Nyírségi Virrasztó, 1940 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1940-12-15 / 19. szám
4 NYÍRSÉGI virrasztó GYÜLEKEZETI EVANGÉLIZÁCIÓ BALASSAGYARMAT. Nógrád vármegye székhelye. Kedves, helyes város. Kis, 300 lelkes gyülekezet. Lelki- pásztora Antal Zoltán. Nagy a szórvány-területe. Evangélizációt tulajdonképpen csak éppen elkezdettem, három este hirdethettem az evangéliumot, két este utóösszejövetelt, három reggel bibliaórát, egyszer pedig diákoknak összejövetelt tartottam. A résztvevők száma ezek alatt az esték alatt emelkedést mutatott. Űgy- látszott, hogy Isten Igéje után éhség van a lelkekben. Isten azonban másként rendelkezett. Az evangélizációt abba kellett hagynom s haza kellett jönnöm Édesapám hirtelen jött s halálossá lett. megbetegedése miatt. Kérjük Istentől, hogy az abbamaradt evangélizációt majd alkalmas időben zavartalanul folytathassuk. B. B. DEBRECEN. — November 24—30. — Debrecent nem kell bemutatni. Itt már többször volt evangélizáció. Most 24—26-ig Ecsedy Aladár tahitótfalusi lelkész testvérünk és 27—30-ig if7. dr. Szabó Aladár gödöllői lelkipásztor testvérünk tartott evangélizáló előadásokat a Kistemplomban. utóösszejöveteleket és külön összejöveteleket pedig a Kálvin-téri gyülekezeti teremben. Az érdeklődés igen szép és nagy volt. Amennyiben kapunk a szolgálat- tevőktől részletesebb beszámolókat, majd legközelebbi számunkban közöljük. Mit tehetünk a másutt folyó evangélizációórt? Imádkozó háttér nélkül lelki munkát végezni szinte lehetetlenség. Az az evangélizáció, amelyikért nem imádkoznak, nem hozhat komoly eredményt. .Jmádkozatok érettünk!“ — zeng a zsidókhoz írt levélben az apostol szava és a kolossébelieket Pál arra kéri: imádkozzanak érte hogy nyissa meg Isten előtte az Ige ajtaját. Elképzelhetjük, mennyire fontosnak tartotta ő ezt a csendes, távoli szolgálatot, ha így tudott írni a rómabelieknek: „Kérlek titeket atyámfiai a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szerelmére, tusakodjatok velem együtt az imádkozásokban én érettem Isten előtt.“ A hivők imádsága olyan erő, amelyet még Pál sem nélkülözhetett és. ma is, mikor egy-egy evangélizáción komoly hadjárat indul a vüág fejedelme, a Sátán ellen, e nélkül nem lehet győztes a harc. Ha tehát mi szívünkön viseljük az ébredést, ne becsüljük le leghatásosabb fegyverünket, az imádságot. Hogy teljes lélekkel együtt tudjuk hordozni az Űr ügyét az evangélizátorral, ahhoz az kell, hogy meglegyen az állandó kapcsolat köztünk. Pál leveleiből kitűnik, hogy ő sohasem szakad el a munkája nyomán felébredt gyülekezetektől. „Mert jóllehet testben távol vagyok tőletek, mindazáltal lélekben veletek vagyok“ — írja. Isten szolgájának nehéz és áldozatos munkájában szüksége van az együttérző szívekre és nekünk kötelességünk, hogy segítsük a teher viselésében. Mennyivel könyebb és eredményesebb úgy a szolgálat! I. Thess. 3:8-ban ez áll: „Mert szinte megelevenedünk, ha ti erősek vagytok az Űrban.“ Nem lehet tehát engedetlenkedni és bukdácsolni, mert ennek az Igének fordítottja is igaz. Meggátoljuk a Lélek kiáradását, ha nem állunk erősen az Űrban. Filemonnak ezt írja Pál: „Mert sok örömünk és vigasztalásunk van a te szereteted- ben.“ A Szentlélek láthatatlan közössége fogja össze a hívőket, amelyikből ki ne szakítsa magát senki, mert mind neki, mind az ügynek kárára lesz. Hála Istennek, most már a Virrasztón keresztül állandóan öszeköttetésben lehetünk egymással és ha tőlünk távolfekvő helyeken van evangélizáció, lélekben ott lehetünk és kanunk beszámolókat Jézus újabb győzelmeiről. Az imádkozás és az állandó összeköttetésben maradás mellett igen fontos kötelessége a hivőnek az adakozás. „Legvetek szíves adakozók!“ Sohase gondoliuk. ha az evangélizáció céljaira adunk, hogy embernek adjuk azt. Pál. mikor a filippibeliek ajándékát megkapja, örömmel veszi, de ígv ír: „Nem mintha kívánnám az ajándékot, hanem kívánom azt a gyümölcsöt, amely sokasodik a ti hasznotokra.“ Nagy kegyelme Istennek, hogy megengedi azt, hogy adakozzunk, elfogadja filléreinket. Köszönjük meg Neki. hogy olyan tisztségre hívott el, hogv munkatársai lehetünk, nem nedig tétlen nézői világformáló hatalmának. Istent bántjuk meg, ha nem érdeklődünk a szent munka iránt és vigvázzunk, mert ha önzőn csak magunknak élünk, ha nem kaocso- lódunk bele a nagy áramkörbe, kiég lelkünk világossága. Az Űr megadta nekünk annak lehetőségét. hogv imádkozhatunk és adakozhatunk az ö országa eljöveteléért. Ne nézzük tétlenül az aratást. Márton Lászlóné.
