Nyírségi Virrasztó, 1940 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1940-04-01 / 2. szám
2 NYÍRSÉGI virrasztó város ugyan egyesült, de a két gyülekezet különváitan maradt, sőt más más egyházmegyéhez is tartoznak, a révkomáromi a komáromihoz, a komárom-jobbparti pedig a tataihoz. Az evangélizációt március 16—23 napokon tartottam. A gyülekezetből mindig többen és többen vettek részt az egyes alkalmakon. A révkomáromi gyülekezet (ott novemberben evan- gélizáltam) tagjai is szép számmal jártak át az egyes összejövetelekre. Jöttek Mocsáról, Neszmélyről és Szőnyből is vonattal, szekéren, sőt biciklin is. Minden reggel 7—7.45-ig volt hitmélyítő bibliaóra, melyen Jakab apostol levelét tárgyaltuk meg. Hétfőn délután az asszonyoknak: Márk 14:1—9, kedden a férfiaknak: I. Kor. 16:13, szerdán a fiatalembereknek: II. Tim. 2:1—5, csütörtökön a leányoknak: Máté 6:33 é3 szombaton a presbitereknek : I. Tim. 3:1— 13, volt külön összejövetel. Tartottam órát S. D. G. kiskollégistáknak és a vasárnapiiskolásoknak. Az esténként tartott utóösszejövetelen az úrvacsora kérdéseit tárgyaltuk meg a Heidelbergi Káté és a liturgia kérdései alapján. Elég szép számmal tettek fel a hívek is lelki kérdéseket. Nagy péntek délelőtt ,a révkomáromi templomban prédikáltam : Ésaiás 53:1—12, I. János 4;9—10 Igék alapján. Az egyes esték tárgyai és Igéi voltak: március 16-án : A nagy mélység. Zsoltár 130:1—2, Ésaiás 57:15. 17 én: Istentől távol-.. Lukács 1,5:11 — 18, Jeremiás 2:13 18-án: Cél nélkül... Ésaiás 8:20—22, Lukács 9:55. 19-én : Isten megszólítása. I. Mózes 3:9, Ezékiel 33:11, Ésaiás 43:1. 20-án: Jézus hívása. Máté 11:28, János 7:37, Márk 2:17, János 2,1:22. 21-én: A kereszt árnya. Márk 15:15—38, Ésaiás 53, János 19 - 15, 22-én: A kereszt fénye. Márk 15:39. Lukács 23 34, 43, János 19:26—30. 23-án : Hornét nyersz erőt? Filippi 4:13, 3:7-10, Csel. 1:8. 24-én, husvét vasárnapján délelőtt I- Kor. 15:1—20, s Róma 4:23—24 alapján hirdettem a kusvéti evangéliomot. A szombat este tartott záró-összejövetelen egészen megtelt a tanácsterem. Sok áldott bizonyságtétel hangzott el a megáldott lelkek ajkáról Az imádságokban is bőségesen áradt fel a hozzánk lehajtó Isten felé a hálaadás. B. VISSZHANG Komáromi bizonyságtételek Dr. Nagy Bálint mondta: „Nekem már az is csodálatos volt, hogy éppen az evangélizáció kezdetére érkeztem haza három hónapi katonai gyakorlatról- Az első áldás az volt, hogy megláttam : milyen jó, hogy nem kell kendőznöm magamat, mert Isten egészen ismer. Az urvacsorai kérdés szerint vallom : mindenestül fogva gyarló, esendő és bűnös vagyok... büntetést, halált és kárhozatot érdemiek. így van. A másik áldás az volt, hogy soha még ennyire világosan nem értettem, mint most: Isten nevemen szólított: Ne félj, mert megváltottalak, enyém vagy ! Igen övé vagyok, Krisztus tulajdona. Uj értelmet nyert számomra az, hogy Isten értem elbocsátotta Fiát testben. A kereszt, fénye : Elvégeztetett ! Uj erővel töltött be. Életem eddigi nagy kérdései kis kérdésekké lettek, szinte nem is érdekelnek. Egyetlen lehetőség van számomra: egész életemet az Urnák szentelem.“ Az állomásfőnök így dicsérte az Urat: „Olyan nagy dolog volt számomra, hogy építhettük Isten házát külsőleg. Most annál nagyobb örömmel és hálával látom, hogy Isten Szentlelke belsőleg építi azt. Hittem eddig is, hogy Isten az ő Fiát elküldte és az Ő egyszeri áldozatával a bűnnek hatalmát elvette. Most azonban egészen világos és személyes lett számomra a golgotái kereszt kijelentése: Elvégeztetett ! Ez nekem most teljes nyugalmat adott.“ Galambos Zoltán mondotta; . „400 évvel ezelőtt, a reformációkor is ez történt itt ezen a vidéken, ami most ebben, az ősszel pedig a mi gyülekezetünkben: egyes emberek meglátták Jézus Krisztust... Ahányszor átjöttem és beértem a templomba, mindig valami furcsa érzés fogott el. mintha a templom levegője sűrű köddel lett volna tele. Ez az imádságok fellege volt. Nagyon sokan imádkozhattak ezért az evangélizációért- Feleségemmel közösen is megtapasztaltuk, hogy szinte valami úgy vitte az embert, nem lehetett otthon maradni: az imádság. Feleségemmel együtt sok olyan bűnt láttunk meg magunkban, amikre eddig nem gondoltunk- Ebben is az Ige és az imádság ereje mutatkozik meg.“ Édesanya öröme ... — Részletek egy levélből. — „Végtelenül sajnálom, hogy ilyen messze vagyok s élő szóval nem mondhatom el mindazt, amit oly nagyon szeretnék Önnek elmondani. Bocsásson meg, hogy nem tudom magamat tovább türtőztetni, soraimmal bátorkodom felkeresni. Elsősorban is, mint boldog anya irok Önnek, hálás köszönetét mondva az én mennyei jó Atyámnak, hogy az én drága gyermekemnek megengedte, hogy az Ön ajkáról hallhatta az Igét, amely oly módon vésődött leikébe,
