Nyírségi Virrasztó, 1941 (5. évfolyam, 1-22. szám)
1941-05-01 / 7. szám
nyírségi virrasztó 3 KISKORPÁD. — Április 8—9. — Kiskorpád, Kisasszondhoz tartozó kb. 100—120 lelket számláló leányegyház. Tagjai nagy szétszórtságban élnek. A faluban egytaní- tós református iskola és kedves kis református templom van. Az istentiszteleteket a tanító végzi. Csúnya, hófúvásos időben érkeztem ide, de Isten kegyelméből a faluban levő reformátusok csaknem mindegyikéhez eljutottam. Egv alkalommal szolgáltam a gyermekek között és kétszer a gyülekezet tagjainak az esti evangélizáló összejövetel alkalmával, amelyekre — a csúnya idő ellenére is — szép számmal összejöttek. Az összegyűltek elhatározták, hogy minden vasárnap délután bibliaolvasásra jönnek össze az iskolában. NAGYATÁD. — Április 10—12. — Nagyatádon csak két esztendeje alakult meg az önálló református egyházközség, addig mint szórványt gondozták. Lelkipásztora Kenéz Sándor. Most építették kedves, magyarstílű templomukat is. A gyülekezet tagjai régebben alig részesültek lelkigondozásban. A nagy katholikus községben a reformátusok szinte egészén el- katholizálódtak. A rendszeres istentisztelet és hitoktatás Kenéz Sándor lelkész megjelenésével kezdődött. Isten kegyelméből három napot töltöttem ebben a gyülekezetben. Kétszer szolgáltam a templomban összegyűlt gyülekezetnek. Egy-egy alkalommal a leányoknak, asszonyoknak és egyszer a gyermekeknek tartottam külön összejövetelt. Isten iránti mélységes hálával és reménységgel tértem vissza nagyatádi szolgálatom után Kaposvárra, tudva azt, hogy igaz az Istennek beszéde, hogy nem hiábavaló a mi munkánk az Űrban. Ilona testvér. Azt ne felejtsük el, hogy egyet mindig megmagyaráz az Isten. Azt, hogy mi az én teendőm. Egy imádság van, amire mindig feleletet kapunk: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?" BERECZKY ALBERT. EGYÜTT AZ UR SZÍNE ELŐTT Semmivel sem gondolok „Semmivel sem qondolok, méq az én életem sem dráqa nékem, csakhoqy elvéqezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolqálatot, melyet vettem az Ür Jézustól, hoqy bizonysáqot teqyek az Isten keqyelmének evanqé- liumáról.“ Csel. 20 : 24. Ujjongva, nagy hálaadással köszöntöttem húsvét reggelén életem Királyát, a föltámadott Krisztust. Köszöntöttem, hogy engem is megkeresett és hogy én is találkozhattam Vele, mint sokan mások, akik a hitben előttem jártak. De úgy éreztem, hogy nem állhatok meg ennél a hálaadásnál. A Feltámadottal való találkozásban parancsátvétel van: „Menj az én atyámfiáihoz és mondd nékik“. — Tanúvá, bizonysággá avat a föltámadott Krisztussal való találkozás. Menj ! — És elindulunk. — Ebben az atyafiakhoz való menetelben és üzenetadás ban nyilvánul meg, hogy milyen őszinte a Jézushoz való ragaszkodásunk. Álljunk meg egy pillanatra az Űr színe előtt és nézzünk befelé. Igen, hányszor visszatart bennünket az örömhír átadásában egy kis szél, eső, önmagunk féltegetése, egyesek lemo- solygása, testi kényelmünk, vendégeink iránti udvariasságunk. A mentegetődzésre pedig azonnal készek vagyunk. Pál apostol semmivel sem gondol, még az élete sem volt drága, csakhogy elvégezhesse futását örömmel. — Életünk ? — még a kicsiny dolgokban sem tudjuk magunkat megtagadni. Oh és a lelkűnkből fakadó öröm kívánatossá teszi-e mások számára a Jézussal való örvendezésünket ? A világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. Nem azokét, akik Krisztustól jövet e világ hazug fényeinek és kincseinek látásától és annak titkos megkívánásától ká- bultan támolyognak, hanem azokét, akik Jézusra nézve, az ő életét élve, önmagunkat megtagadva, keresztjüket felvéve, célegyenest örömmel futnak az egyetlen életet adó evangéliummal, bizonyságot téve arról mindenkor, alkalmas es alkalmatlan időben. Testvéred. Beküldte-e már előfizetési díját? Postatakpénztári csekkBZ.: Békefi Benő Nyíregyháza, 17.079.
