Nyírségi Virrasztó, 1941 (5. évfolyam, 1-22. szám)
1941-04-15 / 8. szám
Közlöny tek. fi CIN. Kolleriurn ze I. (V.) évfolyam 8. szám. Nyíregyháza, 1941. május 15. NYÍRSÉGI ...a sötétség szűnni kezd és az igaz világosság már fénylik. I. János 2:8. VIRRASnO ... ideje már, hogy az álomból felserkenjünk... Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett. Róma 13:11-12. A REFORMÁTUS GYÜLEKEZETI EVANGÉLIZÁC1Ó BARÁTAI TÁRSASÁGÁNAK LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nyíregyháza, Bencs L.-tér 5. I. Telefon: 599. Főszerkesztő : BERECZKY ALBERT lelkipásztor, a R. Gy. E. B. T. elnöke. Megjelenik minden hó 1 és 15-én. Előfizetési díja egy évre 2'— P. Egyes szám ára 16 fillér. Feledékeny hallgató. Olyan helyen evangélizálok, ahol már ezelőtt kétszer voltam. Beszélgetek egy régi ösmerősömmel. Előhozza lelki kérdéseit és megdöbbenve veszem észre, hogy három évvel ezelőtt is ugyanezekkel a kérdésekkel vívódott. Felelevenedik bennem a régi beszélgetés emléke, az Ige, ami akkor — legalább is úgy látszott, — békességet adóan válaszolta meg kérdését. Újra felhívom figyelmét az Ige feleletére. Benne is megindul az emlékezés: Igen, ez az egyetlen felelet; óh, hogy feledhettem én ezt el ? Feledékeny hallgató. Elkezdek magambaszállani. Hogyan állok én ezzel a feledéssel ? Próbálom számbavenni csak a legutóbb meghallott Igéket és rettenve veszem észre, hogy mennyire feledékeny hallgató vagyok. Kérdéseimre gondolok és szinte elnevetem magamat: Öh, te balgatag, feledékeny hallgató, hiszen ezek a kérdések már hányszor megoldódtak békességesen bennem és számomra. Hogy van az, hogy újra kérdések ? Elfelejtettem a feleletet. A Szentírásban többször olvassuk azt, hogy „ismét monda Jézus“. Milyen nagyon is jó, hogy az Űr kész ismét szólani és újra megmondani mondanivalóját. Ez kétségkívül vigasztalás a feledékenység nyomorúságában, de még nem egészen megoldás. Mennyi baj származik egyéni és közösségi életünkben, de mennyi hibát okoz szolgálatunkban ez a feledékeny hallgatás! Ha nem felejtettük volna el az Igét, akkor nem találna készületlenül a kísértés, akkor nem ejtene kétségbe a magunk erőtelensége, akkor nem keseregnénk vigasztalatlanul, akkor nem taszítanánk el embereket könnyelmű és bántó ítél- getéseinkkel. Öh, ha nem felejtenénk el azokat, amiket Krisztus mondott nékünk, akkor teljes lehetne örömünk, akkor megtisztultan élhetnénk, akkor nem fogyatkozna meg hitünk a nehézségek között, akkor tudnánk, mikor mit kell cselekednünk. A győzelmes keresztyén élethez és az eredményes szolgálathoz ki kellene gyógyulnunk ebből a feledékenységből. Hogyan ? Jézus gondoskodott e nyomorúságunkon való segítésről, amikor ezt az ígéretet tette : „Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam nék- tek.“ A feledékenység nem természeti kérdés a keresztyén ember életében, hanem annak árulója, hogy a Szentlélekkel nincs meg a közösségünk, vagy nem nyertük még meg, vagy megszomoritottuk vagy megoltottuk magunkban. Feledékeny hallgató ! Kérjed, kérjük Isten Szentléikét, hogy gz Ö bennünk elvégzendő munkája folytán éljen bennünk az Ige, hogy az élő Ige tegye győztessé életünket és eredményessé szolgálatunkat. BÉKEFI BENŐ.
