Nyírségi Virrasztó, 1941 (5. évfolyam, 1-22. szám)
1941-07-15 / 14. szám
I. (V.) évfolyam 14. szám, Nyíregyháza, 1941. augusztus 15. ..a sötétség szűnni kezd és azigazvilágos- ság már fénylik. I. János 2:8. ... ideje már, hogy az álomból felserkenjünk... Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett. Róma 13:11-12. A REFORMÁTUS GYÜLEKEZETI EVANGÉL1ZÁCIÓ BARÁTAI TÁRSASÁGÁNAK LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nyíregyháza, Józsa András-u.23. Telefon: 599. Főszerkesztő: BERECZKY ALBERT lelkipásztor, a R. Gy. E. B. T. elnöke. Megjelenik minden hó 1 és 15-én. Előfizetési díja egy évre 2'— P. Egyes szám ára 16 fillér. Nem , .nagyzóló“ ügyet... Legkevésbbé se illik rá, amit a világ nagyszabásúnak, vagy nagyvonalúnak szokott mondani. Az „ország“, amelynek királyg hozzánk „elközelített“ és amelynek „eljöveteléért“ a Tőle tanult imádságban naponként könyör- günk, nem is hasonlít ahhoz, amit a világ „nagynak“ ismer el. Egy olyan ügyet szolgálunk, aminek mértékei egészen mások... Nemrég beszélgettem egy régi kedves' barátommal. Egyházunk egyik legkiválóbb szol- ' gája, akinek munkájára méltán tekint nagy megbecsüléssel a hű lelkek serege. Magam is hálás vagyok Istennek azért a sok ajándékért, amit benne kaptunk. Még is — sokat tűnődtem rajta, mi az, ami a ki nem mondott szavak mélyén valahogy mégis elválaszt bennünket egymástól? Ugyanazt az Urat szolgáljuk, ugyanolyan munkatéren, azonkívül személy szerint is szeretjük egymást. Magamban azt is alázato- sant elismerem, hogy benne sokszor nagyobb hűség, több odaadás van. A látásunk mégis egy parányi hegyesszögben eltér és szétágazik. Az Ö látása szerint a munka hangsúlya azon van, hogy soka kho z érjen él az Evangélium és javítson rajtuk legalább egy keveset. Teljes tisztelettel és belső megbecsüléssel vagyok az ilyen álláspont iránt. Csak éppen azt kell mondanom, őszintén és egész meggyőződéssel, hogy engem Isten másként vezet. Az én látásom szerint a munka — az „országért“ való munka! — hangsúly a nem a szélességen, hanem a mélységen van: keveseken segíteni, de azokon aztán igazán! Nyilvánvaló, hogy e két látás, vagy e kétféle „irány“ között nincs olyan ellentét, amilyent felületesen gondolnánk. Az utóbbi álláspont ugyanis éppen nem mond le a „sokakról“, éppen nem akarja az Evangélium sóját elzárni a világtól s valami szűk és kegyes klikk magyar kir. dohány jövedéki monopóliumává tenni. Egyszerűen: mi, akik nem „sokakon“ akarunk „javítani“ egy keveset, hanem keveseken akarunk radikális gyógyulást, meg vagyunk győződve, hogy így érünk el igazán a sokakhoz is. Nem színvonal — emelést, nem az u. n. keresztyén közszellem javítását s egyéb mellék- termékeket akarunk szolgálni, — jönnek majd ezek a másodlagos eredmények maguktól! — hanem az emberi élet és szív mélyébe lehatoló Evangéliumot hirdetjük, hegy bűnösök megtérjenek és Jézusban Szabadítójukat megismerjék. Egyszóval (persze félreérthetően ) nem építeni és pásztorolni, hanem téríteni és evangéli- zálni akarunk. Ezt a látást és ezt a parancsot vettük az Úrtól. Tudom: egyoldalúság. Olyan mint Gedeoné volt, akniek pl. szélnek kellett ereszteni hatalmas hadseregét, hogy csak a maroknyi válogatott háromszáz harcoljon és győzzön. Úgy látszik, Izráelnek akkor erre volt szüksége. És ezt a különös módszert Isten országa örök terjesztési módszerének mondja — maga az Isten. Az Igével nem lehet perbeszállni. Jézus is tanította a nagy sokaságot, szánta és szerette őket („el voltak gyötörve és szét voltak szórva, mint a pásztor nélkül való juhok“) — ezért választott ki tizenkét tanítványt. Nem a tizenkettőt akarta boldoggá tenni e kiválasztással. A tizenkettő és minden idők választottal — másokért voltak. „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot.“ Érted-é ezt? A „kevés választott“ azért van a világon, hogy „hívogassa a sokakat“. A gyógyulás forrásához csak az tud eredményesen hívni, aki ivott már abból a vízből és meggyógyult. A sók jószándékú ember, aki Nagy ügyet szolgálunk 1
