Nyírségi Virrasztó, 1940 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1940-08-01 / 10. szám
nyírségi virrasztó 3 sárnap délelőtti igehirdetés útján adott nagy ajándékot Isten: ismét nyilvánvalóvá tette, hogy Ö nem szeszélyes Isten, nem „igen és nem“, hisz abban, aki által tökéletesen kijelentette magát, a Jézus Krisztusban, .. valamennyi ígérete Őbenne lett igenné és Őbenne lett ámenné“. Sok keserséggel, elégedetlenséggel, másokat vádoló lelkülettel érkeztem meg a Megbékélés Házába. Amikor eljött a befejező összejövetel, más volt a szívem, a lelkületem. Isten nyilvánvalóvá tette előttem: „Te vaqy a nyomorult és a nyavalyás és szeqény és vak és mezítelen“, s egyúttal megtapasztaltatta velem, hogy Jézusban az én sebhedt szívem számára is van eléqséqes keqyelem és szeretet. if7. dr. Szabó Aladár. Tanítói csendesnapok A tanítói csendesnapokat ez évben is megtartottuk a Megbékélés Házában. Sokan hiányoztak közülünk, kiket a mostani nehéz idők más szolgálatra rendeltek, de hisszük és tudjuk, hogy velünk voltak. Hálát adtunk Istennek azért, hogy ennyien is együtt lehettünk. Jó volt tapasztalatainkat, vereségeinket, csalódásainkat, reménységeinket egymással megbeszélni. Naponként a délelőtti -előadásokon pedagógiai megbeszélések voltak. Délután a hitünk megerősítésére, az énünk megismerésére szolgáltak összejöveteleink. — Kedvesen és áldottan teltek el a napok. A reggeli és esti áhitatok felejthetetlenek. Pedagógiai szempontból újat nem igen jelentett számunkra, hacsak nem azt, hogy nincs keresztyén pedaqóqia, de azt az egyet mindnyájan láttuk és éreztük, hogy jövőre újra össze kell jönnünk evanqélizációra. Erre késztet bennünket nem a pedagógia, de Isten Lelke, hogy egymás hite és a Szent Lélek vezetése alatt felkészülhessünk egy új tanévre, melyben még hűségesebben, még alázatosabban, még nagyobb szeretettel szolgálhassuk Isten ügyét 5 gyermekeink üdvösségre való vezetését. J. P. V. UTÓMUNKA I Ahol a lélek, ott a szabadság. Az Ige győzelmének meglátása Istennek különösen áldott ajándéka és áldása azok számára, akik Őt szolgálják. Jó dolog dicsérni Istent azért a munkájáért, melyet nemcsak bennünk, hanem másokban is elvégzett, mikor kihozott a bűn és a világ szolgaságából az Isten fiainak szabadságára, mert ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság. Elzárkózott, fiatal leánnyal találkoztam. Hosszú ideig makacsul ellenállt az Evangélium hatásának. Csak a világ örömei és szórakozásai vonzották. Ezeknek a rabja volt. Az evangéli- záción azonban megtörtént a csoda: szabaddá tette őt az Úrnak Lelke. A régi életre visszahívó kísértések csak ujjongóbbá teszik a hálaadásban, hiszen már szabad. Vidáman tesz arról bizonyságot, hogy ezeknél sokkal többet nyert Jézusban. Egv másik testvérem életében így győzött az Űr. El nem intézett bűnei és a halál utáni sorsa kínozta mindig jobban. Bűnbocsánat után sóvárgott, ezért jött az evangélizációra is. Itt hamar megértette azt, hogy az Ige hirdetése csak akkor válik igazán az övévé, ha ő maga is keresi az Igében Istennek kijelentett akaratát. Vásárolt egy Bibliát. Gyermekes örömmel vitte haza azt a könyvet, amit még sohasem olvasott. De mindig jobban megdöbbent, mikor azt olvasva megismerte belőle saját bűnös életének nyomorúságait. Napokon keresztül legfontosabb dolga az Ige olvasása volt. Isten könyörülő szeretete nemcsak saját bűneivel, az ítélet Istenével, hanem a kegyelemben gazdag Megváltóval, a Jézus Krisztussá^ is megismertette. Sugárzó arccal tesz arról bizonyságot, hogy szabaddá tette őt az Úrnak Lelke. „Én most is bűnös ember vagyok, mert nem telik ki tőlem semmi jó, de tudom, hogy bűneim megbocsáttattak a Jézus nevéért és szabad vagyok“ — mondotta. Az élet terhétől elfáradt fiatal leány került az Ige hatalma alá. Eleinte nem mert engedni annak a feszítő örömnek, amely szabadulását és Krisztusban való új életét jelentette. A belső változás külsejét is átalakította. Még ha nem szól egy szót sem, akkor is sokak előtt bizonyságot tesz vidám, boldog tekintete és leegyszerűsített külseje arról, hogy ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság. Bárkányi Juliska. LÉLEKMENTÉS SZOLGÁLATA A lélekmentés szolgálatának elhajlásai. Isten szempontjából az emberben egyetlen érték van: a lélek. „A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit“ — mondja Jézus. Mégis milyen szomorú valóság, hogy mi keresztyén emberek, sőt sokszor evangéliumi munkások ezt az isteni értékelést oly sokszor elfelejtjük és belépünk az ördög csapdájába s a lélekmentés féltőn szerető vágya helyett meg- kötöztetjük magunkat a test kötelékeivel: kívánságaival és indulataival. Isten pedig világosan megjelentette: „Test és vér nem örökölhetik Isten országát“. Jézus minden kétséget kizáróan azért jött, hogy a bűnbe esett ember lelkét mentse meg
