Nyírségi Virrasztó, 1941 (5. évfolyam, 1-22. szám)
1941-02-01 / 3. szám
nyírségi virrasztó 3 előtt a Programm. Maid két előadás következett: A JÉZUS NÉLKÜLI ÉLET (Galambos Zoltán); ÉLET JÉZUSSAL (Békefi Benő). — Hét órakor a hivekkel egészen megtelt templomban műsoros ünnepélyt rendeztünk, amelyen imádkozott Marcsa Dániel, szavalt Szitovszky Jolán és Rásky Gizella; MAGYAR ÉBREDÉS címen előadást tartott Galambos Zoltán; énekelt a tatai református vegyeskar; Bibliát magyarázott Antal Gábor. A második-nap szintén bibliatanulmánnyal kezdődött: ISTEN KÜLDÉSE (Békefi Benő). A gyülekezeti istentisztelet is a konferenciába kapcsolódott be: JÉZUS MINDIG GYŐZ ! (Békefi Benő), majd egy előadás következett, a BÉKESSÉG ÁRA (Antal Gábor). Hatan bizonyságot tettek JÉZUS GYŐZELMEI FELETTEM címen (Koppány Sándor, Tóth Erzsiké testvér, Könczöl Erzsébet, Szalay Erzsébet, Bárkányi Juliska testvér és dr. Nagy Bálint.) Délután győzelmes életért volt imaóra (Tóth Kálmán). Az utolsó előadás GYŐZELMES ÉLET TITKA címen volt (dr. Márkus Jenő). A templomban volt a konferencia résztvevői számára úrvacsrai istentisztelet: TALÁLTASSAM ŐBENNE (Békefi Benő és Galambos Zoltán). A záróösszejövetelen JÉZUS GYÖ- ZELMEI-ről tettek többen bizonyságot. Egyik lelkészné mondotta: „Megértettem, hogy feltétlenül meg kell halnom, a Krisztussal együtt meg kell feszíttetnem. Azt is megláttam, hogy megéri. Hol kezdjem? Kérdés gvötört, de erre is feleletet kaptam: otthon, a legkisebb dolgokban“. — Egy férfi mondotta: „A Krisztusban elrejtett élet boldogsága olyan nagy, mint a Krisztus nélküli élet nyomorúsága“. VISSZHANG Jézus győzelmei felettem Mindenek előtt az Ő első teljes győzelmét: a megtérésemet óhajtom megemlíteni. Azért, mert a szívnek Krisztus felé fordulása nélkül nem lehet győzelmekről szól. Igen, a megtérés, — tehát a Jézusnak átadott szív a megváltozásnak olyan formáin megy át, amik a későbbi tartalmak számára feltétlen meghatározókként szerepelnek. Az Űr Jézus első, de leghatalmasabb győzelme után már csak az következhet, hogy Ő ezt a győzelmet érvényesíti is. Nem is annyira az életem képének a külső megvátozása az, ami a számomra az Ő győzelmét bizonyítja, hanem az, hogy a hitetlen szívemből mint alkotott az Űr hivő szívet. Esztendőkkel ezelőtt a bűn nyomorúsága kötözte meg, rettenetes kínokat okozva, a szívemet. A bűnökben eltöltött ifjú élet csődjéhez érkeztem akkor el. Ez az egyetlen, képtelen lehetőség állt előttem, belekapaszkodni az Űr mindenre elégséges kegyelmébe, vagy pedig kifosztottan és mindentől megcsömörlötten elpusztulni. Mert a bűn útján járni, a test akaratának engedelmeskedni már nem volt érdemes. Akkor jöttek emberek, akik arról tettek bizonyságot, hogy az Űr szabadító és kegyelmes, aki nem a mi vétkeink szerint cselekszik velünk. Elindultam akkor azon az úton, amerre mutattak. Mondhatom, nem bántam meg. Ez életemnek egyik rövid története, mik voltak hát Jézus győzelmei? Egyik ez a roppant nagy dolog, hogy merek boldog lenni. Akkor is, ha nincs semmi fény, akkor is, ha kínlódva és szinte összeroppanás veszedelmével gyötrődve kell járnom. E győzelmem titka ez az Ige: „Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak“. Nagyon sokáig szégyeltem őt és az Ő evangéliumát ez előtt a parázna és bűnös nemzetség előtt, amelyik pedig egyáltalán nem szé- gyenli a maga paráznaságát és kérkedik a bűneivel. Nehéz, megizzasztó küzdelmeken kellett keresztülmennem, míg például vasúti utazás alkalmával a kocsiban elő mertem venni a Bibliámat, vagy amíg emberekhez el tudtam juttatni az evangélium üzenetét. Ma már másként van. Magyarázatul azt tudom felhozni, hogy szeretetlenségem csökkenésével fogy a félelmem. Újabb győzelme az Űrnak üdvbizonyosságom megszilárdulása. A keresztyén élet felséges bizonyosságai a megtérés, az újjászületés, az örökélet bizonyossága csak magamra aggatott díszek voltak. A szám hirdette az igent, de belül fájón kongott a szívem nemet. Csak a lehetőségeket ismertem, de szepegve hátráltam meg a bizonyosságok valódiságát megkívánó feladatok elől. Egy ilyen feladat például hinni abban, hogy mások is megtérhetnek, ha nekem sikerült és ettől a bizonyosságtól indíttatva „reménység alatt szántani“. A legújabb győzelme pedig az én Uramnak életem uralmának átvétele. Nagyon régen úr már Ő az életemben, de nem egyetlen Űr. Társadalmi szokások, emberi előítéletek, józan értelmi meggondolásoknak a szívemben bennszakadt gyökerei minduntalan új hajtásokat sarjasztottak. Például egy héttel ezelőtt egy postás házibálon táncoltam, partnereim megelégedésére. Igaz, minden tiszta a tisztának, de vehet-e valaki a keblébe tüzet, hogy ruhái meg ne égnének, vagy járhat-e valaki eleven szénen, hogy lábai meg ne égnének. (Péld. 6:27—28.) Ma pedig, egy hét múlva azt mondom, hogy ez az alkalom juttatott el arra, hogy az Űr akaratának az emberi meggondolásoktól független érvényt engedjek az életemben. Sopron. Dr. Nagy Bálint.
