Nyírségi Virrasztó, 1941 (5. évfolyam, 1-22. szám)
1941-09-01 / 19. szám
nyírségi virrasztó 3 Ez nem önelégültség és mások feletti bíráskodás, csak károm út feletti döntés. Okét a látszatélés, rangkérdés, külső máz, fia.talság, közvélemény köti le, és ez nagyon fárasztó. Jó otthagyni mindent Krisztusért. Milyen tehertől szabadul meg az ember s milyen felesleges tehertől! El nem mondható felszabadulást jelent ezeket ledobni váltunkról, lelkűnkről. Úgy örülnék, ha Isten őket is elvezetné, hogy erre eljussanak. Hogy a régmúlt olyan erősen feltámadt, megint csak érzem a fájdalmat, hogy miért is nem lehettem mindig Krisztus követője. De egyben újra és újra feltámad bennem a kérdés: mégis ennyi kegyelmet nyertem? Miért éppen én? Nem élhetnék ezer évig, nem szolgálhatnék lelkem egész erejével, hogy ezt meghálálhatnám. Egyebet nem tehetek, csak még alázatosabban hajtom meg fejemet Isten végtelen jósága és irgalma előtt. P. l.-né. | EGYÜTT AZ UR SZÍNE ELŐTT Isten szentsége. Igen rettenetes Isten ő szentek gyűlésében és félelmetes mindazokra, akik körülötte vannak. Zsoltár: 89:8. Közösségeink és egyéni életünk alapvető hibái között kell megemlékeznünk arról, hogy nincsen bennünk és közöttünk elég Isten-félelem. Pedig ez volna minden bölcsesség kezdete. Meg, —ki félje az Istent ebben a világban, ha nem a hivő ember? Amikor nem tölt el bennünket a félelem, nem vagyunk körülte, — még ha épen konferencián vagyunk is. Három oka van, hogy úgy eltűnt szemünk elől az Isten szentsége. Az egyik a megszokás. Sokszor jártunk körülte és nagyon megtanultuk a Hozzá vezető utat. Olyan sokszor imádkoztunk, hogy már nem tűnik fel elég nagy dolognak, hogy most is könyöröghetünk. Az ördögnek sok arca és sokféle arcszíne van. De a hívek között legszívesebben a szürke szint használja. Amit nem tud elvenni tőlem, mer" nekem nagyon drága, és nagyon őrzőm, hát meghagyja, de befesti — szürkére. Szörnyű dolog a megszokás. Jusson eszünkbe az első imádság . . . Óh, milyen félelmes nagy volt az, hogy most a szent Isten előtt állok és szólni próbálóik. S most talán kisebb az Isten? Bizony nagy ereje van az ördögnek, hogy így eltakarja épen a hívők előtt a „rettenetes Isten“ szentségét. Ai másikí közönséges, de gyakorlatban hasonlóan veszedelmes ok a) tévelygés. T. i. mikor egy lélek megtér és Isten Lelke újjászüli, — először is azt tapasztalja nagy boldogan, hogy Isten nem haragszik. . . Igen a Jézus véréért elfordult felőlünk haragja, — de szentsége nem. Ha egy király megalázná magát és eljönne hozzám s velem vacsorálna, attól még király maradna és nem komázhatnék vele. Szörnyű tévelygés az, hogy mi a megváltásunkat nem egyszer arra használjuk, hogy most már otthonosan, sőt bizalmaskodva csatangolunk ki s be az Ő szentséges közelébe. Minket a szent Isten keres, a Szent váltott meg és ha imádkozunk, akkor a megbocsátó, de mégis rettenetes Ur Isten előtt állunk. Térdre! Térdre! Hajtsuk meg magunkat és féljük, mert elfeledkeztünk a Rettenetesről! Alázzuk meg magunkat, mert közelébe másként nem juthat élő ember. Milyen rettenetes még a szeretete is! Aki nem hiszi, hogy szent az Isten, csak nézzen a kereszten vonagló és gyötrődő Jézusra. Ott teljes földresujtó és megsemmisítő méltóságában meglátszik, hogy mennyire szent Ö. így kellett járnia még a Fiúnak is, mikor magára vette a mi bűneinket. Ott meglátszik, hogy milyen komoly dolog a bűn, de Isten igazsága és szentsége is. A harmadik oka, hogy eltűnik szemünk elől az Isten szentsége, az, hogy tudatlanok vagyunk. Még mindig azokat az ismereteket ízlelgetjük és ismételgetjük, amit Róla kezdetben hallottunk. Nem haladunk előre az Ő megismerésében. Pedig nem annyi az Isten, ameny- nyit én ma ismerek Belőle. Az Ö nagysága olyan méretű, hogy megismerése örökké fog tartani. (Ján. 17:3.) A kerubok, akik előtte állanak, kétszámyukkal szemüket takarják el, kettővel lábukat takarják el és kettővel lebegnek . . . Mert ők többet látnak Belőle, mint mi, ezért nem bírják el szemeik az Isten vakító szentségét. Ne félj! Ha igazán szent lesz számodra, még jobban kívánkozol hozzá. Gazdagodj meg istenfélelemmel — mert csak úgy szeretheted és úgy engedelmeskedsz Néki. P. Tóth Lajos. Imit olvassunk a bibliából ? November 1. „ 2. „ 3. „ 4. ,, 5. „ 6. „ ,7. „ 8. „ 9. „ 10. „ 11. „ 12. „ 13. „ 14. „ 15. 1. Krónika 20. Zsidók 10:1—18. I. Krónika 21. Zsidók 10:19—39. I. Krónika 22. Zsidók 11:1—40. I. Krónika 23. Zsidók 12:1—11. I. Krónika 24. Zsidók 12:12—29. I. Krónika 25. Zsidók 13:1—6. I Krónika 26. Zsidók 13:7—17. I. Krónika 27. Zsidók 13:18—25. I. Krónika 28. Jakab 1:1—12. I. Krónika 29. Jakab 1:13—18. Dániel 1. Jakab 1:19—27. Dániel 2. Jakab 2:1—13. Dániel 3. Jakab 2:14—26. Dániel 4. Jakab 3:1—12. Dániel 5. Jakab 3:13—81.
