Nyírségi Virrasztó, 1941 (5. évfolyam, 1-22. szám)
1941-04-15 / 6. szám
nyírségi virrasztó 3 2. Megtérés? Emberileg lehetetlen megtérni, kutyából nem lesz szalonna, sohasem leszek úgysem tökéletes ember és igazán nem is vagyok olyan nagyon rossz. Fő, hogy az arany- középúton maradiak. 3. Praedestinatio. Emlékszel, ezen gyötrődtünk legtöbbször és leghosszabban. Olyan igazságtalannak éreztük Istent emiatt és sajnál- kozva néztünk az emberekre és magunkra. Végül azzal intéztük el: Nem fér össze Isten szerető lénkével az, hogy egyeseket idvezít, egyeseket meg egyenest a kárhozatra teremt és rendel. Hirtelen ezek jutottak akkori beszélgetési témáink közül eszembe. Nos, mondom, csodálatosan bélénvult Isten rövidesen az életembe. Azelőtt is olvastam én a Bibliát, de akkor Isten maga nyitotta fel és világosította meg előttem. Megláttam, hogy itt nem problémákról, lelki kérdésekről, hanem a bűnről s közvetlen közelebbről az én bűnömről, az én bűneimről van szó. Óh, mily rengeteg a számuk! Megértettem, hogy itt nem a magam akarása, hanem egyedül Isten irgalmas szeretete segít. Jézusra csak mint példányképre gondoltam eddig. Ez a sápadt, emberi képzelés nem tudott segíteni, de a Biblia élő, értem szenvedett. vérével váltságot szerzett és feltámadott Krisztusa igen. Soha el nem feledhetem azt, mikor hittel elfogadhattam: Ö értem teljesen eleget tett! Összedőlt az addigi lelki világom, az emberi, az ész alkotta, képzelet-világ. De nem sajnálom egy csöppet se. Azóta élek tulajdonképen. Tudom kié vagyok. Az Ür Jézusé, mert vérével megvett engem örökre. Tudom, mire születtem: Isten kegyelme dicsőségének ma- gasztalására. Tudom, mi lesz velem, ha meghalok: örökön örökké élek Isten színe előtt. Miért írom ezeket neked? Mert szeretném, ha legalább te tudnál valamit rólam, hogyha nemsokára találkozunk, ne mint csodabogárra nézz te is rám. Örömmel várom találkozónk nao]át és kérem az Urat, tehessek ott csendben régi osztálytársaim előtt bizonyságot Megváltómról, megtért és megváltott életemről. Tanítónő. Nem lehet olyan világ, nem jöhet olyan vihar, nem sújthat olyan sors, amikor Ö föl ne tudna emelni. Ő mindenen győzött, még a halálon is és győzelmét megosztotta velünk. Azért halt meg. hogy mi örökre meg ne haljunk és azért támadott föl, hogy nekünk életünk legyen. Bereczky Albert. EGYÜTT AZ UR SZÍNE ELŐTT Keseregnek a halászok. „És keseregnek a halászok, és gyászolnak mind, akik a folyóba horgot vetni szoktak és akik a vizek színén hálót vetnek ki, búsulnak.“ (Ésaiás 19, 8.) Az evangélizáció munkája halászat. Jézus ama parancsának való engedelmeskedés: evezz a mélyre és vessétek ki hálóitokat fogásra. Az evangélizáció tehát nem gyönvörköd- tető, lelkeket simogató, édesen vigasztaló, könnyeket letörlő s csüggedt embereket bátorító igehirdetés, hanem: lélekmentés. A világ szennyes áradatából, a bűn által megromlott vizekből kell kimenteni a lelkeket az örökélet számára. Ezt a szolgálatot Isten emberekre bízta és emberektől vária ma is. Azok, akik ezt a mentő szeretetet már megtapasztalták, akik a kegyelem által megmentett emberekké lettek, azok kötelessége és szent feladata ez a lélekmentés. ' Vannak felekezetek, s egyes keresztyének, akik szerintük jó elgondolás alapján halászatnak tartják azt, ha a maguk egyháza számára halásznak egy-egy embert. Mi nem erre hivattunk el. A mi halászatunk Jézus parancsára és Jézus számára történik bent az egyházban, az egyház vizein. Van ebben a szolgálatban sok öröm, de van szomorúság is. Nem egyszer előfordul, hogy keseregnek a halászok és gyászolnak mind, akik folyóba horgot vetni szoktak és akik vizek színén hálót vetnek ki, húsúinak. Mi teszi a halászokat szomorúvá? Igen sokszor az, hogy a helyzet, a külső körülmények megnehezítik, vagy sokszor meg is akadályozzák a halászás munkáját. Van rá eset, hogy volna mit halászni, a tó tele van halakkal, csak nincs rá mód és lehetőség. Máskor meg az a szomorúság, hogy a halak nehezen akadnak horogra s mindent elkövetnek, hogy kiugorjanak a hálóból. Szomor- kodnak a halászok amiatt, hogy kevés az ered- ménv, hogy az emberek inkább szeretik ezt a világot és a maguk vesztét, mintsem a megmentett életet, az üdvösséget. Bár megszomorodna nagyon sok halász. Bár annyira megszomorodna, hogy szinte gyászolna és sírna. Bizonyos dolog, hogy ebből a szomorúságból áldás jön ki, mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbán- hatatlan megtérést szerez.
