbízásából lehet végezni. Mert pl. nem misz- szió az, ahol a küldés jogát az egyházfő magának tulajdonítja, vagy Isten megbízása nélkül testületek, közösségek akarnak mindenképen „evangélizálni“. Amennyiben a misszió és evangélizáció különbségéről lehet beszélni, az csak az, hogy más-más embercsoport között hirdetik ugyanazt, ugyanannak a célnak az érdekében és ugyanannak a Küldőnek a megbízásából. De a különbség itt is eltörpül a lényeg előtt. Mert akármilyen színű, fajú vagy valldsú ember legyen is az, akinek az evangélium hirdettetik, ugyanolyan bűnös ember, mint a másik, ugyanolyan nagy szüksége van megváltásra, mint a másiknak s ugyanúgy csak Krisztus teheti boldoggá, mint a másikat. Ha nem így lenne, nem lenne értelme sem evangélizációnak, sem missziónak. Tehát lényegében nem is két különböző munkáról van szó, hanem legfeljebb két: egyik itt, másik ott dolgozó munkásról, munkásokról. Hátvédje ennek is, annak is csak egy lehet: a hívő, Krisztusban élő, imádkozó gyülekezet. DRASKÖCZY LÁSZLÓ.
