Nyírségi Virrasztó, 1941 (5. évfolyam, 1-22. szám)
1941-07-15 / 14. szám
nyírségi virrasztó 5 Bőven kapjuk az evangéliumot, átlag hatszor egv nap. Először gondoltam is, hogy sok lesz, de örömmel veszem észre, hogy nem; igaz, az előadások összefolynak bennem és csak töredékeket tudok belőlük visszaidézni, de az egészet értem és tudom, hogy Jézus hűséges szeretete forró, el nem múló, szabadító szeretet, s hogv életemet úgy, ahogy van, hordozza, elrejti a kegyelem. Ez újítja meg a lankadót, ez az örömhír. Úgy jöttem ide, mint az ázott csibe, amit meggyötört a hideg eső, és a gazdasszonya bebugyolálja, langyos sütőbe dugja. Ahogy telnek a napok, úgy melegít egyre jobban, hpgy Jézusé vagyok, hogy Ő szeriét. Sokat jelent nekem a közösség is. Hogy ennyien vagyunk együtt, akik szeretjük az Urat, Neki örül fiatal és öreg. Ő adja belénk az atyafiakhoz való hajlandóságot. Tanulunk is sokat, hiszen munkásfcépző tanfolyam résztvevői vagyunk. Sok ösztönös dolog válik bennünk tudatossá, új dolgokat is hallunk. Szeretném, ha megmaradnának bennem. De még ha el is felejteném az „igazságokat“, a tudnivalókat, a nagyobb áldást, nem veszítem el a Megváltómmal való mélyebb, hűségesebb, örvendezőbb közösséget. Dizseri Sándorné. ELSŐ BENYOMÁSAIM A MEGBÉKÉLÉS HÁZÁBAN. 03 Istennek kibeszélhetetlen szeretete és kegyelme folytán lehetek most én is itt a Megbékélés Házában. Sokat hallottam már róla, boldog örömmel beszéltek az itt eltöltött napokról azok, akik már voltak itt. A Lélek felébresztette bennem is a vágyat: jó volna elmenni. Akkor azonban úgy láttam, hogy lehetetlen, s nem is készültem. Most megint megtapasztalhattam, hogy ami az embereknél lehetetlent az az Istennél lehetséges, mert itt vagyok a Megbékélés Házában én is. Szabadságom utolsó napjaiban kaptam az ajándékot, hogy elmehetek a Megbékélés Házába a gyülekezeti munkásképző tanfolyamra. Én kész lettem volna szolgálatomat átvenni, úgy, ahogyan voltam: fáradtan, erőtlenül, mert az idő lejárt. Az elmúlt esztendő sok nyomorúsága, kísértése, megpróbáltatása annyira elgyengített, hogy szabadságom ideje alatt sem tudtam kipihenni, és ezt látta az Ur Isten, azért küldött a Megbékélés Házába, hogy itt megkaphassam a Szentlélek erejét, amely mindenekre elégséges. Nem jeleztem, hogy érkezem, így nem is vártak. Nem ismertem az utat, így hosszú kerülő úton, nagyon fáradtan érkeztem meg. Amint a Megbékélés Házához közeledtem, két mosolygó arcú, fiatal leány jött velem szembe, akik látták táraságomat, mindjárt csomagjaim után nyúltak. Ismeretlenek voltak, de mégis, mint testvérek mentünk tovább, egymás mellett. Testvérek vagyunk, mert érezzük nyomorult voltunkat, akiknek szükségünk van arra, hogy Krisztus által a mennyei békesség részesei lehessünk. A nap végeztével a kis harang áhítatra hívogat. Most már mindannyian együtt vagyunk. Megtörténik a közös bemutatkozás, utána elénekeljük a Ház énekét :Itt vagyok, óh Uram, A Te szent' házadba’. ..“ Ezzel az énekkel köszöntünk minden vendéget, aki csak egy napra is eljön a Megbékélés Házába. Szól az Ige szava hozzánk, János ev. 15:16. alapján: Isten rendelt, Ö hívott el, nekünk eiszünkbe sem jutott volna . . . hogy gyümölcstermők legyünk . . . Istennek haszonfákra és nem díszfákra van szüksége ... A gyümölcs másnak hozza a hasznot. . . Jézus azt kívánja, hogy a ti gyümölcsötök megmaradjon, hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Mit kérnék most itt Tőled Uram, mint azt, hogy egészen fedjél fel önmagam előtt?! Lássam meg, hogv kí vagyok, egészen leplezetlenül. úgy, ahogyan Te ismersz. Ezzel a könyörgéssel tettem le Isten kezébe az itt eltöltendő napjaimat. Isten imádságot meghallgató Isten s napról-napra gondoskodik, hogy mindennap éppen azt üzenje, amire a legnagyobb szükségem van. Elcsendesedem s rájövök, hogy ez a hely valóban a Megbékélés Háza. Az Igén keresztül .látom a magam elveszett voltát, aki bűneim miatt halálra vagyok ítélve. De Isten szeretete nem hagy. elveszni. Mert úgy szerette Isten e világot, — s ebben engem is,, — hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök-élete legyen. Jézus a nagyobb munkát elvégezte helyettem, nekem csak nagyon keveset hagyott meg, de azt nekem kell megtennem;; higyjek, szüntelen imádkozzam, szánjam oda mind testemet, mind telkemet, serkenjek fel úgy igazán. Ne magam akarjak szolgálni, hagyjam az Istent én csak engedelmes eszköz legyek, aki állandó összeköttetésben van az Atyával s legvek kész, amikor Isten kegyelméből rajtam keresztül akar szolgálatot elvégezni. Isten naponként készít, hogy új szívvel és új lélekkel mehessek azok közzé, ahová Ő küld, már nem fáradtan, erőtlenül, hanem boldog örvendezéssel, hogy szabad nekem is szolgálnom. Alföldi Ilona ref. szoc. missz. testvér. i
